Irodalmi Magazin 2020/II.

1920/2020 című lapszámunk megjelent, kapható. Vásárlás itt: shorturl.at/tzL35 A lapszám tartalma:...
Közzétette: Irodalmi Magazin – 2020. július 14., kedd

Megjelent az Irodalmi Magazin 2020/II. száma, benne olvasható A megmaradás poétikája című esszém. Rövid részlet az írásból:

"Hiába telt el egy évszázad az esemény óta, gyakran érzem úgy, még mindig Trianon határozza meg a gondolkodást a kárpátaljai magyar kultúrában. Sokszor ma is ez a középpont, a kiindulási és hivatkozási alap. Más megközelítésben pedig olyan ősbűn, amelyhez mindannyiszor vissza lehet térni, ha valamilyen jogkorlátozó vagy -sértő intézkedést szenved el a kisebbségi léthelyzetben élő. De azt is mondhatnám, olyan traumatikus tapasztalat, melynek szorításától szabadulni a többségi és kisebbségi szemlélet kibékíthetetlensége miatt aligha lehet rövid távon. Ezt erősítheti meg az olvasóban a kárpátaljai régióban keletkező szépirodalom bizonyos része, amelyet minden bizonnyal egy, a megmaradást és identitást középpontba állító történet mentén is lehet értelmezni."

A Kárpátalja.ma is ajánlja az új kötetet

A Kárpátalja.ma hírportálon is megjelent egy bejegyzés a Bezárkózás vagy határátlépés? című friss kötetemről.

Ajánló a Kárpátaljai Szövetség honlapján

A Napkút Kiadó Facebook-oldala szerint 2020. június 19-én végre kijött a nyomdából a Bezárkózás vagy határátlépés?

MEGJELENT Csordás László: Bezárkózás vagy határátlépés? című kritkakötete. http://napkut.hu/csordas-laszlo-bezarkozas-vagy-hataratlepes-detail
Közzétette: Napkút Kiadó – 2020. június 18., csütörtök

  

A Kárpátaljai Szövetség honlapján pedig még aznap megjelent egy rövid ajánló a kötetről:

A napokban jelent meg Csordás László Bezárkózás vagy határátlépés? című második kötete a budapesti Napkút Kiadó gondozásában, amely a szerző 2014 és 2020 között megjelent tanulmányait, esszéit, kritikáit gyűjti egybe 236 oldalon. Az írások jellemzően a határon túli magyar irodalom (ezen belül a kárpátaljai) problémáit, a regionális kánon mibenlétét, határait és az idegenségtapasztalatokat járják körül.

Interjú a hajónapló.ma portálon

Tehetséges fiatalok Kárpátaljáról címmel készített interjút velem Györgyei Szabó Magdolna a hajónapló.ma portál számára. Kérdezett többek között a KVIT-ről, a tervekről, a karanténhelyzetről.

Kedvcsináló gyanánt egy rövid részlet:

– A kárpátaljai magyar irodalom sosem volt könnyű helyzetben, ma sincs ez másként. Aki körbetekint, láthatja, hogy a nyelvi jogok szűkítésétől a megélhetési nehézségeken át az elvándorlásig – ami természetesen az alkotó értelmiséget szintén érinti – mostanság is rengeteg olyan tényező van, ami a létbizonytalanság miatt a helyi irodalmi élet folytonossága ellen hat. Nem szeretném számszerűsíteni az alkotókat, csak annyit mondhatok, hogy Kárpátalján – már csak a magyarság számarányából adódóan is – mindig is kevesen voltak, akik nem csupán hobbiból, alkalmi lelkiállapotuk felületes és műkedvelői szintű leírása miatt fordultak az irodalom felé.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

"Azt tapasztalom, hogy leginkább negatív hozadéka volt a koronavírus-járványnak, hiszen sokáig teljesen leállt nálunk a...

Közzétette: Csordás László – 2020. június 28., vasárnap

Válaszutak előtt

A szombathelyi Savaria University Press gondozásában, Fűzfa Balázs és Markó Péter szerkesztésében látott napvilágot a "Szél el ne hordja..." Cicelle-konferenciák, 2012-2019 című konferenciakötet, melyben helyet kapott a kárpátaljai magyar irodalom olvasási stratégiáiról írt előadásom szövege (Válaszutak előtt. A kárpátaljai magyar irodalom önértelmezési kísérletei a rendszerváltástól napjainkig). A szöveg egy tervezett nagyobb koncepció előzetes vázlata. Az elkövetkező években ezt szeretném alaposan kidolgozni.

