Kovács Eleonóra blogja

Lassan több mint egy hete készülök arra, hogy megírjam ezt a posztot, de mindig valamilyen más esemény terelt el eredeti tervemtől. Most azonban úgy döntöttem, addig nem állok fel fotelemből, amíg el nem készül ez a bejegyzés.

Kovács Eleonórát már egyetemi éveim előtt megismertem. Nem egyszer táboroztunk együtt, s amikor néha sikerült kisebb beszélgetésbe elegyednünk, sokszor értettünk egyet a pocsék szervezést illetően. Azért írom, hogy néha, mivel Eleonóra keveset beszél. Megfontolt, szolid, korához képest figyelemreméltó műveltséggel rendelkező embernek ismertem meg. Még mindig emlékszem, amikor egyszer olyan részletesen elemzett egy József Attila-verset, hogy én (mint utána következő szerencsétlen pária) csak ennyit tudtam kinyögni: Nóra már mindent elmondott, amit érdemes elmondani.

Ilyen előzmények után egyből felcsillant a szemem, amikor  tavalyi budapesti részképzésünk ideje alatt kiderült, írással szeretne foglalkozni. S ezt ő komolyan gondolja. Felajánlottam neki: jöjjön el velem az Apokrif szerkesztőivel megbeszélt találkozóra, hogy máris kezdje el ízlelgetni az irodalmi életet. Talán senki sem fog csodálkozni: élt is a lehetőséggel.

Azóta már túl van egy tehetséggondozói pályázaton, amelyen egészen szép eredményt ért el. Bár legelső írásaival nem igazán voltam megelégedve, kicsit fésületlennek találtam mondatait, az egyik, pályázatra beküldött novellája különösen megtetszett. Érződött rajta a kafkai mágikus realizmus hatása. Ez üdítően hatott jellegtelen, az iskolai fogalmazás szintjét éppen csak meghaladó, legtöbbször összecsapott „művek” garmadája után.

Ajánlottam neki néhány mai szerzőt (főleg Szvoren Edinát, mert úgy éreztem, a kettejük lelki világa közel áll egymáshoz), akiket olvasva sikeresen elegyítheti a mágikus realizmust valamelyik mai stílusirányzattal. Eleonóra belátta, amit sok fiatal tollforgató nem akar megszívlelni: a mai irodalom ismerete nélkül egyszerűen nem lehet jó íróvá válni. Az internet térhódításával pedig semmi különösebb akadályát nem látom annak, hogy egy kárpátaljai magyar alkotó is naprakész legyen a mai irodalmi kérdésekben. Ezért haragszom azokra, akik egyszerűen lusták olvasni kortársaik műveit. Eleonóra nem tartozik közéjük.

No de mielőtt ez a blogajánló átcsapna egy kritikai reflexióba, le is zárom gondolataimat. A kedves olvasónak csak annyit tudok még mondani: figyeljen oda erre a lányra, mert tehetséges, Eleonórának pedig annyit: isten hozott a kárpátaljai magyar irodalomban!

 

Kovács Eleonóra blogja: http://kovacseleonora.blogspot.com

 

V. KAMK

Meghívott vendégeinkkel, Vári Fábián László József Attila-díjas költővel, a Balassi Bálint-emlékkard kitüntetettjével, valamint Zubánics László történésszel idézzük fel Balassi Bálint életét és korát.

Az est moderátorai: Csordás László, Dupka György.

Közreműködik: Marcsák Gergely.

A rendezvény időpontja: 2011. február 14.
Kezdete: 16:00 (közép-európai idő szerint)
Helyszín: Ungvár, Váralja múzeum-kávézó
Olbracht u. 3. (tel. 3-61-64)

Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk!

Álláskeresés: nem menők a divatszakmák (Dankulinec Nikolett interjúja)

Megjött a friss Kárpáti Igaz Szó. Benne olvasható az én véleményem is a frissdiplomások lehetőségeiről:

"Amíg a gyárak tárt karokkal várják a fiatalokat, s szívesen be is tanítják őket, az értelmiség esetében merőben más a helyzet.

– Sajnos, a frissdiplomások elhelyezkedésével kapcsolatban csupa negatív tapasztalatom van – mondta el lapunknak az Eszenyben élő Csordás László. – A szakmák általában telítettek, s egy nemrég végzett fiatal, diplomával a zsebében, leggyakrabban valamilyen üzemben köt ki. De ha valamilyen csoda folytán – például uram-bátyám ismeretség alapján – mégis sikerül képzettségének megfelelő munkahelyet találnia, akkor is nehéz helyzetben lesz. Saját szakmámból kiindulva mondhatom, nevetségesen alacsonyak az alapbérek. Annak, aki filológusként írásaiból szeretne megélni, nálunk teljesen reménytelen a helyzete. Úgy tudom, az újságírókat sem fizetik túl, s a fiatal tanárok jövedelme sem haladja meg a létminimum összegét. „Éhbérért koptatom a klaviatúrát” – írtam nem is olyan régen évértékelő netnaplóm­ban, és azt hiszem, sokan vannak így ezzel. Mert hiába lennének ígéretes fiatal irodalmáraink, művészeink, tudósaink, a pénztelenség vissza­tántorítja őket.

