Már előrendelhető a Bezárkózás vagy határátlépés?

Hamarosan megjelenik második gyűjteményes kötetem Bezárkózás vagy határátlépés? címmel a Napkút Kiadó gondozásában.

A fülszöveg:

Amikor biztosan tudom, hogy át kell kelnem valamelyik határon, rendszerint összeszorul a gyomrom. Az utazással és a határátlépéssel kapcsolatos kétely, viszolygás, szorongás bele van kódolva a biztonságosnak és ismerősnek hitt otthon elhagyásába, a szabad mozgás eszményének és a szögesdrót-kerítésekkel körülölelt határvidék - ahol magam is élek - egymással ki nem békíthető, sőt egymást kizáró realitásába. A határhoz vezető úton már töprengek: vajon mit fog kérdezni ezúttal a hol barátságos, hol kissé megvető tekintettel méregető határőr és vámos? Úti célomat firtató kérdéseikre mennyire felelhetek majd őszintén? Ki kell-e nyitnom bőröndömet és táskáimat? Az azokban tapintatlan módon kotorászó idegen kezek vajon mit hagynak végérvényesen legszemélyesebb dolgaimon? Mert az idegen kéz, amely hozzáér ruháimhoz, szendvicseimhez, könyveimhez, jegyzetfüzetemhez, tollamhoz vagy laptopomhoz, mindig hagy maga után valamilyen le- és kitörölhetetlen, bár alig észlelhető nyomot.

A kiadvány adatlapja már felkerült a moly.hu-ra, illetve előrendelhető a Libri webáruházában is.

Az üvegharang

A karantén előtt került ki a nyomdából Penckófer János új könyve, Az üvegharang című kiadvány, mely az irodalomtörténész, író eddig folyóiratokban publikált tanulmányait, esszéit és recenzióit gyűjtötte egybe 324 oldalon. A Szépirodalmi Figyelő Alapítvány gondozásában megjelent kötet szerkesztője én voltam. (Erről bővebben a főiskola honlapján.)

Az üvegharang ide kattintva rendelhető meg a lira.hu webáruházban.

KISZó-szempont: Milyen szerepet tölt be a szép szó?

A költészet nem társalgó-terem, / Hová fecsegni jár a cifra nép, / A társaság szemenszedett paréja; / Több a költészet! olyan épület, / Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, / Mindenkinek, ki imádkozni vágy, / Szóval: szentegyház, ahová belépni / Bocskorban sőt mezítláb is szabad. (Petőfi Sándor: A költészet) 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlése március 21-ét a költészet világnapjává nyilvánította. Hogyan tartjuk a pennát Kárpátalján? – kérdezte a KISZó Csordás Lászlót, a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnökét, szerkesztőt, kritikust, főiskolai oktatót.

– Gyakorta felmerül: kárpátaljai magyar irodalom vagy magyar irodalom Kárpátalján. Meglátása szerint ez eldöntendő kérdés?

– Úgy látom, a két forma között leginkább szemléletbeli különbségek vannak. Fontos írók, költők, irodalmárok érvelnek meggyőzően a második változat mellett, hangsúlyozva az összmagyar irodalomhoz való tartozást. Azt mondják, ami Kárpátalján magyar nyelven születik és értékes, az egyértelműen a magyar irodalom részévé válik. Anélkül, hogy bármilyen módon megkérdőjelezném ezt, én mégis inkább a kárpátaljai magyar irodalom fogalmát használom, különben nagyon egyszerű okból. Ha kísérletet teszünk a regionális kánon körvonalazására, egyáltalán, a kárpátaljaiság megfogalmazására és hangsúlyozására (ami természetesen nem csupán egy bizonyos helyet jelöl a térképen, hanem a magyarországitól és más kisebbségi régiókétól eltérő életszemléletet, gondolkodásmódot, hagyományfelfogást és egyszerre többnyelvű kultúrközösséget is), úgy a kárpátaljai magyar irodalom fogalma még mindig alkalmasabbnak tűnik a jelenség leírására.

– A definíció tisztázása után valami lényegesebb: milyen a kárpátaljai magyar líra?

– Az egyszerűnek tűnő kérdések mögött elég gyakran bújnak meg nehezen körvonalazható problémák, dilemmák, ezért ezekre nem könnyű egyértelmű választ adni. Ahogy ebben az esetben is ez a helyzet. Ha mondjuk más regionális magyar irodalommal, az erdélyivel, a felvidékivel vagy a vajdaságival hasonlítanánk össze, nyilvánvalóan aránytalanságokat, komoly eltéréseket találnánk a kárpátaljai magyar líra teljesítőképességét tekintve. De ha saját hagyományát a mostoha történelmi helyzeteket is figyelembe véve szemléljük, azért megtapasztalhatjuk az előrelépést, a lassú átrendeződést. Néhány költői életmű tekintetében, mint amilyen például a Vári Fábián Lászlóé, a kiteljesedést is. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett sem, hogy a fiatalabb nemzedék tagjai izgalmasan kísérleteznek különféle lírai megszólalásmódokkal: Marcsák Gergely a hagyomány folytonosságát erősíti a történelmi létszemlélet és a kötött forma eszményének vállalásával, Nagy Tamás pedig a hétköznapi tapasztalatokat menti át verseibe egy egyre inkább letisztuló költői nyelven. Ezek a jelek okot adhatnak a bizakodásra.

