2012. március 22., csütörtök

Megszólít-e még a líra? [Tóth Viktor interjúja]

Naima Tabet, a marokkói oktatási, kulturális és tudományos nemzeti bizottság főtitkára 1998-ban vetette fel egy UNESCO-hoz intézett levelében a nemzetközi költészeti nap kijelölését. 1999. november 18-án a világszervezet közgyűlésének 30. ülésszaka március 21-ét, az északi félteke tavaszának első napját nyilvánította a költészet világnapjává. Vajon az embereket megszólítja még a líra?

– A XXI. században egyáltalán olvas még valaki szépirodalmat?

– Nem rendelkezem ugyan semmiféle empirikus felméréssel, csupán tapasztalataimra alapozva mondom: a boltokból alig fogynak a könyvek. Utazás közben sem a vonaton, sem a buszon nemigen látok a kezekben kötetnek látszó tárgyat, e-book olvasót vagy irodalmi folyóiratot. A szépirodalom iránti érdeklődés jobbára visszaszorult az egyetem és a különböző szakmai műhelyek falai közé. Kit vagy mit okolhatunk ezért? A tévét, a DVD-t, a videojátékot vagy a világhálót? A szépirodalom befogadása szellemi munkát igényel. Nekem úgy tűnik, az ember saját műveltsége felé támasztott igényességét adta alább ebben a században. Magáért beszél, hogy jobban fogy az értékelhetetlen giccs, a felszínes bulvár, mint a színvonalas irodalom.

– Ezek szerint ma már az asztalfióknak írnak a költők, írók?

– Nem, ugyanúgy megjelennek a művek, a szakma pedig felfigyel rájuk, vagy nem vesz róluk tudomást, mint egykor. Az internet elterjedése pedig sok új lehetőséget rejt magában. Elég, ha csak a blogokra utalok. Épp hogy azt lehet tapasztalni, hogy a XXI. század elején nincs többé asztalfiók. Mindenki a világ elé szeretné tárni érzéseit, gondolatait, egész életét. De hogy mennyi értékes az így létrejövő áttekinthetetlen szövegmennyiségből, azt nehéz megmondani. Valószínűleg nagyon kevés. Érdekes viszont, hogy miközben csökkent az olvasók száma, nőtt az írni vágyóké.

– A XX. század közepéig egy-egy vers meg tudta mozgatni az embereket, s az egész társadalomra hatással volt. Ma mi hiányzik ehhez: a jó vers, a jó költő, mindkettő?

 – Vannak jó költők, születnek jó, sőt nagy versek. Inkább a szerepek változtak. A jövőbelátó, népét lángoszlopként vezető poéta ma teljesen idejétmúltnak hat. Képzeljük el: valaki kiáll mondjuk az egyetem lépcsőjére, és egy patetikus verssel akar forradalmat kirobbantani. A legjobb esetben megmosolyognák ezt a merész embert. A költészetnek ugyanakkor továbbra is pótolhatatlan szerepe van a saját belső világunk megismerésében. Nem kell tőle feltétlenül csodákat várni. Ha csupán egy ember remeg meg vagy borzong bele valamely sor olvastán, már akkor is betölti szerepét.

Tóth Viktor

Megjelent: Kárpáti Igaz Szó (2012. 03. 19.)