Tanulmányom a Szépirodalmi Figyelőben

A Szépirodalmi Figyelő 2020/1. számában jelent meg tanulmányom Brenzovics Marianna Kilátás című regényéről Megelevenedő térképzetek címmel.

Részlet az írásból:

Brenzovics Marianna műveiről, befogadás- és hatástörténetéről töprengve aligha kerülhető meg az a probléma, amely korai, váratlanul bekövetkező halála okán nehezedik a szövegekre és a róluk szóló elemzésekre: az éppen alakuló, rendkívül sok lehetőséget magában rejtő életmű egyik pillanatról a másikra, hirtelen lezárult. Azokat a lehetőségeket, amelyeket a kritikákban, tanulmányokban vetítettek előre az értelmezők, immár csak a „mi lett volna, ha” bizonytalanságában, az elméleti előfeltevéseknél maradva szemlélhetjük. A Brenzovics-életmű szépirodalmi része ugyanis mindössze három, a Kalligram Kiadónál megjelent regényből (Kilátás, Darabolás és Hasadás), illetőleg különféle folyóiratok hasábjain szétszórt vers- és kispróza-publikációkból áll. [...] Az életrajzi értelemben vett kényszerű lezártság és ezzel párhuzamosan a művészi lezáratlanság, töredékesség képzete így egy ígéretes, éppen kibontakozó életműben hagyott most már kitörölhetetlen nyomot.

Érzékelés

A napokban kerül nyomdába Kovács Eleonóra Érzékelés című kötete, mely könyvismertetőket, filmnaplókat, jegyzeteket tartalmaz. A kiadvány szerkesztője én voltam. A pdf-változat pedig már letölthető a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet honlapjáról ide kattintva.

Már előrendelhető a Bezárkózás vagy határátlépés?

Hamarosan megjelenik második gyűjteményes kötetem Bezárkózás vagy határátlépés? címmel a Napkút Kiadó gondozásában.

A fülszöveg:

Amikor biztosan tudom, hogy át kell kelnem valamelyik határon, rendszerint összeszorul a gyomrom. Az utazással és a határátlépéssel kapcsolatos kétely, viszolygás, szorongás bele van kódolva a biztonságosnak és ismerősnek hitt otthon elhagyásába, a szabad mozgás eszményének és a szögesdrót-kerítésekkel körülölelt határvidék - ahol magam is élek - egymással ki nem békíthető, sőt egymást kizáró realitásába. A határhoz vezető úton már töprengek: vajon mit fog kérdezni ezúttal a hol barátságos, hol kissé megvető tekintettel méregető határőr és vámos? Úti célomat firtató kérdéseikre mennyire felelhetek majd őszintén? Ki kell-e nyitnom bőröndömet és táskáimat? Az azokban tapintatlan módon kotorászó idegen kezek vajon mit hagynak végérvényesen legszemélyesebb dolgaimon? Mert az idegen kéz, amely hozzáér ruháimhoz, szendvicseimhez, könyveimhez, jegyzetfüzetemhez, tollamhoz vagy laptopomhoz, mindig hagy maga után valamilyen le- és kitörölhetetlen, bár alig észlelhető nyomot.

A kiadvány adatlapja már felkerült a moly.hu-ra, illetve előrendelhető a Libri webáruházában is.

Az üvegharang

A karantén előtt került ki a nyomdából Penckófer János új könyve, Az üvegharang című kiadvány, mely az irodalomtörténész, író eddig folyóiratokban publikált tanulmányait, esszéit és recenzióit gyűjtötte egybe 324 oldalon. A Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában megjelent kötet szerkesztője én voltam. (Erről bővebben a főiskola honlapján.)

Az üvegharang ide kattintva rendelhető meg a lira.hu webáruházban.

KISZó-szempont: Milyen szerepet tölt be a szép szó?

A költészet nem társalgó-terem, / Hová fecsegni jár a cifra nép, / A társaság szemenszedett paréja; / Több a költészet! olyan épület, / Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, / Mindenkinek, ki imádkozni vágy, / Szóval: szentegyház, ahová belépni / Bocskorban sőt mezítláb is szabad. (Petőfi Sándor: A költészet) 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlése március 21-ét a költészet világnapjává nyilvánította. Hogyan tartjuk a pennát Kárpátalján? – kérdezte a KISZó Csordás Lászlót, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnökét, szerkesztőt, kritikust, főiskolai oktatót.

