Meglehetősen régóta várjuk már Szilágyi István új regényét, a Messze túl a láthatáron megjelenése
most mégis az őszinte meglepetés erejével hat. Ebben természetesen
része van annak, hogy bár tudtunk az új mű készülődéséről, sőt különféle
interjúkban, beszélgetésekben elszórt információk alapján a témáját, a
fontosabb problémákat is sejthettük, amelyek köré a történet szerveződik
majd, de az olvasó arra is felfigyelhetett, hogy a szerző
következetesen hárított, amikor a várható megjelenésről próbálták
kérdezni. Annak, aki arra gondolt, milyen műgonddal készülnek a
szépirodalmi műalkotások Szilágyi műhelyében, az is teljesen jogosan
eszébe juthatott, hogy már jó ideje készül ugyan ez a regény, de vajon előfordulhat-e, hogy sosem készül el. Ez a megjelenés viszont most határozottan jelzi: az életmű nem zárult le, szervesen épül tovább. A Messze túl a láthatáron ugyanis több szálon kapcsolódik az előző regényekhez. A rendkívül töredékes szerkezet az első, kísérleti jellegű regényre, az Üllő, dobszó, harangra emlékeztet. A Kő hull apadó kútba juthat
eszünkbe, amikor az új kötet lapjain többször is utalás történik
Jajdonra, és az első részben II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem is
megelevenedik előttünk. Mélyebben pedig a bűn értelmezése körüli
problémák, a babonaság iránti érzékenység sarkall közös pontok
keresésére. Az Agancsbozót a részletezés, az abszurd döntéshelyzetek és párbeszédek miatt idéződhet fel bennünk leginkább. Míg a Hollóidőre
az előzményként is tételezhető történelmi léthelyzet ábrázolása és az
írásfikcióhoz (előbbiben a deák mostoha sorsú lejegyzései, utóbbiban
pedig Tompay éppen íródó memoárja) való viszony miatt gondolhatunk már
az első oldalakon túlhaladva. A Messze túl a láthatáron előzménye
azonban egyértelműen megnevezhető egy konkrét – bár az imént
említettekhez képest kevésbé ismert – címmel az írói életműben: ez pedig
a könyvformában eddig nem publikált A hóhér könnyei, ami az
Utunk Évkönyvben, majd újraközölve az Alföldben, illetve a Digitális
Irodalmi Akadémia archívumában volt hozzáférhető. A két mű között
olyannyira nagy a hasonlóság, hogy az újabb regény az előbbi szöveg
továbbgondolásának, újraírásának tekinthető. A filológiai alaposságú
összevetés bizonyára sok szöveghely átvételét, apró, de jelentéses
módosulásokat (például a Rákóczi szabadságharc A hóhér könnyeiben még kuruc zördülésként szerepel, míg a Messze túl a láthatáron következetesen
kuruc zajdulást említ), motivikus változásokat,
hangsúlyáthelyeződéseket (ilyen a hóhér motívumának háttérbe szorulása, a
kocsisok és Rekettye Pila módosult szerepe, a személyes érintettség,
motiváció Tompay bírói döntéseiben vagy a nehezen megfejthető,
víziószerű befejezés teljes újragondolása) tárna fel, de ebben a rövid
írásban csupán a jelzésre van lehetőség.
