Csordás László irodalomkritikus, PhD-hallgató, az Együtt című irodalmi-művészeti folyóirat olvasószerkesztője. Ő az egyik kezdeményezője annak az irodalmi találkozónak, melynek során a kárpátaljai magyar irodalom fiatalabb képviselői havonta összejönnek a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézetben.
– Kárpátalján már rég szükség lett volna egy állandó irodalmi fórumra. Szerinted az előttetek járóknak miért nem jutott eszükbe egy hasonló kezdeményezés?
– Szinte biztos, hogy eszükbe jutott az előttünk járóknak is a generációs jellegű irodalmi fórum gondolata, hiszen például 2007-ben megjelent az Új vetés című antológia, amely a kárpátaljai magyar irodalom új nemzedékét ígérte. Az ígéretből végül valószínűleg azért nem lett erős nemzedéki fellépés, mert hiányzott ebből a kezdeményezésből az együtt gondolkodás, illetve az együtt haladás eszménye. Minden szerző külön-külön, egyéni kiállásban próbált meg jelen lenni az itteni irodalmi életben. Mi, legfiatalabbak, más utat választottunk. Ami persze még nem jelenti azt, hogy feladtuk volna az egyéniségünket. De úgy érezzük, szükségünk van egy közösségre, ahol megbeszélhetjük a felmerülő problémákat.
– Tavaly decemberben volt az első összejöveteletek, ki volt az eredeti ötletgazda?
– Már elég régóta érlelődött bennünk a gondolat egy ilyen fórum létrehozására, legalább a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet több éve futó tehetségkutató programja óta. Egyébként Lőrincz P. Gabriella hívott fel telefonon még tavaly télen azzal a konkrét szándékkal, hogy ideje lenne a gyakorlatba is átültetni azt, amit már jó néhányszor elképzeltünk. Ezzel teljes mértékben egyetértettem. Így került megrendezésre az első találkozó.
– Gálfi Dezső irodalmi műhelybeszélgetésként definiálta az összejöveteleteket, te hogyan neveznéd? Sikerült már nevet találnotok?
– Jó meghatározásnak gondolom a műhelybeszélgetést, ugyanis itt valóban műhelyről van szó: leülünk egy asztal mellé, és szétszedjük, majd pedig újból összerakjuk az írásokat. De ugyanígy teszünk a friss kulturális hírekkel vagy azokkal a témákkal, amelyek fontosak lehetnek egy pályakezdő számára. Amit kiemelnék – és amire valóban nagy hangsúlyt fektetünk –, az a kritikai gondolkodás fejlesztése, hiszen semmit sem kell elfogadni feltétel nélkül, csak azért, mert azt egy tekintély mondja. Viszont ez még nem jelenti a hagyomány elutasítását, hiszen nevünkkel, a KVIT-tel (ami nem mást takar, mint a Kovács Vilmos Irodalmi Társaságot) is azt kívánjuk érzékeltetni, hogy valamilyen jól behatárolható kulturális tradícióhoz tartozunk, amit a mai tendenciáknak és saját (egyébként korántsem homogén) ízlésünknek megfelelően viszünk tovább.
– Mennyiben lehet titeket a legendás Forrás Stúdió kései utódának nevezni, hiszen Vári Fábián László révén még egyfajta jogfolytonosság is fennáll?
– Több okból sem hiszem, hogy jó lenne már az indulásnál beskatulyázni minket. Ha kicsit jobban belegondolok: nem egészen világos, mit is jelent a kései utód kifejezés ebben a kérdésben. Mert az biztos, hogy ma egészen más körülmények között létezik a fiatalok csoportja, mint a hatvanas években a diktatórikus természetű hatalommal folyamatosan feszültségbe kerülő egykori pályakezdőké. Cenzúra sincs, és attól sem kell félnünk, hogy egy kritikus gondolat miatt a hatóság felelősségre vonna bárkit is. Azért sem lenne igazságos az összehasonlítás vagy párhuzam, mert az egykori Forrás Stúdió tagjai már rég megírták azokat a műveket, amelyek alapján legendaként tekintünk kezdeményezésükre. A KVIT tagjai viszont még igencsak a pálya legelején járnak, senki sem tudja megmondani, lesznek-e közöttünk majd olyan tehetségek, akik komoly irodalmi értékeket teremtenek a közeljövőben. Mindent összevetve: egyelőre nem tartom szerencsésnek sem a hasonlítást, sem pedig a párhuzamot az egykori Forrással. Ez még nem jelenti azt, hogy elhatárolódnánk az idősebbektől. Vári Fábián Lászlót kértük fel például tiszteletbeli elnökünknek. A beszélgetések során pedig mindig szóba kerül a hagyomány, ugyanis igyekszünk tanulni elődeink hibáiból és erényeiből.
– Fél tucat találkozón túl mi a tapasztalatod, mennyire sikeres a kezdeményezés? Milyen a fiatalok aktivitása, hozzáállása? Teljesülni látszik-e az eredeti elképzelés?
– Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy jól működő közösséget hozzunk létre. Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül a tagság növelése az elsődleges cél. Akik jelen vannak az összejöveteleken, azokról elmondható: aktívan részt vesznek a KVIT munkájában, szívesen fejtik ki véleményüket az adott témával kapcsolatban. Ami fontos: vannak termékeny viták, de nincs sértődés. Még nagyon erős kritikai visszajelzés esetén sincs. A párbeszédben hiszünk, mert úgy gondoljuk, ez alapján kovácsolódik össze a közösség. Ilyen szempontból: igen, teljesülni látszik az eredeti elképzelés.
– Milyen a visszhangja ennek a találkozónak? Gondolok itt akár Kárpátaljára, akár Magyarországra?
– Korai lenne még komoly visszhangról beszélni, de persze mindig van visszajelzés: hol elismerő, hol kevésbé. Néha viszont úgy tűnik, mintha csak sértődöttségből fakadna vagy rosszindulaton, esetleg tájékozatlanságon alapulna egy-egy szélsőségesen elutasító ítélet. Mégis azt kell mondanom, valahol természetes a megoszló vélemények megléte rólunk, szerintem nincs ezzel semmi baj. Aki nyilvánosan mond véleményt, azt bírálni is lehet. Sőt: néha kell is. Mi legalábbis ezt valljuk a KVIT-ben.
– Köszönöm a beszélgetést. Eredményes munkát és sok sikert kívánok nektek!
Lengyel János
Megjelent: Kárpátalja.ma (2014. május 30.)
