Határátlépés vagy intergráció? - Zelei Dávid kritikája

 

Határátlépés vagy intergráció? címmel jelent meg Zelei Dávid kritikája könyvemről az Élet és Irodalom 2021. április 9-i számában. Részletek: "Nem arról van szó persze, hogy Csordás határtalanul kalandozna a tágan vett magyar irodalomban (ahhoz túl erős a határtudata) – inkább arról, hogy bizonyos határvonalak, amelyeket idehaza kevesen ugranak át (népi – [poszt]posztmodern), kívülről könnyebben átléphetőek. [...] Csordás elsősorban a kárpátaljaiság kódjait használva, belső perspektívából rendez egymás mellé olyan szövegeket, amelyek nagyrészt Magyarországon, a kárpátaljai olvasó számára elérhetetlen távolságban jelentek meg – vagyis egy olyan kárpátaljai kánont villant fel, amely elérhetőbb egy jobban felszerelt budapesti könyvtár olvasójának, mint egy fiatal ungvári költőnek. Ez egyszerre veti fel, praktikus-e kizárólag a kárpátaljaiság felől olvasni ezeket a részben áttelepült, részben többlaki szerzőket, és hogy lehet-e e kánonból hagyomány, összefüggő irodalomtörténet, ha az egymást követő generációk csak töredékesen olvashatják lehetséges irodalmi felmenőiket."

A teljes szöveg ide kattintva olvasható el (a reklám megtekintése után).

Határátlépés vagy integráció? címmel írt az Élet és Irodalom Követési távolság című rovatába bírálatot könyvemről Zelei...

Közzétette: Csordás László – 2021. április 12., hétfő

Az Irodalmi Szemle körkérdése

Az Irodalmi Szemle nemrég körkérdést intézett költőkhöz, írókhoz, irodalmárokhoz a Mészöly-évforduló kapcsán.

 

Az Irodalmi Szemle nemrég körkérdést intézett költőkhöz, írókhoz, irodalmárokhoz a Mészöly-évforduló kapcsán. Én többek...

Közzétette: Csordás László – 2021. március 1., hétfő

Fűzfa Balázs Ex librise

 

Az Élet és Irodalom 2021. január 15-i számában jelent meg Fűzfa Balázs Ex librise, melyben a Bezárkózás vagy határátlépés?-ről is ír:

"Csordás László könyvének elsődleges érdeme mindenekelőtt elfogulatlansága. A kisebbségi irodalmak örök kérdését igyekszik elkerülni a szerző, s igyekezete sikeressé is lesz. A kárpátaljai magyar irodalom alkotóit és alkotásait úgy helyezi el az egyetemes magyar irodalom horizontján, hogy azok valóságos értékeik alapján ítéltessenek meg." (Az írás teljes terjedelmében a reklám megtekintése után olvasható erre a linkre kattintva)

Az irodalom határátkelői - Lajtos Nóra recenziója

 

Lajtos Nóra az Irodalmi Jelen oldalán írt a Bezárkózás vagy határátlépés?-ről:

"Meglepően érett anyaggal találkozhat az olvasó egy fiatal irodalmártól, ha keze ügyébe kerül a Bezárkózás vagy határátlépés? című, tanulmányokat, esszéket és kritikákat közreadó gyűjteményes kötet." A teljes írás ide kattintva érhető el.

Városesszém az Alföld 2020/9. számában

Az alfoldonline.hu híradása szerint megjelent az Alföld 2020/9. száma, amely a trianoni békeszerződésre és következményeire emlékezik, a témához pedig a lap tanulmányai és kritikái, valamint a szépirodalmi rovat bizonyos írásai is kapcsolódnak. Az oldalon a tartalomjegyzék is elérhető.

Ez a lapszám számomra azért is fontos mindenekelőtt, mert itt olvasható első városesszém. 

Életem első városesszéje a szeptemberi Alföldben olvasható: "A buszon kevesen vannak, úgy látszik, csak az indul útnak...

Közzétette: Csordás László – 2020. szeptember 8., kedd

Magyar Krónika - helyzetjelentés

A Magyar Krónika 2020/6. számában Nehezebb, mint gondoltuk volna címmel Farkas Anita és Smid Róbert készített helyzetjelentést a Trianonban elcsatolt területek irodalmáról. 

