2010. augusztus 31., kedd

Hardstyle-effektus

Képzelj el egy hatalmas arénát, a fejed fölött ókori alakzatok, a falon furcsa geometriai metamorfózisok, a színpadon, a keverőpult mögött próféta jelmezbe bújtatott két lemezlovas, körülötted őrjöngő tömeg. Lassan megszólal a zene: Let the bass kick! Körülbelül így indul be a buli az egyik legnagyobb hardstyle partyban, a Qlimax-ben.

A Hollandiából és Belgiumból eredeztethető hardstyle egyre nagyobb népszerűségnek örvend a fiatalok között. Bár, amikor úgy öt évvel ezelőtt rátaláltam erre a zenei stílusra, még igencsak kevesen tudták volna megmondani a környezetemben, mi is ez valójában. Az erős, torz dob és basszus okozza, hogy eleinte a legtöbb ember ódzkodik ettől a vad hangzásvilágtól. De aki egyszer ráérez a néha primitívnek tűnő, torzításokban rejlő változatosságra (ugyanis majd minden zenei műfajból, stílusból merít a komolyzenétől a rock irányzatokig), annak elválaszthatatlan lesz a zenei élményvilágától, sőt, életstílusától.

A legnagyobb hardstyle partyk mai napig Hollandiához, Németországhoz, Olaszországhoz köthetők, hogy csak az ismertebbeket említsem: Sensation Black (a Sensation White hardstyle-változata), Qlimax, Defqon. 1 Festival, Hardbass… A fesztiválokon fellépő dj-k sorra kísérleteznek ki új zenei megoldásokat, melyek révén ezek a hangzásvilágok nem szakadnak el ugyan a hardstyle-tól, de új színnel telítik a műfajt. Ilyen pl. a jump, amely leginkább a furcsa, ugrálós táncáról ismert, de ide sorolom még a Rocco és Bass-T nevéhez fűződő dancecore-t is. Nem mellesleg Rocco és Bass-T (egyéb társdj-k mellett) állandó válogatója a Hardbass Chapter elnevezésű kiadványsorozatnak, amit szintén érdemes megismerni minden stílus iránt érdeklődőnek.

Akinek sikerült felkeltenem a kíváncsiságát, annak mindjárt ajánlanék is pár igényes zenét készítő, mindenképp ígéretes lemezlovast: D-Block & S-Te-Fan, Deepack, Donkey Rollers, Headhunterz, Noisecontrollers, Showtek, Technoboy, The Prophet, Wildstylez, Issac. A hardstyle hivatalos weboldalán pedig bárki belehallgathat a legtöbb, ebben a műfajban tevékenykedő dj trackjeibe, és persze megéri átböngészni a szájton található toplistákat is.

Megjelent: kulter.hu.

2010. augusztus 30., hétfő

KULTer.hu

Hosszas technikai tökölés után végre beindult a kulter.hu-nak keresztelt új kulturportál. Azt kell mondjam, megérte a várakozást. A szerkesztők minden részletre ügyeltek. Gondosan kimunkált, szolíd dizájn vár az oldalon. A felület könnyen kezelhető, olvasóbarát.  Az írások igényesek, tematikailag változatosak (a klipelemzésektől a pc-s játékokon át a könyvkritikákig sok dolog megtalálható). A friss induláshoz képest elég  szép anyagmennyiség érhető már el. A szerzők és a szerkesztők fiatalok, ami már önmagában is biztosítja a kortárs művészeti jelenségek dinamikus bemutatását.

Ma egész délután az oldalt tanulmányoztam. Ha ajánlhatnék valamit is, akkor a következő cikkek  feltétlen elolvasására ösztönöznék mindenkit: Réti Zsófia Lady Gaga klipelemzése, Dabrowsky Ádám képregénykritikája, Pogrányi Péter Kukorelly új verseskötetéről írt gondolatai, Balajthy Ágnes bíráló megjegyzései Miklya Anna első regényére mindenképp megérdemlik a kiemelt figyelmet (A regény részletei is elérhetők az oldalon). De akinek ideje engedi, feltétlenül olvasson el mindent, mert megéri.

Mit is lehet ilyenkor mondani? Rengeteg szerzőt, mégtöbb olvasót, na meg hosszú működést kívánok a honlapnak.

A link: http://kulter.hu

Frissítés: közben megkaptam a kulter indulásáról szóló hivatalos körlevelet, amit alább közzé is teszek:



Elindult a Kulter.hu
kortárs kulturportál!

A www.kulter.hu címen 2010. augusztus 30-án egy új, kizárólag kortárs kulturális és művészeti jelenségekkel foglalkozó országos internetes portál indult. A weblap szerkesztőinek célja egyrészt a szélesebb olvasóréteget a populáris kultúra felől juttatni el a magas kultúrához, másrészt pedig a sajátos populáris tapasztalatokhoz értelmezési stratégiákat kínálni a tízen- és huszonéveseknek, és talán a legújabb szubkultúrákat kevésbé ismerő, de a fiatalok közösségi szokásait megérteni próbáló korosztálynak is.

A portál elsősorban ahhoz a generációhoz szól, amelynek tagjai érzik az igényt egy újszerű, nyitott, széles körben alkalmazható szemléletmód kialakítására. A Kulter.hu olyan kulturális fórum, ahol nyilvánvalóvá válhat, hogy nem szükséges választanunk a popkulturális jelenségek és magas művészetek között, mert párhuzamosan is elsajátíthatjuk a különböző tapasztalati közegekben fellépő jelenségek értelmezési aktusát.

