Úgy terveztem, hogy ehavi netnaplómat igyekszem nem retrospektíve megírni, de sajnos a mindennapi robot, a szellemi kimerültség és persze saját rendszertelen íráskésztetésem ezt aligha tette volna lehetővé. Marad tehát a visszatekintés, illetve a fontosabb események kiemelése ebből a hónapból is.
* * *
Május 10-én került sor a KVIT műhelymunkájára az Európa-Magyar Házban. Ezúttal a téma a következő volt: A mesterek követése és az irodalmi apagyilkosságok. Gondolatindítónak Boldog Zoltán esszéjét ajánlottam, ennek állításairól fejtette ki mindenki a véleményét. A rendezvényről Marcsák Gergely írt rövid, de tartalmas beszámolót a KMMI oldalára.
* * *
Aztán elsütöttünk egy poént Ungváron, ami szerintem felemásra sikeredett. A Dilettánsok Éjszakája nem indult rosszul, hiszen maga az ötlet életképes volt (dilettáns kiáltvány, felolvasások, beszélgetések, provokáció, együtt nevetés), mégis: a szervezés hiányosságai megmutatkoztak a találkozón. Talán majd máskor...Erről az estről a Kárpáti Igaz Szóban jelent meg tudósítás, ahol - kis üröm az örömben - hibásan írták le a csoport nevét.
* * *
A hónap nagy része kötetem szerkesztésével telt. Újraolvasva a három-négy évvel ezelőtt publikált írásokat, egyre többször éreztem úgy: ez már nem én vagyok, ezt ma már egészen másként, finomabban vagy keményebben fogalmaznám meg...Kisebb változtatás történt ugyan a szövegeken (néhány helyen aktualizáltam, egyértelműbbé tettem homályos kifejezéseket, átalakítottam egy-két szöveghelyet, kihúztam töltelékmondatokat), de egészében véve a kész kötetben nyomon követhető mind szemléletbeli, mind pedig műveltségbeli változásom, bizonyos tekintetben: fejlődésem. Ezért is láttam szükségesnek, hogy a gyűjtemény végére helyezzem az írások eredeti megjelenési helyeit jelölő listát. A szétszóródás árnyékában a könyvhétre jön ki a nyomdából, de digitális változata már hozzáférhető a KMMI honlapján.
* * *
A Kárpátalja.ma portálon jelent meg Lengyel János velem készült interjúja, amelyben a KVIT szemléletéről, céljairól, pozíciójáról, egyáltalán: létezéséről számolok be.
* * *
Részt vettem még - és ezzel zárult a május - a Kárpát-medencei irodalmi műhelyek találkozóján Hajdúböszörményben, ahol az Együttről beszéltem. Bemutattam a lapot, kitértem történetére és jelenkorára, illetve felvetettem problémákat, amelyekkel előbb-utóbb szembesülnünk kell. A KVIT is szóba került, így ajánlhattam néhány fiatalt, akikre érdemes odafigyelni, mert sosem lehet tudni, melyikük válik íróvá, költővé néhány év múlva.
