netnapló - 2013. január 30. (Wade Davis)

Elég rég nem közöltem direkt a blogra írt bejegyzést. Ennek egyik oka, hogy szinte teljesen háttérbe szorult életemben a publicitás: az utóbbi időben a lehető legritkább esetben szerepelek rendezvényen, hétköznapjaim nagy részét pedig vagy könyvtárban, vagy otthon ülve töltöm körülvéve magam tanulmánykötetekkel, jegyzetekkel, szótárakkal. Még inkább befogadó lettem. Blogom aktivitásán is meglátszott a lanyhuló íráskedv: csak nagyon ritkán, egy-egy korábban valahol már megjelent cikkemet, tanulmányomat töltöttem fel ide. 

Most viszont mintha megint érezném magamban a késztetést: szeretném megosztani gondolataimat, dohogásaimat másokkal is. Pontosabban azzal a néhány olvasóval, aki - dacára a rendszertelen frissítéseknek - még mindig felnéz néha blogomra.

Az egyik fontos változás hétköznapjaimban, hogy végre megvehettem egy nagyfelbontású (HD minőségű dekóderrel ellátott) parabola antennát. Egyébként nem vagyok feltétlen híve a TV-nek, a szobámban nincs készülék, én magam is léteztem nélküle valahogy elég hosszú ideig...

Illusztráció: régi szovjet "tyelevizor"

Mostanában viszont naponta megnézek egy-két adást. Ami a legjobban meglepett: vannak kifejezetten érdekes, jó műsorok. Ma dél körül például a Nat Geo HD csatornán kapcsolódtam be Wade Davis antropológus Mongóliában játszódó dokumentumfilmjébe (Élet a világ peremén II.). A narrátor igyekszik természetes lenni, távol áll tőle a tudálékosság, van humora és rendkívül felkészült. Megismerni akarja az idegen kultúrát, nem pedig elítélni. Egyik fontos meglátása, hogy a sztyeppei életet sem a régi hagyományokba való belemerevedés (Davis szavával: befagyasztás) irányítja (preskriptíven: kell, hogy irányítsa). Egyébként, ha jobban belegondolunk: az isteneknek mind a mai napig áldozatot bemutató és jurtában élő mongolok ugyan miért ne használhatnának mobiltelefont? Vagy ha el akarnak jutni valahová ezek az emberek, miért csak lóháton tehetnék meg?

Azért egy finoman elhelyezett ironikus részlet is bekerült a filmbe: az egyik idősebb mongol, aki egyébként kiválóan ért a lovagláshoz, motorbicikliről leborulva töri el a lábát. Az ilyen és ehhez hasonló apró részletekkel együtt éreztem igazán hitelesnek ezt a dokumentumfilmet.