Megjelent első cikkem a prae.hu-n
Címe: A szocialista realizmustól a fantasyig, I. Carpatica Art Expo
Bevezető:
A Magyar Kultúra Napja rendezvénysorozat keretein belül 2010. január 21-én nyitotta meg kapuit az I. Carpatica Art Expo 2010 kiállítás a Kárpátaljai Népművészeti és Népi Építészeti Múzeum épületében a KMMI és a MÉKK szervezésében.
Első verspublikációm nyomtatásban: Együtt (2009. 4. szám).
Az Új vetés c. rovatban mutattak be:
"Csordás László 1988. április 19-én született Eszenyben. Jelenleg az UNE 5. évfolyamos magyar szakos hallgatója. Érdeklődési körébe tartozik a kortárs irodalomtörténet, műfordításelmélet, költészetesztétika és olvasásszociológia.
Lapunknál műfordításokkal és versekkel jelentkezett" (53. o.)
Celan nem könnyű költő. Nem könnyű befogadni. Fordítani pedig lehetetlen. Éppen ezért Kántás Balázs vállalkozása mindenképp figyelemre méltó. De felmerülhet bennünk egy egészségesen szkeptikus kérdés: huszonévesen van-e annyi tapasztalata, hogy visszaadjon valamit is a híres Celan-lírából? Rögtön válaszolhatunk rá egy másik kérdéssel: miért ne lenne? A kor a műfordítónál másodlagos tényező (gondoljunk csak Szabó Lőrinc fiatalkori remekléseire). Az ifjú költő-műfordító újraalkot valamit egy idegen szövegből hangulatától, anyanyelvi felkészültségétől, művésziségétől, színészi lelkületétől függően. Elsősorban közvetít, interpretál. Színész. Ezt a szerepet jól betölti Kántás Balázs. Sőt, néha úgy éreztem a könyv olvasása közben, hogy magyarítása nagyon közel került az eredeti vers színvonalához. Kiemelnék néhányat ezek közül: Nyárfa, Köln, Hof tér, Egyiptomban, Tenebrae és a címadó Nyelvrács.
Tény, hogy vannak jó magyar szövegek ebben a kötetben, viszont rengeteg íz, szín, hangulat, asszociáció elvész Celan nyelvhezkötöttsége miatt. Ez ellen sajnos nem lehet mit tenni. A fordító dolgozik, igyekszik legjobb tudását beletenni adaptációiba, aztán már csak az olvasóközönségtől függ, mennyire maradandó egy-egy megoldás.
A Nyelvrács c. kötet 2009-ben jelent meg a Ráday Könyvesház gondozásában. Bilingvis, így a magyar szöveg mellett elmélyülhetünk a német eredetiben is. Elsősorban a posztmodern költészet kedvelőinek ajánlom és persze azoknak, akik fel akarják fedezni Celan bonyolult, már-már skizofrén, rengeteg motívumot vegyítő versvilágát.
Nyelvrács. Paul Celan válogatott versei (Fordította: Kántás Balázs). Ráday Könyvesház, 2009, 123 o.
Sikerült egy kis időt szakítanom erre a nagyon régen beharangozott hollywoodi szuperprodukcióra. Nem is csalódtam nagyot, rögtön az egyszermeglehetnézni-típusú filmek közé tettem gondolatban.
Az alapötlet kiváló, James Cameron egy modern mitológiát épített fel a filmben. Persze nem minden inspiráció nélkül. Az "avatar" fogalma a hinduizmusban jártasaknak bizonyára ismerősen cseng, mivel a Legfelsőbb Lény megtestesülését nevezik így. Maga a film viszonylag ötletes, talán csak az amerikai akciófilmekből megszokott "beszólásokat", "keménykedéseket", "lelkizéseket" mellőzhette volna kissé, mert így sokat ront a nagyszerű látvány varázsán . Arról nem is beszélve, hogy semmitmondóvá teszi a film tartalmát.
Az igaz, hogy hihetetlen technikai barvúrokat figyelhetünk meg. A Na'vi törzs szinte életre kel;ezek a kis kék lények valóban mozognak, lélegzenek, élnek, a táj is bámulatos (majd leesett az állam).
A film hosszával viszont gondjaim voltak. A két és fél órát simán lerövidíthette volna a rendező két órára, úgy érzem, nincs kitöltve ez a hatalmas idő.
Akiket nem ejtenek rabul a technikai újítások, azok kicsit csalódnak a filmben. A jóhír az, hogy a felnőttfilmipar is szemett vetett az új eljárásokra, így nemsokára kedvenc erotikus filmjeinket 3D-ben élvezhetjük...
A film mondanivalójának sablonossága ellenére (a látványvilág miatt) 10 pontból 6,5-et megér.
Itt egy beharangozó (vagy trendibb szóval tréler):
"Millárdos károkat okoz az illegális könyvletöltés" - olvasom az sg.hu egyik cikkét, majd a szerző hozzáteszi, hogy "Az elektronikus könyvpiac vizsgálatára szakosodott Attributors által közzétett tanulmány" finoman szólva "becslésekre hivatkozik" és "viszonylag kevés konkrét adatot tartalmaz". Nos, az ilyen tanulmányokra mondják, hogy hasukra csapnak , majd azt írják a készítői, amit a könyvkiadók hallani akarnak.
Becsüljünk mi is egy kicsit: aki a klasszikus papíralapú könyveket részesíti előnyben, az nem szívesen olvas e-bookot. Aki pedig letölt egy illegális másolatot, az amúgy sem fizetne eredeti könyvért. De az is lehet, hogy csak bele akar olvasni, mert később szeretné megvenni a boltban. Tehát az 1 e-book letöltése = 1 papíralapú könyv árával -típusú becslések, nem épp a valóságot tükrözik. Az ilyen statisztikákkal nagyon csínján kell bánni, mert azért nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogyan egyesek látni vélik...
Gondoljunk csak bele: maga az információs társadalom olyan alapműveltséget kíván meg az átlagembertől (is), hogy ha minden egyes letöltött adatért kifizetnénk a bolti árat, havonta több millió dolláros számlánk lenne, amit, ugyebár nem sokan engedhetnek meg maguknak (no, nem épp a válság miatt). Azért annyira ne szörnyülködjünk, ha ilyen híreket olvasunk, mert csak a profitorientált könyvkiadók szeretnének még több pénzt zsebre rakni.