Harag Anita és Smid Róbert felvezetője

 

Vajdaságból Bence Erika, Erdélyből Demeter Zsuzsa, Felvidékről Tóth László, Magyarországról Márkus Béla vállalkozott a téma rövid bemutatására. Kárpátaljáról pedig az én gondolataim kaptak helyet a lapban. Ebből osztok meg most részletet:

[Élet és Irodalom] A hét könyvei

 

A Bezárkózás vagy határátlépés? az Élet és Irodalom friss számában (2020. augusztus 7.) A hét könyvei közt szerepel.

 

A Bezárkózás vagy határátlépés? az Élet és Irodalomban A hét könyvei közt szerepel. 📖 https://www.es.hu/cikk/2020-08-07//a-het-konyvei.html

Közzétette: Csordás László – 2020. augusztus 7., péntek

Horizontok metszéspontján (Szilágyi István: Messze túl a láthatáron)

Meglehetősen régóta várjuk már Szilágyi István új regényét, a Messze túl a láthatáron megjelenése most mégis az őszinte meglepetés erejével hat. Ebben természetesen része van annak, hogy bár tudtunk az új mű készülődéséről, sőt különféle interjúkban, beszélgetésekben elszórt információk alapján a témáját, a fontosabb problémákat is sejthettük, amelyek köré a történet szerveződik majd, de az olvasó arra is felfigyelhetett, hogy a szerző következetesen hárított, amikor a várható megjelenésről próbálták kérdezni. Annak, aki arra gondolt, milyen műgonddal készülnek a szépirodalmi műalkotások Szilágyi műhelyében, az is teljesen jogosan eszébe juthatott, hogy már jó ideje készül ugyan ez a regény, de vajon előfordulhat-e, hogy sosem készül el. Ez a megjelenés viszont most határozottan jelzi: az életmű nem zárult le, szervesen épül tovább. A Messze túl a láthatáron ugyanis több szálon kapcsolódik az előző regényekhez. A rendkívül töredékes szerkezet az első, kísérleti jellegű regényre, az Üllő, dobszó, harangra emlékeztet. A Kő hull apadó kútba juthat eszünkbe, amikor az új kötet lapjain többször is utalás történik Jajdonra, és az első részben II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem is megelevenedik előttünk. Mélyebben pedig a bűn értelmezése körüli problémák, a babonaság iránti érzékenység sarkall közös pontok keresésére. Az Agancsbozót a részletezés, az abszurd döntéshelyzetek és párbeszédek miatt idéződhet fel bennünk leginkább. Míg a Hollóidőre az előzményként is tételezhető történelmi léthelyzet ábrázolása és az írásfikcióhoz (előbbiben a deák mostoha sorsú lejegyzései, utóbbiban pedig Tompay éppen íródó memoárja) való viszony miatt gondolhatunk már az első oldalakon túlhaladva. A Messze túl a láthatáron előzménye azonban egyértelműen megnevezhető egy konkrét – bár az imént említettekhez képest kevésbé ismert – címmel az írói életműben: ez pedig a könyvformában eddig nem publikált A hóhér könnyei, ami az Utunk Évkönyvben, majd újraközölve az Alföldben, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia archívumában volt hozzáférhető. A két mű között olyannyira nagy a hasonlóság, hogy az újabb regény az előbbi szöveg továbbgondolásának, újraírásának tekinthető. A filológiai alaposságú összevetés bizonyára sok szöveghely átvételét, apró, de jelentéses módosulásokat (például a Rákóczi szabadságharc A hóhér könnyeiben még kuruc zördülésként szerepel, míg a Messze túl a láthatáron következetesen kuruc zajdulást említ), motivikus változásokat, hangsúlyáthelyeződéseket (ilyen a hóhér motívumának háttérbe szorulása, a kocsisok és Rekettye Pila módosult szerepe, a személyes érintettség, motiváció Tompay bírói döntéseiben vagy a nehezen megfejthető, víziószerű befejezés teljes újragondolása) tárna fel, de ebben a rövid írásban csupán a jelzésre van lehetőség.

A teljes szöveg a SziF Online-ra kattintva olvasható.

Újabb részlet A megmaradás poétikájából

Az Irodalmi Magazin Facebook-oldalán újabb részlet látott napvilágot A megmaradás poétikája című esszémből.

