2011. január 22., szombat

netnapló (január 19-22.)

2011. január 19.

Reggel megnyitottam a postafiókot. NyGÁ írt. Nem tetszenek neki a még decemberben beküldött verseim. Jól indult a nap. Lehet, hogy tényleg rosszak. Szigorúbban kellene szelektálnom. 

Délelőtt átnéztem az internetes orgánumokat: Irodalmi Jelen, Litera, Bárkaonline, prae.hu, kulter.hu. Elolvastam a Magyar Napló januári számából a verseket.

2011. január 20.

Megkaptam az Együtt nívódíját. Ez az első díjam. Örülök neki.

2011. január 21.

Himnuszmondó verseny Ungváron. Zsűrizés. Sajog a térdem. A fejem is fáj. Este Áfra János átküldte a vele készült interjú linkjét. A KULTer aktív szerzői közül az én nevemet sem hagyta ki. Egyre elismertebb a portál.

2011. január 22.

Egy fél délutánt töltöttünk el édesapámmal az új számítógépasztal összeszerelésével. A tesóm kapta. Épp Budapesten van. Nem tud róla. A blogomat pedig nem igen olvassa. Úgyhogy meglepetés lesz.

Később megjött a Kárpáti Igaz Szó legfrissebb száma. Olvasták a nevem a díjazottak között. Megkönnyeztek itthon. Nem sok hajszáluk hullt ki eddig a művészetekért. De ilyenkor büszkék rám.

2011. január 19., szerda

netnapló (január 17-18.)

Pörgős ez a hét. Hétfőn voltam Ungváron. Ismerőseim bevittek Csapra. Biztosan megsajnáltak, ahogy "búsan, egyedül" ballagtam a vonathoz. 

Csapon az állomáson egy érdekes párbeszédnek voltam véletlen fültanúja. Mindjárt le is jegyeztem magamnak. Két idősebb nő (mondhatjuk nyugodtan: néni) beszélgetett:

"- Te hova mégy?
- Magyarítani magam. Te nem fogsz menni?
- Minek? Én magyar vagyok így is, úgy is."

Ettől frappánsabban aligha lehetne megfogalmazni a kettős állampolgárság eléggé megosztott fogadtatását.

Az Ung könyvesboltban már el voltak készítve a folyóiratok. S mivel épp előtte ébredt fel bennem a nyelvészösztön, vettem magamnak egy Nyelvi fogalmak kisszótárát. Repetitio est mater studiorum. (Erről jut eszembe. Még évekkel ezelőtt valamelyik győri anyanyelvi táborban tartott előadást Szijjártó. Akkor is odamondtam egy latin aforizmát. Lupus in fabula. Erre ő felkiáltott: micsoda műveltség! Nem igazán kell műveltség ahhoz, hogy bemagolj néhány latin közmondást. Én például kémia helyett tanultam. De ez már egy másik történet. Majd egyszer talán elmesélem.)

Igényes könyv ez a kisszótár. Kedden Beregszász felé utazva átlapoztam. Olvasgattam. Persze olyan szerzőkkel, mint Kugler Nóra és Tolcsvai Nagy Gábor, nem kérdés a minőség.

Átnéztük a KMMI tehetséggondozói pályázatára érkezett anyagokat. Többször is megváltoztattuk a sorrendet. Rengeteget vitatkoztunk. De a végére szerintem méltányos eredmény született. Meglepetés volt számomra, hogy a grafika kategóriában kaptunk egy pályaművet, mely a Hajnali szonett című versem illusztrálásaként (vagy inkább inspirációjából) született.

Busszal jöttem haza. Hideg volt. Köd. Morcos voltam. Fáradt. De még elküldtem a helyezetteknek a meghívó ímélt a csütörtöki díjátadó ünnepségre. Aztán elaludtam.

2011. január 16., vasárnap

Nyelvhelyesség indamail módra

Régi postafiókomon, amit  egyébként eléggé ritkán látogatok, ez az üzenet fogadott:


Ilyenkor ébred fel bennem a nyelvészösztön. Nem tudom megérteni, miért kell terpeszkedő kifejezésekkel és nyelvsértő magyartalanságokkal találkoznom egy egyébként magyar szolgáltatónál?
"Pillanatnyilag karbantartást hajtunk végre, emiatt a levelezőrendszer nem elérhető. Kérünk látogass vissza később!"
Akinek a fentebbi idézet nem rontja a nyelvérzékét, azt csak sajnálni lehet. Arról már nem is beszélve, hogy a második mondat egyértelműen alárendelő összetett mondat, a "Kérünk" után nem ártott volna egy vesszőt tenni. De én az egészet átfogalmaznám, kb. így:
"Éppen karbantartást végzünk, levelezőrendszerünk így pillanatnyilag nem elérhető. Kérjük, látogass vissza később!"
Ugye, hogy kicsit szebben hangzik így? Az odatévedőnek sem kell mindjárt elmenekülnie a szolgáltatótól...

netnapló (január 11-16.)

