netnapló - recenzió írása közben

Megint azon kapom magam, hogy hol kinyújtott, hol összekulcsolt lábakkal ülök a padlón, és jegyzetekkel, Tőzsér Árpád frissen beszerzett (de egyáltalán nem friss A nem létező tárgy tanulmányozása c.) könyvével oldalamon igyekszem elmerülni készülő recenzióm szerkezeti problémáiban. Előttem, az íróasztalon lévő laptopon egy konferencia-sorozat vár betöltve, nemrég pedig a Litera TV archívumában böngésztem, remélve: hátha elcsípek valamiféle elgondolkodtató ötletet, ami továbblendíthet írásom befejezetlen, elakadt sorain. Még az értelmező szótárt is készülök levenni a polcról, de egyelőre csak ülök a padlón és elmélkedem.

* * *

Már jó rég nem jártam egykori anyaintézményem, az Ungvári Nemzeti Egyetem környékén, de mivel An nővérének idén volt a diplomaosztója, engem is meghívtak.  Emlékszem, az én évfolyamomnak annak idején egy meleg és borzasztóan szűk osztályterem jutott, ahonnan minél gyorsabban szerettem volna menekülni. Egy ilyen fontos és talán túlzás nélkül mondható: életre szóló eseményt sikerült eltolni a fejetlenséggel, a megszervezetlenséggel, a kapkodással. Ezúttal viszont szépen kidolgozták az ünnepség menetét, még néhány ütős poén is belefért a köszöntőkbe, ami a nem egyszer unalmas, bombasztikus, az élet nagy kérdéseiről semmitmondóan, fellengzősen felhangzó közhelyek között üdítően hatott. 

Az Együttben folyamatosan publikálók közül Marcsák Gergely és Kovács Eleonóra is idén lett frissdiplomás. Gergőt elkaptam útközben, hogy gratuláljak neki, Nórát sajnos nem láttam.

Ami viszont felettébb furcsa volt számomra, hogy egykori tanáraim közül szinte senki - az egyedüli kivétel Györke Magdolna - nem ismert fel/meg. Ilyen könnyen felejt az ember? Ennyire nem hagytam nyomot bennük, hogy még csak nem is ismernek rám?

* * *

Megígértem, hogy még ma befejezem a recenziót. Itt vannak körülöttem töredékekben észrevételeim, bíráló megjegyzéseim, már csak egy mindent átfogó nézőpontra lenne szükségem. Ezen töröm egy jó ideje a fejem. Jobb lesz, ha kimegyek egy kicsit a friss levegőre...

A Bartók Rádió Facebook-oldaláról

irodalmi karaván

A június 21-23. között megrendezésre kerülő újabb irodalmi karavánon kétszer is moderálok. Aki teheti, jöjjön el valamelyik helyszínre. A hivatalos hírlevélből:

2012. június 22. (péntek)

II. helyszín. Beregszász, beregszászi járási központosított könyvtár.
10. 00 óra:
A) Író-olvasó találkozó az erdélyi alkotókkal:
KIRÁLY ZOLTÁN (Kolozsvár, 1977. május 3.), az Erdélyi Magyar Írók Ligájának ügyvezető elnöke, költő.
KARÁCSONYI ZSOLT (Arad, 1977. április 27.), romániai magyar költő, műfordító, színház- és irodalomkritikus, a kolozsvári Helikon című irodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese.
Moderátor: Csordás László, az Együtt c. folyóirat olvasószerkesztője.
B) Vári Fábián László: az Együtt új számának, valamint a Vannak ringó bölcsők c. ballada- és népdalgyűjtemény bemutatója.
C) Az Együtt szerzői új írásaikból olvasnak fel (Bakos Kiss Károly, Lőrincz P. Gabriella és mások). (Háziasszony: Varga Éva igazgató, a KMKE elnöke).

