Részlet az írásból:
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6IfS8WwXOAXjE-hYZRxacRDcQQNqTz-AMYYTRBOSFQVh6E3suHa18bOQu0IJHletiimr3u-zgr8MYrc_nEpxMpU0FA09LMEdEfhyMzBaa875VAhoj8lT93h92Dfe4j33hrKyuigR_1Og/s320/SZIF_2020-1_PDF_LQ_oldalankent_01.jpg)
Brenzovics Marianna műveiről, befogadás- és hatástörténetéről töprengve aligha kerülhető meg az a probléma, amely korai, váratlanul bekövetkező halála okán nehezedik a szövegekre és a róluk szóló elemzésekre: az éppen alakuló, rendkívül sok lehetőséget magában rejtő életmű egyik pillanatról a másikra, hirtelen lezárult. Azokat a lehetőségeket, amelyeket a kritikákban, tanulmányokban vetítettek előre az értelmezők, immár csak a „mi lett volna, ha” bizonytalanságában, az elméleti előfeltevéseknél maradva szemlélhetjük. A Brenzovics-életmű szépirodalmi része ugyanis mindössze három, a Kalligram Kiadónál megjelent regényből (Kilátás, Darabolás és Hasadás), illetőleg különféle folyóiratok hasábjain szétszórt vers- és kispróza-publikációkból áll. [...] Az életrajzi értelemben vett kényszerű lezártság és ezzel párhuzamosan a művészi lezáratlanság, töredékesség képzete így egy ígéretes, éppen kibontakozó életműben hagyott most már kitörölhetetlen nyomot.