Dankulinec Nikolett
újságíró-gyakornok"

Forrás: Kárpáti Igaz Szó (2011. február 10.)

Az első rólam készült profi portré

Ma reggel kaptam meg Kocsis Csaba rólam készült fotóját:

Fotó: Kocsis Csaba

netnapló (február 1-6.)

2011. február 1.

Végignéztem a filozófusokról készült 40-50 perces youtube-videókat. Legalábbis a Radnóti Sándorét, a Vajda Mihályét és a Heller Ágnesét (többet nem találtam). Ráleltem a NAVA archívumára. Egy kincsesbánya. Megnéztem Ady temetését. Mécs Lászlót, amint saját versét mondja. Egy felvételt 1932-ből, amelyen a fiatal költők az utcán árulják műveiket. Már akkor sem volt könnyű.

2011. február 2.

Délelőtt chateltem M.-mel. Mindig sikerül felhúznia kicsit. Valahányszor beszélgetünk, arra lyukad ki, hogy nem vagyok szerény. Pedig ez így szerintem nem igaz. Holnap újságírót várok. Úgyhogy kitakarítom a szobám.

2011. február 3.

Megjöttek az újságírók. A kultúrházban vártak. Adtam interjút. Van humorérzékük. Utoljára a vámosokról írtam hasonlót. Hideg van. A szobámban (is). Szelelnek az ablakok. A gázfűtéssel nem lehet felmelegíteni a szobát. Három réteg ruhában is vacogok. Gémberednek az ujjaim. Ilyen körülmények között nem kellemes esszét írni. De még naplót sem. Nézem a híradót. 20 fokkal melegebb hőmérsékletről beszélnek. Jó is lenne...

Kiültem a konyhába a netbookommal. Van otthoni hálózat, a router jele ide is elér. Itt jóval melegebb van. A konyha zárt helyiség. Gondolkodom. Azt kérdezték ma tőlem, hogy nem haragszanak-e meg rám az őszinteségemért? Nem hiszem, hogy egy alapos, szakmai kritika miatt meg kellene sértődnie, haragudnia bárkinek is. Bár olykor tényleg erősen elmarasztaló megjegyzéseket írok. El kell fogadnia mindenkinek, hogy írni nem kötelező. A kritika pedig egy szabad műfaj. A netnaplót is kérdezték. Hogyan fogadják mások ezt a nem egyszer szemtelen, pimasz hangvételt? A visszajelzésekből megítélve van igény egy ilyen személyes "irodalmár-naplóra". Sokan találják érdekesnek. Néhányan felháborítónak. Mondják, hogy unalmas az élet Kárpátalján. Nem tudom. Nem hiszem. Velem mindig történik valami. És a kulturális életet sem látom unalmasnak. Sőt, néha tényleg nagy a pörgés. Ha végiggondolom 2010-et, azért történt velem itthon egy-két érdekes dolog.

2011. február 4.

Tegnap rászóltam. Ma nem történt velem semmi.

2011. február 5.

Befejeztem az esszét. Csiszolom az írásaimat. Ímélezek N.-nel. Azt mondta, hogy nevezzem őt a naplómban Lucának. Mert az olyan szép név. De nem nevezem Lucának, mert ez az én naplóm. És nem akarok hazudni. Ékezetek nélkül írok. Eleinte idegesített. Azóta megszoktam. Már a hatvanadik ímélen is túl vagyunk. Szeretem a női logikát. Nem bonyolult. Inkább kusza.

2011. február 6.

Nagyon sok egyénisége van Eszenynek. Úgy is fogalmazhatnék: itt más emberek élnek. Ha úgy tetszik, Eszeny egy külön köztársaság. Majdnem olyan nagy, mint az egyelőre  még mindig utópisztikusan hangzó "Ungvári Magyar Köztársaság". Csak az utóbbi konzulátussal is rendelkezik. Ezt a sajtó már többször megírta. Mondták, hogy keressek rá Kozár Józsefre (művésznevén: "Kiskozárra"). Tényleg fent van a youtube-on. Több videója is. Csak büszke lehet az ember arra, hogy egy Szalacsival, "Polgárjenővel", Matisz nagypapával hasonló kvalitású egyéniség él Eszenyben. Nem tudom ki videózott és ki rakta fel a youtube-ra. De ilyet nem szabad csinálni...