Csordás László A megmaradás poétikája címmel írt lapszámunkba a kárpátaljai magyar irodalomról. A teljes cikk 1920/2020...

Közzétette: Irodalmi Magazin – 2020. július 28., kedd

Szépirodalmi Figyelő 2020/3.

Szilágyi István friss regényéről, a Messze túl a láthatáronról írtam a Szépirodalmi Figyelő 2020/3. számában Horizontok metszéspontján címmel. 

Részlet a kritikából: 

„Szilágyi István egy nyitott, kísérleti regényformában, a rá jellemző finom motivikus hálóval átszőve fogalmazza meg a bűn meghatározásának és megítélésének fontos kérdéseit. Teszi ezt egyrészt történeti jelleggel, a boszorkányperek hagyományára tekintve, másrészt pedig az egyetemes emberi távlatában gondolkodva. [...] Tompay Wajtha Mátyás a titkok mögé próbál tekinteni, végső soron feltárni a babonák, hiedelmek, bűbájosságok és szerelemkötő mesterkedések mögött megbúvó észszerűséget. Olyan értelmezői horizontok metszik egymást izgalmasan a párbeszédekben, melyekről első pillantásra azt gondolnánk, már rég meghaladottak a mai ember számára. De mivel »egy história sohasem annyi, amennyi később kilátszik belőle« (96.), épp ezért ebben az átmeneti történelmi léthelyzetben ismerhetjük fel igazán, hogy a láthatáron túlit érzékelni vagy akár megsejteni is mennyivel nehezebb, mint azt manapság hinnénk.”

Megjelent a SziF 2020/3-as, a romániai német irodalmat tematizáló száma! A szemlében Vörös István, Bajtai András, Becsy...
Közzétette: Szépirodalmi Figyelő – 2020. július 22., szerda

Irodalmi Magazin 2020/II.

1920/2020 című lapszámunk megjelent, kapható. Vásárlás itt: shorturl.at/tzL35 A lapszám tartalma:...
Közzétette: Irodalmi Magazin – 2020. július 14., kedd

Megjelent az Irodalmi Magazin 2020/II. száma, benne olvasható A megmaradás poétikája című esszém. Rövid részlet az írásból:

"Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, ha valamilyen jogkorlátozó vagy -sértő intézkedést szenved el a kisebbségi léthelyzetben élő. De azt is mondhatnám, olyan traumatikus tapasztalat, melynek szorításától szabadulni a többségi és kisebbségi szemlélet kibékíthetetlensége miatt aligha lehet rövid távon. Ezt erősítheti meg az olvasóban a kárpátaljai régióban keletkező szépirodalom bizonyos része, amelyet minden bizonnyal egy, a megmaradást és identitást középpontba állító történet mentén is lehet értelmezni."

A Kárpátalja.ma is ajánlja az új kötetet

A Kárpátalja.ma hírportálon is megjelent egy bejegyzés a Bezárkózás vagy határátlépés? című friss kötetemről.

Tanulmányom a Szépirodalmi Figyelőben

A Szépirodalmi Figyelő 2020/1. számában jelent meg tanulmányom Brenzovics Marianna Kilátás című regényéről Megelevenedő térképzetek címmel.

Részlet az írásból:

Brenzovics Marianna műveiről, befogadás- és hatástörténetéről töprengve aligha kerülhető meg az a probléma, amely korai, váratlanul bekövetkező halála okán nehezedik a szövegekre és a róluk szóló elemzésekre: az éppen alakuló, rendkívül sok lehetőséget magában rejtő életmű egyik pillanatról a másikra, hirtelen lezárult. Azokat a lehetőségeket, amelyeket a kritikákban, tanulmányokban vetítettek előre az értelmezők, immár csak a „mi lett volna, ha” bizonytalanságában, az elméleti előfeltevéseknél maradva szemlélhetjük. A Brenzovics-életmű szépirodalmi része ugyanis mindössze három, a Kalligram Kiadónál megjelent regényből (Kilátás, Darabolás és Hasadás), illetőleg különféle folyóiratok hasábjain szétszórt vers- és kispróza-publikációkból áll. [...] Az életrajzi értelemben vett kényszerű lezártság és ezzel párhuzamosan a művészi lezáratlanság, töredékesség képzete így egy ígéretes, éppen kibontakozó életműben hagyott most már kitörölhetetlen nyomot.