Öt év telt el az Új vetés megjelenése óta és újra
megjelent egy antológia. Bevezetődben igyekszel megmagyarázni a
szerkesztési elképzeléseidet. Szerinted ez a könyvecske teljes képet ad a
fiatal kárpátaljai irodalmárokról? Vannak olyan fiatalok, akik ugyan
beleférnének az általad megszabott születési keretbe, de mivel nem
köthetők sem az Együtthöz, sem a KMMI-hez, kimaradtak a válogatásból?
Természetesen nem ad teljes képet, nem is ez a célja. Az antológia egy
körülhatárolt válogatás. Csak lírai és rövid elbeszélői műveket
tartalmaz. Esszét, kritikát, tanulmányt nem. Vannak olyan pályakezdő
verselők és prózaszerzők, akik végül kimaradtak. De ők sem kötődés miatt
nem kaptak helyet. A szerkesztés során úgy ítéltem meg, hogy még nem
elég érettek egy ilyen antológia-szereplésre.
Az egyik vezető kárpátaljai irodalmár szerint elsietett volt a
könyv megjelentetése. Várni kellett volna még néhány évet. Te hogy látod
ezt? Szerinted a Szárnypróba milyen képet ad a fiatalok irodalmi teljesítményéről?
Ez a vezető kárpátaljai irodalmár ugyanígy vélekedett az előző ehhez hasonló vállalkozás, az Új vetés megjelenése
után is. Nehéz vitatkozni vele, hiszen véleménye megfoghatatlan: honnan
lehet tudni, hogy néhány év múlva milyen írások születnek? Az igazság
az, hogy a kiadónak határozott elképzelései voltak a könyv megjelenését
illetően. Ehhez kellett tartanom magam. A Szárnypróba pályakezdő
fiatalokat mutat be, irodalmi teljesítményről – akármit is jelentsen ez
– a saját kötetek megjelenése után érdemes beszélni.
Te is azt írod, hogy a művek között kevés a „letisztult, határozott
hangvételről tanúskodó”. Éppen ezért nem érzed úgy, mintha az antológia
a legfiatalabb nemzedék egyfajta „szegénységi bizonyítványa” lenne?
Vajon a magyarországi kritika mit fog majd szólni? Esetleg hallottál már
visszajelzéseket?
A „szegénységi bizonyítvány” nagyon súlyos, méltánytalan kifejezés, még
idézőjelben sem tartom szerencsésnek a fiatalok munkáinak értékelésére.
A könyv bemutatóján elmondtam, hogy a Szárnypróba – véleményem
szerint – egy beváltásra váró ígéret. Eddig még nem hallottam releváns,
szakmailag komolyan vehető visszajelzést. De örülnék, ha erőteljes
kritikák, bírálatok jelennének meg az antológiáról. Ez segítené a
szerzők útkeresését, kibontakozását.
Néhány szerző esetében, akik egy-egy verssel vagy prózával vannak
jelen, az jutott eszembe: azért kerültek be, hogy a létszámot növeljék.
Hiszen az olvasó egy írásból még felületes véleményt sem tud alkotni. Ez
azt jelenti, hogy tőlük nem találtál több közlésre méltó művet? Ha így
van, az komoly gondot jelent, hiszen korábban első, illetve második
helyezést értek el a KMMI pályázatain.
Ezzel nem értek egyet. A befogadó egyetlen írás elolvasása után is tud
véleményt alkotni. Miért ne tudna? Egy markáns vélemény jelent meg az
előbbi kérdésben is. Azok a szerzők kerültek be a válogatásba, akiktől
legalább egy tehetségre utaló írást találtam. Nem tekintettem mércének a
pályázatokon elért helyezéseket. Ezért olyan szerzők is helyet kaptak,
akik nem indultak a tehetségkutatási programban. Az, hogy jól ítéltem-e
meg valakit, természetesen vitatható. Erre való a kritika.
A szerzők közül kiemelkedik Kovács Eleonóra, Hájas Csilla és
Marcsák Gergely, de figyelemre méltó Héder Ingrid novellája is.
Kurmai-Ráti Szilvia esetében talán nem volt szerencsés a mű
megválasztása. Neked mi a véleményed, ezeknek a fiataloknak később
sikerül majd egy nemzedéket alkotniuk? Szerinted kik azok a szerzők,
akik a jövőben Kárpátalja meghatározó irodalmárai lehetnek?
Egy ilyen névsornak akkor van súlya, ha esztétikai értékeléssel társul.
Különben könnyen gyanakodhatnánk a prózaírók iránti elfogultságra.
Miért nem emelkedik ki a szerzők közül például Pák Diána? Kurmai-Ráti
Szilvia esetében ezt az írást éreztem a legsikerültebbnek és a
koncepcióba leginkább beillőnek. Ez persze kétségbe vonható, de akkor
vitaképes egy ilyen pozíció, ha érkezik másik ajánlat is e novella
helyére. Nemzedékről és a jövő meghatározó irodalmárairól még nagyon
korai lenne beszélni. A legfontosabb az, hogy a szerzők minél előbb
lépjenek túl a pályakezdés eseményén.
Köszönöm a beszélgetést.
Lengyel János
Jegyzet: Sajnos kárpátaljai lapban még nem jelent meg ez a beszélgetés. Pedig az itthoni nyilvánosságra és a véleményalkotás szabadságára is szükség lenne egy új nemzedék identitásának megképzéséhez. Mindenesetre biztató, hogy a Facebookon már létrehoztak egy csoportot, amely az antológia körül szerveződik. A fenti interjúra is érkeztek vélemények: maguk a szerzők reflektáltak az itt felmerült kérdésekre.