A videók:

„Véred tinta/ Lelkedben oldalak…”

A IV. KAMK-ra jelent meg egy kis füzet az én összeállításomban:

Bevezető

Vajon milyen költői megszólalás lehet még hiteles Kárpátalján a 21. század elején? Bakos Kiss Károly és Lőrincz P. Gabriella verseit olvasva többek között ennek az útkeresésnek lehetünk tanúi.

Bakos Kiss Károly 1977-ben született Beregújfalun. 2005-től jelennek meg nyomtatásban versei, kritikai jellegű írásai. Művei jelen vannak a kortárs magyar irodalmi köztudatban. Olyan folyóiratok többé-kevésbé állandó szerzői közé tartozik, mint az Együtt, a Hitel, a Kortárs, a Magyar Napló, az Új Hegyvidék, a Bárka, az Agria és a Partium. Jelenleg az Együtt kritikai rovatát, illetve a Partium versrovatát gondozza. Eddigi munkásságát az Együtt nívódíjaival (2006, 2009) ismerték el. 2007-ben jelent meg önálló kötete az Intermix Kiadónál Legyen vers címmel.

Bakos Kiss Károly a klasszikus metaforikus-szimbolikus versnyelvben talált magára. Úgy kezdett el írni, hogy háta mögött biztos támaszként mindig ott volt valamelyik választott mestere (József Attila, Radnóti Miklós, Pilinszky János, Weöres Sándor vagy éppen Kosztolányi Dezső). Első kötetét lapozva éppen ezért tűnhet úgy számunkra, hogy a költő keveset kísérletezik, versei nem egyszer túlontúl közel állnak mestereihez. Bakos Kiss Károly tulajdonképpen úgy szeretne nagybetűs költővé válni, hogy előtte bebizonyítja: ismeri a verstant, tud bánni a képekkel, megtanulta már szakmája minden csínját-bínját. Ezért legtöbb költeménye szép, csiszolt, míves munka. Ragaszkodik a kötött formákhoz. Újabb verseit tekintve pedig elmondható: egy teljesen új, helyi színekben gazdag világot hoz létre, melyben a modern nyelvízlés és a klasszikus költészeteszmény szintézisére törekszik.

„Érdemes a kis opusokhoz vissza-visszatérve mély lélegzetet venni, s ha van hozzá vevőrendszerünk, hagyni, hadd uralja el magát életnedveink áramában a hibátlan ritmus, hadd bombázzák tudatunkat a verssorokat összefogó képek, áttételek jótékony sugarai” – írja a kötet előszavában Vári Fábián László. Valóban így van. Ezeket a verseket csupán mély nyugalommal, rendkívüli érzékenységgel és nem utolsó sorban sokszori újraolvasás után tudjuk igazán megélni. Hiszen ki ne feledkezne gondolataiba ilyen sorok olvastán, mint „Itt kínok laknak meg örömök/ S az örömök kitelepülnek” (Cím nélkül), „Vagyunk a rángó békaláb/ Csak szerv a savban amputált/ Csak végtagok és rugdosás/ Csak teste nélkül Teste más” (Vagyunk), „Legyen vers, hogy legyen minden./ Szív ne vágyjon menni innen” (Legyen vers).

Lőrincz P. Gabriella 1982-ben született Beregszászon. 2008-ban debütált az Együtt című folyóiratban, azóta több orgánum közölte verseit. Többek között a Partium, az Agria, a Zempléni Múzsa és a Debreceni Disputa. 2009-ben jelent meg önálló kötete az Intermix Kiadónál Karcok címmel. Jelenleg a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet munkatársa.

Lőrincz P. Gabriella Bakos Kiss Károllyal ellentétben kevésbé érzi jól magát a zárt formákban. Első kötete arról vall, hogy az impressziókat, a pillanatnyi érzéseket, a „karcokat” a gondolatok szabad áramlásával, kötetlenebb formákban szeretné papírra vetni. Ennek viszont megvannak a maga veszélyei: a költőnek nem mindig sikerül elkerülnie a lírikusi közhelyeket. Olykor a fentebb említett érzések nem képesek egy általánosabb szintre emelkedni, önálló alkotásokká összeállni, ezért a kötet olvasása közben sokszor érezzük úgy, befejezetlen vers-töredékek füzérét kaptuk kézhez.

Ezen igyekszik túllépni Lőrincz P. Gabriella a kötet megjelenése után publikált verseiben. A költemények egyre zártabbá válnak, jellemző a tárgyiasságra való törekvés. A mondatok sokkal letisztultabbak, a forma és a tartalom fokozatosan harmóniába kerül egymással. A költői hevület megfontoltsággal párosul, a pátosz minimalizálásával pedig egy rendkívül ígéretes, a mai lírai paradigmákhoz közelebb álló versvilág kialakulásának lehetősége érződik az újabb darabokban.