– Örök, vissza-visszatérő kérdés: milyen szerepet tölt be a szép szó? A költőknek küldetésük van. Ön szerint ennek a megállapításnak ma van létjogosultsága? József Attilát megidézve: „szükséges, hogy vers irassék”?

– Az irodalom pozíciója a rendszerváltás után nálunk is radikálisan megváltozott: egy-egy író-olvasó találkozóra vagy felolvasásra csak nagyon kevesek jönnek el önszántukból, őszinte érdeklődésből. Tapasztalataim szerint versesköteteket is csupán néhányan vásárolnak. Megdöbbentően kevés ma a szenvedélyes, értő olvasó, és ezzel arányosan kevesek figyelnek a kortárs irodalom folyamataira. A változások miatt én nem is szívesen beszélnék küldetésről. Különféle költői szerepek vannak ma is, példának okáért az ironikusan játékos próteuszitól a társadalmi érzékenységet és a közösségi gondokat előtérbe helyezőn át egészen a vallomásosig. Úgy gondolom, a költő tehetségéhez és alkatához mérten ölt magára valamilyen szerepet. Ha jól választ, képes úgy megszólalni a versben, hogy hiteles maradjon az olvasó számára. Különben elég gyakran idézem ezzel kapcsolatban a kiváló kolozsvári író, Szilágyi István gondolatát: „A művészetnek, ha valóságos élményt jelent, van megtartó ereje”. Röviden tehát csak annyit mondhatok a kérdésre válaszolva: szükséges ma is, persze, hogy „vers irassék”. De jóval több olvasóra is szükség lenne, hogy a megírt műalkotás hatni tudjon, és hogy a művekkel való találkozás valóságos élményt jelenthessen.

Forrás: KISZó

[képek] Miskolci Nemzeti Színház

HATÁRTALAN NAPOK - Kárpátaljai szép szó

A Miskolci Nemzeti Színház honlapján elérhetővé vált a Határtalan napok elnevezésű rendezvénysorozat kárpátaljai epizódjának leírása. A 2020. február 14-i előadáson Jenei Lászlóval beszélgetünk majd.

A honlapon található eseményleírásban rövid jellemzés is található rólam, tevékenységemről:

"Szervező- és szerkesztői munkájával, elemző kritikusi tevékenységével a mai kárpátaljai irodalmi élet fontos személyiségévé vált az 1988-ban a kárpátaljai Eszenyben született Csordás László irodalomtörténész is. Jelenleg a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság elnöke, az Együtt című folyóirat olvasószerkesztője, az ungvári székhelyű Intermix Kiadó szerkesztője, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Magyar Tanszéki Csoportjának előadótanára. Legfőbb érdeklődési-kutatási területe, nem véletlenül, az idegenségtapasztalatok köre. Az aktuális kárpátaljai irodalmi szcénára kiváló rálátást biztosító kritika- és tanulmánykötete A szétszóródás árnyékában címmel látott napvilágot. Az elmúlt években szinte minden jelesebb folyóiratban publikált, érzékeny meglátásai segítségünkre lesznek, hogy a tényleges értékeket tarthassuk szem előtt." 

Bezárkózás vagy határátlépés?

A Napkút Kiadó honlapján megjelent az előkészületben lévő könyvek között a Bezárkózás vagy határátlépés? is. Ha minden jól megy, még 2020-ban napvilágot láthat a kötet.

[konferencia] A Magyar Tudomány Ünnepe Kárpátalján

A Kárpátaljai Magyar Akadémiai Tanács (KMAT), valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja és Lehoczky Tivadar Társadalomkutató Központja szervezésében 2019. november 13. megvalósult konferencián én is felszólaltam. Előadásom címe: Identitás, kánon, értékzavar – A rendszerváltás problémája a kárpátaljai magyar irodalom hagyományának folytonosságában.

[recenzió] A Vörös postakocsi 2019/2.

Megjelent A Vörös postakocsi idei második száma, melyben helyet kapott Papp Endre Görömbei András című könyvéről írt recenzióm.

Publikációs workshop Ungváron (2019. 12. 14.)

Az esemény Facebook-oldala:

[recenzió] Egy írói életmű rejtekútjain

A kolozsvári Helikon 2019/11. számában jelent meg Egy írói életmű rejtekútjain című recenzióm, mely Márkus Béla Szilágyi-monográfiáját mutatja be. Ebből következzék egy rövid részlet:

"Aki csak félszemmel is követte Szilágyi István életművének egyre kiterjedtebb és mélyebb befogadástörténetét,  aligha  kerülhette  el  a  figyelmét  Márkus  Béla  értelmezői  tevékenysége. Kevés  olyan  fontos mozzanat, alkalom, évforduló, díjátadó vagy egy-egy szépirodalmi kötet megjelenése  említhető  a  Szilágyi-életmű tekintetében anélkül, hogy Márkus ne szólalt volna meg nyilvánosan  akár  összefoglaló jellegű jegyzetben, esszében, akár terjedelmesebb recenzióban, tanulmányban. [...]  Azokat tehát, akik követték a befogadástörténet alakulását, bizonyára nem érte meglepetésként a hír, hogy összefoglaló szintézis készül az életmű egyik alapos ismerőjének műhelyében. És meg kell hagyni, maga a gesztus sem lehetett volna szebb, hiszen az író nyolcvanadik születésnapjára időzítve jelent meg a monográfia a Magyar Művészeti Akadémia Közelképek írókról elnevezésű sorozatában."