Rovatok:
Kiemelt kategóriák: vizuális művészet, szépirodalom
popKult: szubkultúra, partykult, kocsmakritika, étteremkritika, zene, tánc, koncert, fesztivál, interjú, PC-játék
vizuálKult: film, színház, divat, kiállítás, képregény, klipelemzés, design, építészet, interjú
litKult: könyvkritika, szemle, tudósítás, műhely, kultpletyka, interjú, gyerekkönyv

Elérhetőségek:
alapító főszerkesztő: Áfra János - janosafra@gmail.com
alapító főszerkesztő-helyettes: Barna Péter - barnapeter19@hotmail.com

szerkesztők:
Dabrowsky Ádám - adam.dabro@gmail.com
Miklósvölgyi Zsolt - zsolt.miklosvolgyi@gmail.com
Herczeg Ákos - akosherczeg@gmail.com

designer, munkatárs:
Braun Barna - braunbarna@gmail.com

marketing:
Erdei Enikő - erdei.eniko@hotmail.com


2010. augusztus 29., vasárnap

Olvasás közben

Már egy jó ideje igyekszem nyomon követni a kortárs magyar irodalmi életet mind a jobb-, mind a baloldali - számomra hozzáférhető - orgánumokban. Az eklektikus műveltség híve vagyok, ami még mindig jobb, mint egy korántsem tökéletes ideológia rabjává válni.


Az Élet és Irodalomban nem egyszer olvastam hajmeresztő állításokat a határon túli magyarokról. Eddig jobbára lenyeltem mindet, legyintve: „ez is egy vélemény, nem kell vele egyetérteni”. De van, ami mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elsétálni. 
Megrökönyödve olvastam Rácz I. Péter alábbi gondolatait Berniczky Éva Várkulcsa c. kötetéről: „… (a szememben) diszkriminatív, hogy a fülszöveg kiadói ajánlója egyrészt íróként „dokumentalizálja" a szerzőt: „és Berniczky Éva az Ung fölött a várhegyről, padlásszobája ablakából figyeli mindezeket", másrészt egzotikumként, végvári hősként tálalja: („Ma is Kárpátalján, Ungváron él."). A munkái alapján Berniczky Évának egyáltalán nincs szüksége efféle „határontúli" kamureklámra, elbeszéléseinek nívója a kortárs magyar irodalom első vonalába helyezi” (ÉS, 2010/26., júl. 2., 19. o.)
A fenti gondolatsor (nagyon eufemisztikusan megfogalmazva) kiverte nálam a biztosítékot. Egyszer szívesen feltennék kollégámnak egy hasonló, lassan évszázadot átívelő kérdést: Ön szerint nem volt diszkriminatív hatással Trianon, az I. bécsi döntés, az „ezer évig nem volt itt semmi” kultúrpolitikája, a rendszerváltás utáni áldemokrácia, a 2004-es, kettős állampolgárságról szóló magyarországi népszavazás, a közelmúlt nyíltan kisebbségellenes ukrán politikai beállítódása a Kárpátalján elő magyar kisebbségre nézve? Hiszen ezek mind benne vannak abban, ha valaki kárpátaljaiként nevezi meg magát. De nem teszem. Úgysem hallaná meg. Vagy nem szeretné meghallani...


Ami viszont kétségbevonhatatlan: Berniczky Éva kárpátaljai szerző (ahogy férje, Balla D. Károly is az, amit épp folyamatos tagadásával ismer el; érdemes átnézni gondolatébresztő könyvét, a Magyarul beszélő magyarokat. Az más lapra tartozik, hogy a legtöbb esszével ma már nem lehet egyetérteni...). 
Berniczky műveiben nem lehet figyelmen kívül hagyni a kisebbségi létből származó történelmi tapasztalatot, a tájélményt és így tovább. Olvassuk csak el legújabb tárcáját (Apáca-ice), egyből megbizonyosodunk erről. Ha ezt a sajátosságot Rácz I. Péter határontúli kamureklámként fogja fel, azzal nem csak a szerzőt, de az összes Kárpátalján élő kisebbségi magyar írót sérti emberi és alkotói méltóságában. Miért nem tudja felismerni a baloldali irodalomesztétika, hogy létezik kárpátaljai magyar irodalom méretéhez képest egyre több jelentős alkotóval? Miért nem tudja tolerálni a helyi színezetből adódó különleges beszédmódot, ami csak színesíti a decentralizáltnak mondott, de valójában Budapesten kijelölt kánont? Még most sem ismerik fel, hogy a nemzetiségi irodalmak ugyanúgy értékesek lehetnek másságuk miatt, mint annak idején a latin-amerikai írók (Borges, Márquez, Llosa stb.) művei voltak a világirodalomnak. Vajon miért lettek rövid idő alatt (el)ismertek Bakos Kiss Károly versei, Brenzovics Marianna novellái  vagy első regénye, a Kilátás Magyarországon (hogy csak a legjelentősebb fiatal alkotókat hozzam fel példaként)?


A magyar irodalom nem attól lesz egységes, hogy nem vesszük figyelembe a nemzet – határontúli kisebbség problémáját és minden alkotót igyekszünk homogenizálni. Sokkal inkább attól, hogy felismerjük a másságban való tapasztalatok értékét. Valóban nem könnyű meghatározni a kárpátaljaiság fogalmát, hiszen ez is történelmileg változó, akárcsak maga az irodalom. De az nem megoldás, hogy semmibe vesszük, ignoráljuk, mert mégiscsak létezik.
Rácz I. Péter Ex libriséhez még hozzáfűzném: ennyi a hitele a baloldali retorika által állandóan hangoztatott toleranciának, kirekesztés elleni küzdelemnek…