– Gyakorta felmerül: kárpátaljai magyar irodalom vagy magyar irodalom Kárpátalján. Meglátása szerint ez eldöntendő kérdés?

– Úgy látom, a két forma között leginkább szemléletbeli különbségek vannak. Fontos írók, költők, irodalmárok érvelnek meggyőzően a második változat mellett, hangsúlyozva az összmagyar irodalomhoz való tartozást. Azt mondják, ami Kárpátalján magyar nyelven születik és értékes, az egyértelműen a magyar irodalom részévé válik. Anélkül, hogy bármilyen módon megkérdőjelezném ezt, én mégis inkább a kárpátaljai magyar irodalom fogalmát használom, különben nagyon egyszerű okból. Ha kísérletet teszünk a regionális kánon körvonalazására, egyáltalán, a kárpátaljaiság megfogalmazására és hangsúlyozására (ami természetesen nem csupán egy bizonyos helyet jelöl a térképen, hanem a magyarországitól és más kisebbségi régiókétól eltérő életszemléletet, gondolkodásmódot, hagyományfelfogást és egyszerre többnyelvű kultúrközösséget is), úgy a kárpátaljai magyar irodalom fogalma még mindig alkalmasabbnak tűnik a jelenség leírására.

– A definíció tisztázása után valami lényegesebb: milyen a kárpátaljai magyar líra?

– Az egyszerűnek tűnő kérdések mögött elég gyakran bújnak meg nehezen körvonalazható problémák, dilemmák, ezért ezekre nem könnyű egyértelmű választ adni. Ahogy ebben az esetben is ez a helyzet. Ha mondjuk más regionális magyar irodalommal, az erdélyivel, a felvidékivel vagy a vajdaságival hasonlítanánk össze, nyilvánvalóan aránytalanságokat, komoly eltéréseket találnánk a kárpátaljai magyar líra teljesítőképességét tekintve. De ha saját hagyományát a mostoha történelmi helyzeteket is figyelembe véve szemléljük, azért megtapasztalhatjuk az előrelépést, a lassú átrendeződést. Néhány költői életmű tekintetében, mint amilyen például a Vári Fábián Lászlóé, a kiteljesedést is. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai izgalmasan kísérleteznek különféle lírai megszólalásmódokkal: Marcsák Gergely a hagyomány folytonosságát erősíti a történelmi létszemlélet és a kötött forma eszményének vállalásával, Nagy Tamás pedig a hétköznapi tapasztalatokat menti át verseibe egy egyre inkább letisztuló költői nyelven. Ezek a jelek okot adhatnak a bizakodásra.

– Örök, vissza-visszatérő kérdés: milyen szerepet tölt be a szép szó? A költőknek küldetésük van. Ön szerint ennek a megállapításnak ma van létjogosultsága? József Attilát megidézve: „szükséges, hogy vers irassék”?

– Az irodalom pozíciója a rendszerváltás után nálunk is radikálisan megváltozott: egy-egy író-olvasó találkozóra vagy felolvasásra csak nagyon kevesek jönnek el önszántukból, őszinte érdeklődésből. Tapasztalataim szerint versesköteteket is csupán néhányan vásárolnak. Megdöbbentően kevés ma a szenvedélyes, értő olvasó, és ezzel arányosan kevesek figyelnek a kortárs irodalom folyamataira. A változások miatt én nem is szívesen beszélnék küldetésről. Különféle költői szerepek vannak ma is, példának okáért az ironikusan játékos próteuszitól a társadalmi érzékenységet és a közösségi gondokat előtérbe helyezőn át egészen a vallomásosig. Úgy gondolom, a költő tehetségéhez és alkatához mérten ölt magára valamilyen szerepet. Ha jól választ, képes úgy megszólalni a versben, hogy hiteles maradjon az olvasó számára. Különben elég gyakran idézem ezzel kapcsolatban a kiváló kolozsvári író, Szilágyi István gondolatát: „A művészetnek, ha valóságos élményt jelent, van megtartó ereje”. Röviden tehát csak annyit mondhatok a kérdésre válaszolva: szükséges ma is, persze, hogy „vers irassék”. De jóval több olvasóra is szükség lenne, hogy a megírt műalkotás hatni tudjon, és hogy a művekkel való találkozás valóságos élményt jelenthessen.

Forrás: KISZó