Tematikailag az isten-keresés, az isten-hiány kifejezhetősége kerül leginkább középpontba. A modern ember hit és hitetlenség kettősségében érzett válságára világítanak rá a következő sorok: „És ott van az/ Öngyilkos kézben,/ Az áruló szájban,/ A hazug szerelemben,/ A rákos tüdőben,/ Májban/ Agyban,/ Vérben,/ Szemben./ Ott van./ Ott van,/ Hogy nincs ott/ Az Isten” (Istentelenül). Egyes darabok magukba zártságukban tűnnek ki, hiszen a kihagyásos, nominális mondatok rengeteg asszociációs lehetőséget rejtenek magukban. Ilyen például a Mozgó öntudat: „Merev tehetetlen/ Buddha szobor/ Feszület/ Ezüst hold/ A patak szeme…/ Termőföld/ Hegygerinc/ Csigolya/ Vagy combnyaktörtés/ Résnyire nyíló/ Intenzívszoba-ajtó/ Nyögő hang”.

* * *

Bakos Kiss Károlyt és Lőrincz P. Gabriellát a Kárpátalján most körvonalazódó fiatal írói-költői nemzedék képviselői között mutattam be a 38. Tokaji Írótáborban tartott előadásomban (Egy fiatal nemzedék körvonalai a kárpátaljai magyar irodalomban). Ott és akkor mély meggyőződéssel adtam hangot optimizmusomnak: „Bízvást mondhatom: a jelek arra engednek következtetni, hogy a helyi színezet felvállalásával – a provincializmuson felülemelkedve – értékes és az egyetemes magyar irodalom által integrálható alkotások születnek, illetve fognak születni az elkövetkező években Kárpátalján”. Ezt a nálunk igencsak szokatlan pozitív hozzáállást továbbra sem szívesen adnám fel. Csak remélni tudom, hogy az alkotók a második, harmadik kötetükben mindinkább felülemelkednek saját hibáikon, és talán néhány évtized múlva már jelentős költői életművekről értekezhetünk. Addig is olvassuk őket, figyeljük tevékenységüket, hiszen olvasók nélkül, kritikai visszajelzések nélkül nem igazán beszélhetünk irodalmi életről sem.

Csordás László

Megjelent: „Véred tinta/ Lelkedben oldalak…” Válogatás Bakos Kiss Károly és Lőrincz P. Gabriella verseiből. Összeállította: Csordás László. - KMMI-füzetek X., Ungvár, 2011. - 2-4. o.

netnapló (január 23-31)

2011. január 23.

Ma pihentem. Semmi munka. Zenét hallgattam. Hardcore-t:

Ha jól emlékszem, Eda mondta, hogy nem irigyli a lelki világomat. Pedig az ilyen zene rak helyre nagy haragomban, nagy hűtlenségben, szerelmes gondban stb.

Kiderült, hogy a tesóm olvassa a blogom, csak én nem tudok róla. Persze két l-lel. És immár tudok róla.


2011. január 24.

Melóztam. Elkezdtem egy recenziót írni. Egyensúlyozok a diplomatikusság és a szakmai szempontok között. Nyilván az utóbbi felé fog billenni a dolog. Olvasom az ÉS karácsonyi számát. Elmaradtam kissé.


2011. január 25.

Befejeztem a recenziót. Majd versdélutánt tartottam. Elolvastam Rakovszky Zsuzsa két kötetét (Egyirányú utca, Visszaút az időben), illetve előkerestem Az év versei 2010 című antológiát.

2011. január 26.

IV. KAMK. Hideg. Hó. Rossz kedv. Interjú. Jó kedv. Beszélgetés. Ünneplés.

2011. január 27.

Segíteni akartam a képek kiakasztásában, de egy adminisztrációs hiba miatt még nem szedték le az előző kiállítás képeit. Hazaértem. Legalább pihenek kicsit.


2011. január 28.

A táncosokkal elindultam a II. Carpatica Art Expora. Rám bízták a bor és a vodka kitöltését. Ez tipikusan a kecske és káposzta esete. Talán. Ügyesek voltak a lányok. Bögyösek is. Látszik, hogy eszenyiek. A fiúk sem voltak rosszak, de őket most nem dícsérem meg.

2011. január 29.

Elkezdtem válaszolni az elmaradt e-mailekre. Megírtam a versajánlót az Együtt új rovatába.

2011. január 30.

Van egy tanítványom. Legalábbis valami ilyesmi. Nem vagyok tanár. Szerintem meg fogjuk keseríteni egymást. Meglátjuk.

2011. január 31.

Szöveget javítottam. Na nem az enyémet. Este még olvasok valamit. Egyelőre unatkozom.Várom az első feladat teljesítését. Nem magamtól.