2011. január 1., szombat

Évértékelő netnaplóm az Apokrif Online-on


Az Évjárat elnevezésű netnaplósorozat első része (Mi van a flaskámban?).
Külön megtiszteltetés, hogy az Apokrif az én írásommal indult neki az új évnek.

netnapló - január 01

Néhányan biztosan értetlenkedtek a tegnapi kamikáze-típusú bejegyzést illetően. Most már ideje lelepleznem magam. Az egészet csak újévi huncutságnak szántam. És bizonyítani szerettem volna azoknak, akik attól félnek, hogy a sikerek miatt elszállok magamtól. Elszálltam. De lassan ideje visszatérnem a földre. Nem olyan jó ott a magasban. Hatalmasat lehet esni. Továbbra sem értem, miért kellene tökéletesebbnek lennem bárki másnál. Bennem ugyanúgy megvan az összes szemét, amit egy ilyen érthetetlen világ ki tud termelni. Hiú vagyok, ez kétségtelen. De amíg van önkritikám, addig szerintem nem vagyok önveszélyes. Máskülönben úgy gondolom, hiúság nélkül nem lehet írni. A kioktató hangnem és a félsznob túlesztétizálás, irodalmiaskodás nem az én kenyerem. Gondolkodom és írok. Továbbra is érdekel a naplóírás.

2010. december 31., péntek

netnapló


Sokat töprengtem az utóbbi időben azon, hogyan oldjam fel végre szokásos (és mostanra eléggé unalmas) alkotói válságomat. Aztán úgy döntöttem (III. Richárd-féle mély elhatározással), elkezdek netnaplót írni. A blog naplóval együtt az igazi. Persze ez csak részben eredeti ötlet (a Literáról loptam; az irodalom valahogy így működik). BDK az év végére – szokásához híven – egy új bloggal rukkolt ki (ezt kivételesen meg kell dicsérnem, mert nagyon tetszik a dizájn, remélem, a tartalom is hasonlóan igényes lesz). Én sem mehetek valamilyen új projekt nélkül neki a következő évnek. Azt hiszem, egy netnapló írása ígéretes vállalkozás.

Persze ilyenkor mindig az jut az ember eszébe, milyen stílusban és nem mellékesen kinek érdemes nyilvános naplót írni. A legelején még Esterházy Péter modorában szerettem volna megcsinálni egy posztmodern, töredékes, fikcióktól sem mentes inter-, kon- és különféle textusokkal terhelt interaktív naplót (a blogot kicsit nehezebb lángra lobbantani - ajaj, ez bizony egy posztromantikus freudi elszólás, elnézést... khm... khm...). Aztán rá kellett jönnöm, ma már nincs semmi kunst (!) abban, ha valaki úgy ír, mint EP (EP maga is folyamatosan ezt csinálja; EP előtt nehezebb volt kitalálni EP-t, de most már nem sík az ilyesmi). Szóval maradok a saját stílusomnál, de azért fogok kísérletezni, kicsapongani, maszkokat magamra ölteni, meg mindent, ami ma még divatos irodalmi dolog (esetleg magam is megpróbálok divatba hozni ezt-azt).

Az olvasókkal és az őszinteséggel viszont hadilábon állok. Mert egy hasonló irodalmi próbálkozás a közhiedelemmel ellentétben nem mindig a közérthetőséget állítja elsődleges célul maga elé (még kisebbségi léthelyzetben sem!), a másik dolog pedig az, hogy nyilván a sok „bennfentes” utalás miatt egy (számítógépes szleng-kifejezéssel élve) „mezei felhasználó” nem mindig fogja érteni a lényegét annak, amit ehelyt leírok, illetve rosszul dekódolja, azaz félreérti az egészet. Ez ellen csupán egyetlen ellenszer van: tessék elkezdeni olvasni a kortárs irodalmat földön, vízen, neten (a kárpátaljait is!). Őszintének mindig szinte (vagy szinte mindig?) bántóan őszinte vagyok, az más dolog, hogy igyekszem diplomatikus is lenni. Éppen ezért (vagyis azért, hogy kicsit izgalmasabb legyen a játék), a valóságot és a fikciót saját recept szerint fogom elegyíteni, néha talán logikai bukfencek sorát is megengedem magamnak. Még nem igazán tudom. Olyan ez, mint regényt írni. Bajos. Talán kérdéseket teszek majd fel. Másoknak is. BÚÉK!

2010. december 29., szerda

Működik a "Tetszik" gomb

Egy apró hír: sikerült a blog sablonjába beilleszteni a "Tetszik" gombot, így mostantól lehet lájkolni az arra érdemes bejegyzéseket. Illetve apróbb változás történt a megosztás gomboknál is.

Mamutagyar és ukrán államiság



Ha így folytatják, nemsokára kiderül, hogy az első ukrán nyelvemlék a dinoszauruszok korából származik, hiszen egy T-Rex fogára vésték azt fel... (csak szegény diákokat sajnálom, akik elhiszik ezeket a meséket, bár... minden kor és valamennyi nemzet gyárt hasonlókat).

Kárpátaljai Hírmondó


Megjelent a Kárpátaljai Hírmondó 2010. decemberi száma, melyben a velem készült interjú majdnem teljes szövege olvasható.

2010. december 25., szombat

Hogyan viseljük el az idei karácsonyt?

Kis karácsonyi túlélő tanfolyam:


1) keressünk fel néhány havert, akik ugyanúgy unják az ünnepi "szeretetözönt", akárcsak mi:


2) vegyünk pár korsó sört:


3) rendeljünk a sörhöz egy olyan desszertet, amely sehogyan sem illik hozzá (a legtrendibb a banános-ananászos bigyó; az eredeti nevét sajnos nem jegyeztem meg):


 4) ...és miután a két egymáshoz nem illő dolog íze összekeveredett, megvan a legeredetibb karácsonyi élményünk. Egy ilyen válogatott marhaság általában segít. Kellemes túlélést mindenkinek!

2010. december 21., kedd

Irodalmi sörözés

Megvolt a beígért sörözés Brenzovics Mariannával. Műhelytitkokat semmiképp nem árulok el. De itt van két kép bizonyításképp:


2010. december 20., hétfő

Anna Ahmatova: A végső búcsú


Szívem lehűlt, már alig dobogott,
Mégis könnyed volt a léptem…
Kezemen a kesztyűt valahogy,
Tán félúton, fölcseréltem…

Lépcsőfok… Csak az lett volna több!
De tudtam jól: három van összesen.
Egy őszi sóhaj az ihar mögött
Kérlelt ekkor: „Tűnj el velem!

Meguntam már e gondterhes,
Ingatag, kósza életet.”
Feleltem egyből: „Kedves, kedves,
Én is! Úgy eltűnnék veled…”

Majd a sötét házra néztem,
- Végső búcsú várt ma ránk -,
S csak a hálószoba közönyében
Pislákolt a gyertyaláng.

(Fordította: Csordás László)

Megjelent: Együtt 2010/4.