2016. szeptember 21-én előadást tartok A kortárs irodalomértelmezés perspektívái elnevezésű konferencián Budapesten, a Pesti Vigadóban (a magyarnaplo.hu-n már olvasható Mórocz Gábor ajánlása).
Témám a regény és a kárpátaljai magyar irodalom viszonya a rendszerváltás utáni időszakban. Kedvcsinálónak egy rövid részlet előadásom bevezetőjéből:
Sokan tették már fel a kérdést: van-e egyáltalán kárpátaljai magyar irodalom? Egyre inkább beigazolódik azonban, hogy az ilyen típusú kérdésfelvetés önmagában terméketlen, hiszen megnyugtató választ aligha találhatunk e lételméleti problémára. Úgy tűnik, a vita jobbára az „egységes” versus „darabokra szaggatott” magyar irodalom metaforikus létképzeteinek igazolása körül éled újjá, hol az egyik, hol a másik álláspont képviselőinek kezdeményezésével. De talán több eredménnyel járhat, ha ezúttal a kérdés mögé kerülve fogalmazódik meg a dilemma: fenntartható-e olyan, bizonyos kanonizált irodalmi műalkotásokat és olvasatokat magába foglaló irodalomtörténeti elbeszélés, amely a XXI. században létrehozza, és ezzel egyben újraírja a kárpátaljai magyar irodalom fogalmát?
