2011. április 16., szombat

Anna Ahmatova: Sötét szoba

Szavakat mondok, és meséket szövök,
Melyek félve jönnek csak világra.
Méh dönög a fehér krizantém fölött,
Benn már ontja illatát a párna.

Egy szoba, melyre keskeny ablak tárul,
Szerelmet őriz: régen-volt tanú...
Az ágy fölött egy mondat franciául
Írva: „Seigneur, ayez pitié de nous”.

Lelkem, egykori bús mesék világát
Ne idézd meg újra, ne keresd!
Nézd, már a sevres-i porcelán sugárát
Is rejti egy köpeny: a komor est.

Nézd, már az utolsó színfolt is fakó
A tündöklő dália-csokorban.
S most, mintha álmodnám: hegedüszó,
S hirtelen, ritka csembaló-dallam.

1912 

(Fordította: Csordás László)

Megjelent: Együtt 2011/1.

2011. április 13., szerda

netnapló - diák


Diák, írj netnaplót! Ez a felszólítás persze nekem szól. Mert gyakorolni azt kell. Úgyhogy nézzük, mit is csináltam ma.

Felkeltem. Felöltöztem. Megnéztem az e-mailjeimet. Elővettem egy ÉS-számot. Elolvastam. Felnéztem a facebookra, az ígéretes linkekre rákattintottam. És szörnyülködtem néhány kiscsaj „egymegapixeles minőségű pózolós” képén. Ez a napi rutin. 
 
Csak sikerült végre beszerezni a Prae legutóbbi (ún. e-számát), így ezt is lapozgattam ma. Különben még mindig botrányosan nehéz nálunk beszerezni egy nyomtatott folyóiratot. M-nek mondtam, de ő elfelejtette. Az ungvári könyvesboltban megrendeltem. El is hozták némi késéssel. Megjött a legújabb Magyar Napló is. Meg kellene szerezni az új Az év verseit. Nagy Gábor szerkesztette, kíváncsi vagyok, mennyiben különbözik az új kötet a Szentmártoni-féle sorozattól.

Aztán délután megpróbáltam írni egy novellát. Vázlat lett belőle meg néhány ígéretes mondat. De nem volt kedvem kidolgozni. Lehet, hogy később jobb hangulatban könnyebben befejezem ezt a munkát. 
 
Csináltam magamnak kaját: grecska tejeskávéval. Ilyet még nem ettem. Hát kipróbáltam.

Majd egy Nádas-kisregénynél kötöttem ki. Fiatalkori alkotás. Ilyenkor mindig észreveszem magamon az irigység jeleit, mert bennem nincs akkora alkotói kedv, hogy kilencven oldalas kisregényeket írjak, pedig jó lenne kipróbálni egyszer, milyen érzés. Bár nem hiszem, hogy olyan feszesen tudnám tartani a cselekményt, mint Nádas. Szeretek elveszni a részletekben. A nyelvben. Élvezem az összetett mondatok lejtését. Ilyenek. Ezeket meg kell tanulnom kezelni.

Holnap versmondó verseny Beregszászon. Én is benne leszek a zsűriben. Most még megnézem az irodalmi portálokat, milyen újdonság került fel rájuk. Aztán lehunyom két szemem. Csúcsú. Zzzz.

2011. április 12., kedd

netnapló - a költészet napja

Szerettem volna egy jó netnaplót írni a költészet napja tiszteletére. De sehogy sem akart összejönni. Fáradtság, más elfoglaltság, de okolhatnám a vonat kerekeinek idegesítő zakatolását is akár.

Azt vettem észre magamon, hogy nem tudom összefoglalni mélyebbnél mélyebb gondolataimat. Csapongok összevissza. Erőltetni meg semmit se érdemes. Ennek ellenére mégis írnék egy rövid jegyzetet.

A költészetet már három napja elkezdtem ünnepelni (na jó, valójában egész évben ünneplem, de most különösen), ugyanis Balla D. Károly fészbúkon elküldött körlevelének hatására megszületett első haikum (amit a Balládiumban virtuálisan felolvastam). Íme:

Íródik a blog.
Egy monitor hosszasan
nézi a költőt.

Cím nélkül kellett beküldeni,  most már azért mégiscsak adok neki egyet: Blogirodalom. Jó, nem ez lesz életem főműve, nem kismesteri darab, de talán alkalmi versnek megteszi. Blogom oldalára-tetejére (vagy mittudomén) is kirakom később... Aztán, ha már így belejöttem a haiku-írásba, megpróbáltam egy szenrjút alkotni (ez egy tréfás japán alkalmi vers a haiku formájában írva), amit blogomon ezennel megosztanék a Kedves Olvasóval:
Magányos poéta

Hol jár a költő?
Ott jő! Két guminő van
a hóna alatt…

Ezt sem fogom sehová beküldeni, de azért egy próbát megért. A megírása közben jutott eszembe egyébként, hogy kritikáimban mindenkinek nagy bölcsen ajánlom a kísérletezést, erre én magam kísérletezem a legkevesebbet mostanában. Teljesen leszoktam például a zárt formákról, a rímről, az emelkedettségről. Pedig ezekkel jól el lehet szórakozni.

[Épp most zavartak meg. Fát kell vinni a kazánházba. Vegyes fűtés. Lassan itt a nyár és még mindig fűteni kell.

Közben visszaértem, de elfelejtettem, mit akartam írni az előbb. Ja, igen:]

A költészet napja. Mindenfelé felolvasások (még maratoni is!). Bemutatták a versmobot. Kirakom ide, érdemes megnézni.


versmob 0411 from versmob on Vimeo.

Szóval ünnepeltem. Nem csak a Balládiumban olvastam fel virtuálisan. Somban is. Utóbbi helyütt élőben. Néhány kép az eseményről:









Dióhéjban kb. ennyi.