Az indulás reggelén, május 9-én pontosan kelek, az ímélben előre megadott időpontban: irodalmi karavánon veszek részt sokadmagammal, komolyan kell venni ilyenkor az elindulást és a megérkezést. Gyorsan elvégzem a felkelés utáni rutinteendőket, összepakolok, még egyszer ellenőrzöm az úti okmányokat, kissé idegesen reggelizek, végül várom Dupka György érkezését. Így telik el félóra, lassan egy egész óra, majd úgy döntök, előveszem – életem tanácstalan pillanataiban immár sokadszor – Szilágyi István remekművét, a Kő hull apadó kútba című regényt, és Szendy Ilka rendkívül árnyalt, összetett lelki vívódásaiba, gondolattöredékeibe feledkezve ülök tovább viszonylagos nyugalommal folyosónk fotelében. És amikor már úgy döntenék, reménytelenül visszafekszem, megjelenik végre házunk előtt az autó. Javították az utat épp Eszeny közelében, korlátozták a forgalmat, ezért a késés. Irány hát gyorsan Csonkapapi, ahonnan már Nagy Zoltán Mihállyal együtt megyünk a közeli határra, hogy a túloldalon, Csarodán Vári Fábián László is csatlakozhasson hozzánk. Így lesz teljes a csapat.
 |
| Dunaszerdahelyen |
A netnapló teljes terjedelmében a kvit.hu-n olvasható.
