2012. február 9., csütörtök

netnapló - szerkesztés vége

Tegnap délután - mondhatni - teljesen lecsillapodtam. Beszélgettünk, felhőtlenül. Egészen jól ment utána a munka. Majd körülnéztem az interneten, kb. éjfélig olvastam az elmúlt héten megjelent különféle írásokat. Nagyon élveztem például a Holmi szerkesztőinek netnaplóit a Litera.hu-n. Innen egyenes út vezetett Rakovszky Zsuzsa verséhez (Napéjegyenlőség). Utána egyszerűen nem bírtam olvasni mást, nehogy elrontsa az élményt.

Ma reggel visszatértem az Együtthöz. Asztalomon és sebtében bevetett ágyamon javítottam, húztam, szótáraztam, egyeztettem.  Pont ahogyan eddig is tettem.



De mostanra készen vagyok a teljes lapszámmal. Igazából nem volt benne annyira sok elírás, helyesírási hiba, hiszen a digitális kéziratokat egyszer már alaposabban átnéztem (és javítottam) a laptopon.

Utána böngésztem kicsit. Friss: a Magyar Narancs honlapján Darvasi Ferenc írt egy rövid kritikát a Tejmoziról, feszes szöveg, az biztos.

Na de most megyek vissza a jegyzeteimhez, valamint a recenzálandó könyvekhez...

2012. február 8., szerda

netnapló - délután

Elsétáltam a postára, ott fel tudják tölteni 30 hrivnyának megfelelő összegre az egyenleget (természetesen 2 hrivnyát még rá kell fizetni), ami pont elegendő ahhoz, hogy bekapcsoljon a 'Super MTS' tarifacsomag. Feltöltöttem, de még mindig nem kapcsolt be. A kimozdulás viszont jót tett a közérzetemnek. A hideg jó, a séta is jó. És találkoztam emberekkel, akik megkérdezték: "Hogy vagy, Lacikám?" Mit lehet ilyenkor mondani? Mosolyt erőltetve kb. ennyit: "Köszönöm, megvagyok. És maga?" (Egyszer használtam a faluban azt, hogy "És Ön?", erre meg is sértődtek, azóta nem mondom.) Aztán meg azon törtem a fejem, hogy nem jó nekem ez az érzelmi hullámvölgy. [Jó és nem jó, most csak ilyen primitív ellentétpárban kattog az agyam. A rossz nem tetszik, a nem jó inkább, egy fokkal kellemesebb.] Próbáltam felhívni, hogy végre halljam a hangját, az mindig megnyugtat. De otthon hagyta a telefonját. Alig várom, hogy hazaérjen. Még ha csak két szót válthatok vele, akkor is...

Mindenesetre már tudtam enni az előbb. Kocsonyát találtam a hűtőben. Rettentően el volt sózva, de azért bekanalaztam a háromnegyedét. Utána készítettem egy csésze zöldteát ("Langy téa beteg idegemnek..."). Most ott tartok, hogy belekezdek az Együtt 2012/1. számának olvasószerkesztésébe. Szeretném még ma befejezni a Kémjelentésről íródó kisrecenziómat is.

Ha kissé távolabbra nézek, akkor Bálint Péter új könyvét (Hangok csupán) készülök recenzálni az Alföld számára, valamint Balla D. Károly Tejmozijáról szeretnék írni egy alapos kritikát. Mindkét regényt elolvastam már, csak egy kis nyugalomra lenne szükségem gondolataim összetereléséhez.

Midőn ezt írtam, jött egy spam Kovács Bélától a postafiókomba. Idemásolom:

Ön szerint 250 EURO jó ár egy új Volkswagen autóért ?
Szeretne ekkora összegért hozzájutni?
Szeretne tájékoztatást kapni a részletekről?
Jelezze érdeklődő szándékát válaszlevelében.

Itt jelzem szándékomat: most nincs 250 euróm. Se egy új Volkswagenre, se semmire. Sajnálom. Le vagyok égve.

netnapló - újjáélesztés

A minap azon gondolkodtam, érdemes lenne újjáéleszteni a blogomat. Ma pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy újjá is élesztem. Szóval ilyen hosszú kihagyás után mivel kezdhetném a helyzetjelentést? Talán azzal, hogy gondjaim vannak. Persze elsősorban önmagammal, utána csak a világgal. Ahogy ez lenni szokott nálam. Az írás most éppen kényszer, de terápia is egyben. Amit kiírok magamból, attól talán könnyebb lesz. Legalább lélegezni könnyebb lesz.

Köszönöm az érdeklődést hogylétem felől. Megint enyhén depressziós vagyok. A legfájóbb: az ok annyira intim, hogy erről nem beszélhetek. Talán annyit mégis megoszthatok itt, hogy a férfi-szerepek idegesítenek. Ha olyan elvárásokkal találkozom, amik komplexust ébresztenek bennem. Ennek így kellene működnie (és kész!). Rossz a gondolkodásom, nem vagyok elég jó, puhány vagyok (vagy túl durva). Ilyenek. Nehéz velem, ezzel tisztában vagyok. Pedig nagyon igyekszem: rengeteg rossz szokásomat feladtam már. Próbálok jobb lenni, és ha nem sikerül? "Jó lesz minden!" - szoktam vigasztalni másokat. De mi van akkor, ha nem lesz? Olyan dolgok kavarognak most bennem, amik porig rombolják azt, ami vagyok. Nem érzem túl jól magam. Most megyek, veszek egy feltöltőkártyát, feltöltöm az egyenlegem, és megpróbálom felhívni azt, akit szeretek. Hátha így enyhül ez a kurva érzés. Nemsokára jelentkezem.