
Meglehetősen régóta várjuk már Szilágyi István új regényét, a Messze túl a láthatáron megjelenése
 most mégis az őszinte meglepetés erejével hat. Ebben természetesen 
része van annak, hogy bár tudtunk az új mű készülődéséről, sőt különféle
 interjúkban, beszélgetésekben elszórt információk alapján a témáját, a 
fontosabb problémákat is sejthettük, amelyek köré a történet szerveződik
 majd, de az olvasó arra is felfigyelhetett, hogy a szerző 
következetesen hárított, amikor a várható megjelenésről próbálták 
kérdezni. Annak, aki arra gondolt, milyen műgonddal készülnek a 
szépirodalmi műalkotások Szilágyi műhelyében, az is teljesen jogosan 
eszébe juthatott, hogy már jó ideje készül ugyan ez a regény, de vajon előfordulhat-e, hogy sosem készül el. Ez a megjelenés viszont most határozottan jelzi: az életmű nem zárult le, szervesen épül tovább. A Messze túl a láthatáron ugyanis több szálon kapcsolódik az előző regényekhez. A rendkívül töredékes szerkezet az első, kísérleti jellegű regényre, az Üllő, dobszó, harangra emlékeztet. A Kő hull apadó kútba juthat
 eszünkbe, amikor az új kötet lapjain többször is utalás történik 
Jajdonra, és az első részben II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem is 
megelevenedik előttünk. Mélyebben pedig a bűn értelmezése körüli 
problémák, a babonaság iránti érzékenység sarkall közös pontok 
keresésére. Az Agancsbozót a részletezés, az abszurd döntéshelyzetek és párbeszédek miatt idéződhet fel bennünk leginkább. Míg a Hollóidőre
 az előzményként is tételezhető történelmi léthelyzet ábrázolása és az 
írásfikcióhoz (előbbiben a deák mostoha sorsú lejegyzései, utóbbiban 
pedig Tompay éppen íródó memoárja) való viszony miatt gondolhatunk már 
az első oldalakon túlhaladva. A Messze túl a láthatáron előzménye
 azonban egyértelműen megnevezhető egy konkrét – bár az imént 
említettekhez képest kevésbé ismert – címmel az írói életműben: ez pedig
 a könyvformában eddig nem publikált A hóhér könnyei, ami az 
Utunk Évkönyvben, majd újraközölve az Alföldben, illetve a Digitális 
Irodalmi Akadémia archívumában volt hozzáférhető. A két mű között 
olyannyira nagy a hasonlóság, hogy az újabb regény az előbbi szöveg 
továbbgondolásának, újraírásának tekinthető. A filológiai alaposságú 
összevetés bizonyára sok szöveghely átvételét, apró, de jelentéses 
módosulásokat (például a Rákóczi szabadságharc A hóhér könnyeiben még kuruc zördülésként szerepel, míg a Messze túl a láthatáron következetesen
 kuruc zajdulást említ), motivikus változásokat, 
hangsúlyáthelyeződéseket (ilyen a hóhér motívumának háttérbe szorulása, a
 kocsisok és Rekettye Pila módosult szerepe, a személyes érintettség, 
motiváció Tompay bírói döntéseiben vagy a nehezen megfejthető, 
víziószerű befejezés teljes újragondolása) tárna fel, de ebben a rövid 
írásban csupán a jelzésre van lehetőség.