Egy új kárpátaljai kultúrblog

Kitartó unszolásomra végül csak elindította Marcsák Gergő barátom az Ungon-berken nevű blogot, ami mindenképp hiánypótló vállalkozás. Éppen itt volt már az ideje annak, hogy egy konzervatív gondolkodású kárpátaljai fiatal is írjon webnaplót, hiszen magyar szakos egyetemi hallgatóként (fiatal értelmiségiként) talán  hiteles képet festhet egy mai kárpátaljai magyar tannyelvű tanintézmény mindennapjairól, egy diák lehetőségeiről  stb. Ha pedig valóban nyomon követi és rendszeresen bemutatja, kommentálja az itteni kulturális eseményeket, ahogyan az első bejegyzésben ígéri ("Íme Kárpátalja új blogja, az Ungon-berken nevű oldal, mely a kárpátaljai közélet, irodalom és művelődés eseményeit, híreit hivatott boncolgatni. Elsősorban nem hírblogként funkcionál majd, inkább az újdonságok közül szemezgetve rávilágít a fontosabb részletekre."), akkor egy igényes, konzervatív beállítottságú, naprakész kultúrblogot kapunk, ami tényleg hiányzott már a hírportálok, és  különféle hivatalos oldalak mellől... Mostmár csak sok szerencsét és kitartást kívánok munkájához.

Együtt 2010/1

Megjelent az Együtt című folyóirat új száma (2010/1), benne két versem olvasható:

Rondó a mai múzsákért

Búcsú az ihlettől

Illyés Gyula: Puszták népe

Már régóta szerettem volna elolvasni ezt a magyar klasszikust, de eddig nem nagyon volt időm kézbe venni a könyvet. Azonban az éven Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című művével foglalkozom, így kénytelen voltam elolvasni a Puszták népét is, hiszen majd minden szakirodalom megegyezik a két irodalmi alkotás  (szociográfia?) rokonságában.

Meg kell mondanom, hogy még ma is érdekes és néhol kicsit sokkoló mű a Puszták népe. Illyés rendkívül ötletes elegyét hozta létre a tudományos igényű szociográfiának, az önéletrajznak, a memoárnak stb. A régebbi irodalomfelfogás leginkább irodalmi szociográfiának érezte (bár a regény megnevezést is alkalmazza, hiszen az író felülemelkedik a tudományosság kritériumain és olyan általánosításokig jut el, amelyek nem csak egy szűk közösség számára érthetőek/befogadhatóak/lényegesek), a kortárs irodalomszemlélet már inkább önéletírásként tartja számon. Véleményem szerint a mű értékét mai szemmel nézve leginkább az írói én és a közösség feszültsége, a pusztai cselédek, gyerekek, béresek, napszámosok stb. mindennapjának, erkölcsiségének, tulajdonképpeni szocializációjának a személyes élményeken átszűrt hiteles rajza adja. Illyés Gyula az értelmiségivé vált író szemszögéből, de ugyanakkor megértéssel ábrázolja az eseményeket (a késelések, verekedések hagyományát; a cselédlányok gyakori "pluszszolgáltatásait" feljebbvalóik felé; a gyermekek korai szexuális érését; az éhezéseket; az iskola és a pusztáról származó írói én konfliktusát stb.).

Egészen a könyv végéig úgy éreztem, hogy bár taszító a sok szörnyűség, amit az író bemutat, ugyanakkor valamiféle vonzalom ébred bennem a pusztai nép "vadsága", a kötöttségekben is szabadon élők világa iránt.

SMS-nyi görbetükrök

Egy kísérleti ciklus megírásába kezdtem nem is olyan régen. Varró Dániel sms-költészetének hatására úgy döntöttem, hogy magam is kipróbálom a rövid szöveges üzenet adta lehetőségeket, és gazdagítom (ha minden jól megy) a paródia műfaját. Célom: (köz)ismert kortárs költők stílusparódiáit, görbetükreit összetömöríteni egy/két sms-nyi terjedelmű szövegbe. Már olvasható három görbetükör (Varró Dániel, Parti Nagy Lajos és Karafiáth Orsolya) az Apokrif c. folyóirat hálózati kiadásán.

Költészet Napja

Minden kedves költészetbarát embernek ezzel a rendkívül jól sikerült adaptációval kívánok még sok versekkel eltöltött kedves percet.

Apokrif 8

Úgy néz ki, hogy március végén én is szerepelek négy műfordítással az ELTE BTK diákjai között egyre inkább felkapottabb irodalmi folyóiratban, az Apokrifben. A beharangozó már olvasható a hálózati kiadáson.

A lap internetes változata az alábbi linken érhető el: http://apokrifonline.wordpress.com

Magáról a folyóiratról bővebben a Wikipédián.

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?

Mindig is kedveltem a klasszikusok humoros átértelmezését/parodizálását/adaptálását. Talán ezekkel is fel lehet kelteni a figyelmet az eredeti művekre... 

Így mosolyogtam, mikor az egyik hírportált böngészve megakadt a szemem egy érdekes cikken, amiből kiderült: már több mint 22 millió rajongója van a flash alapú Romeo Wherefore Art Thou? (Kosztolányi híres magyarításában: "Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?") c. játéknak. Természetesen rögtön kipróbáltam... És tetszett!

A játék elején Shakespeare szülőhelyén, Stradford-upon-Avonben találjuk magunkat Verona helyett (egy kis hűtlenség), a háttérben a drámaíró háza. Kellemes reneszánsz muzsika szól, miközben Rómeó bőrébe bújva igyekszünk eljutni a cél felé: elnyerni Júliánk szerelmét. A játék közben különféle információk segítenek minket, majd minden egyes pálya ('level') végén maga a szerző is megjelenik, jelezve, hogy teljesítettük a feladatokat (pontszerzés, vaddisznók /csontvázak megölése, rózsák megszerzése).

Irodalomkedvelők és irodalmat nem kedvelők, játékra fel!

Túl olcsók az e-könyvek?

Nemrég még arról írtam, hogy a felmérések szerint többmilliós károkat okoz az illegális könyvletöltés (bár a tanulmány hitelessége erősen megkérdőjelezhető), ma pedig azzal a hírrel szembesültem, miszerint a kiadók túl olcsónak találják az e-könyveket. Ugye érezzük a dolog iróniáját, ha nem szívesen adnak pénzt a felhasználók (tekinthetjük az olvasó új megnevezésének is a fogadlmat) az e-bookokért, mert illegálisan (torrent, warez stb.) letöltik ingyen is, akkor emeljünk az eddigi árakon. Nem kell nagy jósnak lenni ahhoz, hogy ezek után még annyi sem fogy el az online áruházak polcairól, mint eddig...

A költő és a lektor

Egy kötelező darab!

Parlamenti közvetítés

Bár megígértem magamnak, hogy ezen a blogon nem lesz politika, ezt az egy közvetítést mégsem hagyhattam ki. Egyszerűen fenomenális!

L'art pour l'art - Parlamenti közvetítés