2010. április 26., hétfő

Csordás László: Búcsú az ihlettől

                           Bakos Kiss Károlynak

Ma sem jött meg az érzés. Elvágom sebesen vad,
Torz költői hitem végső fonalát, szerelem hal
Meg ily hirtelen. Elragad a vád ösztöne, költő,
Látod már? Hallgatnod kellett volna barátod
Intelmére: a te dolgod nem a koszorú vagy
A Szent Hegy meghódítása… Te kevesebb vagy
Ennél, téged nem áldott a Géniusz üdvös
Csókja korán. Mert erre születni muszáj, a szerencse
Csalfa dolog! Meg végül ez a felemás hexaméter 
Is azt mondja: kerüld a dilettáns, félsüket embert…

 Megjelent: Együtt 2010/1

Csordás László: Rondó a mai múzsákért

Csak koptasd le versedben az ötletet!
Nézd a képet e lapban, az alakot, -
Istened tükre ez! Nem… Photoshop.
Pazar párductest, melle is mű lehet,
Kínos mosolya túlerőltetett.
Korunk efféle csodákat alkotott!
Csak koptasd le versedben az ötletet…

Formás a fenék alig húsz felett!
Valami feszül, ajkad csak mosolyog,
A szó, e kínt leírni, elkopott…
Megjön végül várva várt ihleted, -
Csak koptasd le versedben az ötletet!


Megjelent: Együtt 2010/1

Együtt 2010/1

Megjelent az Együtt című folyóirat új száma (2010/1), benne két versem olvasható:

Rondó a mai múzsákért

Búcsú az ihlettől