III. helyszín: ungvári járási központosított könyvtár. Téglás.
14.00 óra: Találkozó az erdélyi (KIRÁLY ZOLTÁN, KARÁCSONYI ZSOLT) írókkal, költőkkel a kárpátaljai alkotók közreműködésével. Moderátor Csordás László. Közreműködik Marcsák Gergely költő, aki megzenésített verseket ad elő. Házigazda: Bodák Erzsébet igazgató.

brigádnapló

"Lassan netnapló helyett brigádnaplót kell vezetnem, annyi munkám van a ház körül..." - írtam úgy hét órával ezelőtt a Twitterre telefonomról két malterkeverés között. Igen, ma tapasztaltam meg leginkább, mennyire előnyös az olyan maroktelefon, amiben beépített wifi van. Ma ugyanis, mikor a homok szitálása és a falra felhányandó habarcs keverése között volt 5-6 lopott percem, az Opera Mini alkalmazással tényleg pillanatok alatt eljutottam kedvenc oldalaimra (ezeket persze jó előre elmentettem), és ha nagyobb cikkeket nem is érkeztem elolvasni, de a legfrissebb hírekről nem maradtam le sem a közélet, sem az irodalom terén (nem hiába, hogy rohamosan terjed a mobilon való internetezés). A betűméretet is beállítottam, így már viszonylag kényelmes a böngészés. Egyedül az érintőképernyős billentyűzetet volt nehéz megszokni. Gyakran más betűhöz értem hozzá, ez állandóan bosszantott. Aki a mechanikushoz van szokva, annak kell egy kis idő, amíg átáll. De egyre inkább belejövök, és az SMS-en kívül csiripelni (tweetelni) is tudok már rajta. Meg jegyzetelni. Meg e-mailezni. Nem rossz dolgok ezek, főleg ha nincs kéznél PC, laptop, netbook vagy tablet...

1mondat

Kitettem egy jópofa táblát szobám ajtajára:

IDEGENEKNEK BELÉPNI TILOS!; 

ettől függetlenül egyáltalán nem érzem magam xenofóbnak.

1mondat

Mikor másnak testi fájdalmat okozok akaratom ellenére, sokkal rosszabb érzés kerít hatalmába, mintha magamnak csináltam volna, vagy más tette volna velem.

Szépirodalmi Figyelő 2012/2.

Az imént fedeztem fel a Facebookon, hogy már megjelent a Szépirodalmi Figyelő 2012/2. száma, melyben Balla D. Károly legújabb regényéről, a Tejmoziról írt recenzióm is olvasható. Eddig csak a folyóirat borítóját és tartalomjegyzékét láttam, de nagyon szeretném már kézbe venni a print változatot:

netnapló - villámlás

Múlt éjjel a villámlásra ébredtem. Egy pillanatra minden kifényesedett körülöttem a szobámban. Ledermedtem, annak ellenére, hogy pár percig még az álmossággal küzdöttem. Majd fogtam magam (és maroktelefonomat), kiültem a folyosón található egyik fotelbe, s amíg bámultam az ajtó üvegén olykor-olykor áttűnő pazar fényességet, arra gondoltam, írok egy sms-t most azonnal An-nek. Arról, milyen érzések törtek rám éppen, hogy végleg kiment az álom a szememből, hogy már javában csendesedik az eső, de én még mindig kint ülök a folyosón, vacogok, keresem a legrövidebb, legpontosabb szavakat, kifejezéseket, amikkel leírhatnám néhány karakterben ezt az állapotot. De ez még így is túl hosszú lett volna, nem akartam sokat tudatni hogylétem felől. Meg amúgy is: minek ez az egész? Néha sajnos rám törnek ilyesfajta gondok…

Mikor felkeltem, egy jó ideig még nem volt áram, így, mint a régi (de egyáltalán nem szép) időkben – hogy ne kelljen szobám korareggeli természetes félhomályában vaklálnom –, kiültem a kiskertbe, és a lókán, néhány körülöttem lehulló esőcsepp társaságában merültem bele az egyik irodalmi folyóirat régebbi, de általam eddig még nem olvasott számába…

Könyvhét 2012

Csak egy gyors széljegyzet: idén sem sikerült kijutni a Könyvhétre. Sőt, rátetézek: még soha nem sikerült kijutni a Könyvhétre. De - szinte nyálcsorgatva - szemmel követem a sajtót. A friss könyvkínálat, a képek és youtube-videók alapján sajnálhatom az újabb elmulasztott alkalmat...

netnapló - a karaván halad

Kissé körülményesen jutottam el pénteken Bátyúból Beregszászba. A munkácsi személyvonathoz ugyanis nem volt csatlakozás (mert a nyárra való tekintettel levették, gondolom, csupa jóindulatból: hadd töltsön több időt a szabad levegőn a kedves utas...). Közel egy órát kellett várakoznom az állomáson. De ahogy körülnéztem, nem csak én voltam feszült emiatt. Természetesen nem értem el az aznapi első programot, de a másodikon már magam is részt vehettem.