Megint leszoktam a naplóírásról. Úgy látszik, amint visszatér az alkotókedvem, nem érdekel a napló. Közben mégis úgy döntöttem, beszámolok néhány dologról. Fogom a szuhárikit, leöblítem sörrel, és várom, hogy előtörjenek az emlékek. (Sajnos nincs itthon Madeleine-süti, amúgy meg a szuhárikiben ott a couleur locale. Ez sem mellékes!)

Lekéstem a vonatot. Voltam Beregszászott kiállításon. Kaptam az Együtt 2010/4. számából. (Honoráriumot még nem.) Borkóstoló. Sörözés. (A vodkázást nem tudom felvállalni.) Hazafelé találkoztam D-vel. Legalább két éve nem láttam. Felkavart. Aztán megint sörözés. Másnap megírtam a bevezetőt. A vázlatot is. Mindenkivel egyeztettem. Írtam két új verset. Gondolkodom egy esszén.

Elolvastam a legutolsó ÉS-számot, ami itthon volt. Holnap megyek a januári Magyar Naplóért és az újabb ÉS-számokért Ungvárra.

Belekezdtem Kabdebó Lóránt Szabó Lőrinc-monográfiájába. Olvasom még Thomas Mann Varázshegyét, Babits összegyűjtött esszéit, tanulmányait. Újabban Berniczky-novellákat szedek szét és rakok össze. Különben nagy Berniczky-fan vagyok. Vannak dedikált köteteim. (Ezúton is köszönöm az igazán eredeti dedikálásokat.) És mivel ez még mindig nem volt elég, átnéztem a Látó, a Helikon, a Székelyföld, a Korunk, a Hitel interneten fellelhető legutóbbi számait. Mostanában olvasom a Pál József főszerkesztésével készült Világirodalom (Akadémiai Kiadó, 2005) című kézikönyvet is. Kb. ezer oldal, szóval eltart egy darabig.

Több esemény most nem jut eszembe. Elropogtattam a szuhárikit...

Együtt-kollekció (retro edition)

IV. KAMK

Kiteszem ide is, mert már többen érdeklődtek, hogy mi? hol? merre? meddig?

2011. január 26., 16:00 óra. A IV. Kreatív alkotók, művészek klubja (KAMK) évnyitó összejövetele az ungvári Váralja múzeum-kávéházban. Vendégeink: Bakos Kiss Károly költő, kritikus, Lőrincz P. Gabriella költő és dr. Tóth Mihály jogtudós. Az Együtt legújabb számának bemutatója. Az irodalmi délután moderátorai:  Csordás László, Dupka György, Zubánics László. Forrás: KMMI Hírlevél, № III. évfolyam, 1. szám. 2011-01-04.

2011. január 13., csütörtök

Kárpátaljai táj fényképezőgéppel

Mindig pontosan kicentizem a vonatokat. Hát most a mozdonyvezető áthúzta számításaimat. Kb. öt perccel előbb érkezett meg az állomásra. Én meg lemaradtam. Sebaj. Legalább új szenvedélyre leltem. Tájfotózás:


A gyönyörű kárpátaljai táj I.

A gyönyörű kárpátaljai táj II.

A gyönyörű kárpátaljai táj III.

2011. január 10., hétfő

Offline napló (január 06-10)

2010. január 06.

Megint kikapcsolták a netem. Offline naplót írok. Ha így folytatom, lassan klasszikus naplóm is lesz. Na azért az mégsem. Összeállítottam a napi teendőimet. Nem tudok dolgozni bele a nagyvilágba. Biztos, hogy el fogok térni tőle. De legalább van mitől eltérni. 
Elkezdtem szerkeszteni egy füzetet, ami a IV. KAMK-ra jelenik meg. Nagyjából összeállítottam a listát. Internet nélkül áll a munka. Előszót is írok. Később. 
Elolvastam a Magyar Napló 2010. decemberi számát. Nem volt kár megvenni. Különösen tetszett a László Noémivel készült interjú. Szeretem a verseit. Olyan igazi tip-top versek. Elfogadnék tőle egy dedikált kötetet. Mondjuk a Papírhajót. Filmet is néztem: Utódomra ütök. Lapos. A Vejedre ütök jobb volt.

2010. január 07.

Sokat olvastam. Belekezdtem Andorka Rudolf szociológia-tankönyvébe. Gördülékeny. Tetszik. Tovább olvastam Pécsi Györgyi Kányádi-monográfiáját. És persze Kányádi-verseket töménytelen mennyiségben. Megtisztítottam az e-könyv olvasót. A sok használattól maszatos lett kissé. Megkerestem az irodalomelmélet-jegyzetemet. Ismétlés meg a tudás anyja. Stb. Megnéztem a Fűrész 3D-t. Undorító volt. Mint mindig. Gyengébbnek gondoltam. Egész nézhető amúgy. Bár volt néhány egyértelműen hatásvadás jelenet. Beszólás. Game over. Ilyenek.
2010. január 08.

Elolvastam Babits Mihály Az írástudók árulása című írását. Még mindig eleven. Bár a költő azt mondja, nem akar "mai" lenni, mégis mai (persze ez nem jelenti, hogy "nem-mai" akarna lenni, mint ahogy ő maga is utal erre az írásban). Mi az igazság? Lehet-e abszolút igazságról beszélni? Miért azt kérdezzük a művektől, mennyire maiak? Egyáltalán mi az a maiság? Divat? Miért gondoljuk a saját korunkról, hogy az fejlettebb az előzőknél? Miért gondoljuk olykor, hogy nem az? Miért kellene kísérletezni az emberben lakozó állati ösztönök felszabadításával? Miért nincs egy abszolút erkölcsiség? Miért születik ma annyi rossz és középszerű mű (és egyre kevesebb nagy mű)? Miért nem lehet "kordában tartani" az írást? Miért sütik rá a különféle negatív bélyeget azokra a kritikusokra, akik esetleg szóvá merik tenni, ha egy "írónak látszó ember" valamelyik divatos izmus minden elméletét pontosan teljesíti, még nem lesz művész? Kb. ennyi kérdés jutott eszembe hirtelenjében.

Befejeztem Pécsi Györgyi Kányádi-monográfiáját. Mindig elcsodálkozom, mennyire átgondolt a szerző (P.Gy.). Pontos, mély, okos és mégis könnyed nyelven ír.

2010. január 09.

Nagy érdeklődéssel olvasom Babits A magyar jellemről című írását. Kár, hogy nem olvassák ma Babitsot. Kosztolányi inkább előtérben van. Többet hivatkoznak rá, többen írják át/fölül/szét a Kosztolányi életművet a posztmodernben, ill. a posztmodern után. Bar Kovács András Ferenc egészen sok Babits-verset írt át saját életművébe. És a (nem csak szerintem a posztmodern líra egyik csúcsának tekinthető) Babitsolás is egy ilyen átirat. Újraírás.

A magyar jellemről beszélni mindig mítoszépítés vagy épp mítoszrombolás. Babits a mítoszok mögé néz. Bebizonyítja, hogy amit a legősibb, tiszta magyar forrásnak tartunk, tulajdonképpen nemzetközi (pl. az, hogy harcos, bátor, vendégszerető népnek tartjuk a magyart; más népek szintén ezeket vallják magukról). Babits szerint a magyar elsősorban szemlélődő nép, az "Ej, ráérünk arra még!" patópáli attitűdje jellemzi. Ez furcsa, mert én izgága, soha-meg-nem nyugvó jellemnek tartom magam. És persze magyarnak is. Igaz, hogy vannak szláv felmenőim (ahogy Babitsnak vagy épp Petőfinek is voltak).

Valamelyik ÉS-számban olvastam, hogy nemrég németre fordították Nádas Péter Biblia c. kisregényét. Én pedig elszégyelltem magam, mert még nem is hallottam róla. Megkerestem  még anno a DIA-n. Most meg volt időm elolvasni. Teljesen profi alkotás. Nagyon kimért szöveg. Az E/1. sz. narrátor gyermeki őszintesége és brutalitása (ahogy a saját kutyáját egy kapával szinte egyonveri és nem érez semmi megbánást), Szidike félszegsége, a szegény-gazdag ellentét finom rajza bevési magát az emlékezetbe. Egy élmény volt olvasni. Nem csoda, hogy a németek is megszerették.

2010. január 10.

Végre megint van netem! Kicsit elmaradtam a munkával. De majd behozom.