A hosszúra nyúló és ezúttal tartalmas (sic! Ezt feltétlenül hozzá kell tenni, hiszen a legtöbb ilyen beszélgetésben minden van, csak épp tartalom nincs) kerekasztal-beszélgetésben bemutatkoztak az Együtt, a felvidéki Opus és a vajdasági Sikoly szerkesztői-szerzői. Az Együttet Vári Fábián László ismertette. A Sikolyt a három vendég: Csík Mónika, Sándor Zoltán és Szabó Palócz Attila. Megdöbbentő volt az a lelkesedés, ami ezeket a fiatal irodalmárokat áthatotta. Mindnyájan termékeny alkotók, több kötetük is megjelent már. És ami közös még bennük: nem tulajdonítanak túl nagy jelentőséget az irodalomelméletnek (ahogyan később kiderült, Hizsnyai Zoltán sem). Igazán természetesek, szabadok ezek az emberek.

Hodossy Gyula az Opus című folyóiratot és a Lilium Aurum könyvkiadót mutatta be. Hizsnyai Zoltán pedig - mint egykori főszerkesztő - többek között a Kalligram szerkesztési elveiről beszélt.

A hivatalos íztől sem mentes bemutatkozás után akkor kezdett el igazán vibrálni körülöttünk a levegő, amikor a financiális problémákra terelődött a szó. Én magam is azokkal értek egyet, akik nem veszik természetes állapotnak a honorárium hiányát, hiszen alapvető dolog, hogy szegény egyetemista, fiatal kutató vagy szabadfoglalkozású író-költő szeretne kapni valami kis pénzt szellemi produktumáért cserébe. De azért mindenki dolgozik lelkesedésből és szakmai elhivatottságból. Másképp sajnos nem is működne a szakma a mai kultúrális körülmények között...

A Gáton megtartott Kovács Vilmos-emlékest a zuhogó eső ellenére jól sikerült. Olyan fontos új információt tudtam meg, mint hogy Nagy Zoltán Mihály könyvéből, A sátán fattyából film fog készülni. (Még nem lehet tudni, pontosan mikor, egyelőre a forgatókönyv körüli munkálatoknál, egyeztetéseknél tartanak.)

Ahogy az általában lenni szokott, ezúttal is az esti beszélgetések alkalmával ismertem meg a vendégek irodalmi nézeteit, elveit. Hizsnyai Zoltán csak úgy ontotta magából az eredetibbnél eredetibb hasonlatokat, valamint egykori szerkesztői dilemmái is előkerültek. Aztán a népi-urbánus örökség, az ősmagyar eredetkutatás és még néhány általánosabb dolog.

Szombat reggel kirándultunk. Majd a nagyszőlősi könyvtárban volt bemutató. Ebből egy nagyobb részletet mobiltelefonommal rögzítettem:

Aztán elváltak útjaink. A felvidékiek nekiindultak a határnak, én Beregszászban felültem a vonatra, a vajdaságiak pedig Dupka Györggyel tovább folytatták Kárpátalja megismerését.

* * *

Az Intermix itt bemutatott friss könyveiből még nem kaptam. De ami velem kapcsolatosan lényeges: Hodossy Gyula felkért, legyek társösszeállítója egy antológiának, melyben a határontúli magyar régiók irodalmából mutatnánk be szemelvényeket. Sándor Zoltán pedig jelezte, a Sikoly őszi számában szeretnének egy regionális tagolású összeállítást, s a Kárpátaljával kapcsolatos részt én válogathatnám belátásom szerint. Szóval termékeny dolgok keletkezhetnek ezekből a találkozásokból, és persze szerencsés, hogy a karaván nem állt meg a formális bemutatkozásoknál.