2017. szeptember 10., vasárnap

[szerkesztés] Kárpátaljai magyar nők a Gulágon

Ebben az interjúban beszéltem arról, hogy nyaram egy jó része "olyan visszaemlékezések, naplók, emlékiratok olvasásával és szerkesztésével telt, amelyek női és férfi nézőpontból mesélik el a kárpátaljai magyarok malenkij robotra és a sztálini lágerekbe való elhurcolását". Végre kijött a nyomdából az első kötet. Fontos könyv, eddig alig hozzáférhető szövegek kerültek bele. A teljes kötet anyaga elérhető e-könyvben, ide kattintva.

2017. szeptember 7., csütörtök

[recenzió] A vörös nyelvű párducról

Megjelent a debreceni Alföld idei szeptemberi száma, benne pedig írásom Halász Margit kötetéről, A vörös nyelvű párducról. A tartalomjegyzék elérhető a folyóirat Facebook-oldalán.


2017. szeptember 6., szerda

[recenzió] A kettézárt faluról

Zelei Miklós A kettézárt falu című kötetének új kiadásáról írtam egy személyes hangú recenziót Mindennapi határtapasztalatok címmel az Együtt idei negyedik számába. Az írás így kezdődik:

"Amikor biztosan tudom, hogy át kell kelnem valamelyik határon, rendszerint összeszorul a gyomrom. Az utazással és a határátlépéssel kapcsolatos kétely, viszolygás, szorongás bele van kódolva a biztonságosnak és ismerősnek hitt otthon elhagyásába, a szabad mozgás eszményének és a szögesdrót-kerítésekkel körülölelt határvidék – ahol magam is élek – egymással ki nem békíthető, sőt, egymást kizáró realitásába. A határhoz vezető úton már töprengek: vajon mit fog kérdezni ezúttal a hol barátságos, hol kissé megvető tekintettel méregető határőr és vámos? Úti célomat firtató kérdéseikre mennyire felelhetek majd őszintén? Ki kell-e nyitnom bőröndömet és táskáimat? Az azokban tapintatlan módon kotorászó idegen kezek vajon mit hagynak végérvényesen legszemélyesebb dolgaimon? Mert az idegen kéz, amely hozzáér ruháimhoz, szendvicseimhez, könyveimhez, jegyzetfüzetemhez, tollamhoz vagy laptopomhoz, mindig hagy maga után valamilyen le- és kitörölhetetlen, bár alig észlelhető nyomot. Ezek a dilemmák alighanem hozzátartoznak a mindennapi határtapasztalatokhoz, amelyeket egy átlagos kárpátaljai átél, amikor úgy dönt, útra kel."

A folytatás az Együtt 2017/4. számában olvasható, ide kattintva.

2017. augusztus 10., csütörtök

2017. június 15., csütörtök

NKA alkotói támogatás (2017)

A Nemzeti Kulturális Alap honlapján már tíz napja bárki számára elérhetők a Szépirodalmi Kollégium idei pályázati eredményei. Ebből a tájékoztatóból az is kiderül, hogy támogatott lett készülő második, tanulmányokat, esszéket, kritikákat tartalmazó kötetem, a Bezárkózás vagy határátlépés? terve. Nem kérdés, hogy az év hátralévő részében, illetve a következő év elején az írásra és a terv megvalósítására helyezem a hangsúlyt. Örülök nagyon a döntésnek, mert így biztosan meg fog íródni és meg is fog jelenni a kötet belátható időn belül.

2017. május 7., vasárnap

2017. január 6., péntek

Könyvszerkesztések (2016)

Az Együtt és a kvit.hu mellett rendszeresen szerkesztek könyveket is. Ha jól számolom, legalább öt éve dolgozom az ungvári székhelyű Intermix Kiadónál. A tavalyi évben két kötet szerkesztését vállaltam el itt. Az egyik

Finta Éva: Hazamegyek (A kárpátaljai Sáfáry László)

című monográfiája volt (már elérhető a MEK archívumában). A szerzővel készítettem egy nagyobb lélegzetű interjút is a monográfia megjelenése kapcsán (ide kattintva olvasható el), amelyben igyekeztünk körbejárni a kulturális emlékezetből kissé talán kikopott, tragikus sorsú költő életművének mai értelmezési lehetőségeit.

A másik

Zubánics László: Vitézi végek dicsérete (A nemesség szerepe a XVI–XVIII. századi Északkelet-Magyarország társadalmi fejlődésében),



amely tulajdonképpen a szerző nemrég megvédett ukrán nyelvű doktori disszertációjának könyvvé átdolgozott, magyar nyelvű változata (a MEK-en ez is elérhető). Terveim szerint erről szintén készül majd beszélgetés az Együttbe.

2016 nyarától dolgozom a budapesti Napkút Kiadóban. Itt négy kötet szerkesztését bízták rám a tavalyi év folyamán.


Szajbély Anna: Nem kérek tőletek készített koporsót...
A fiatal írónőnek ez az első kötete. A kiadó honlapján a következő részlettel ajánlják:
"A város kihalt volt. Elek végigsírta a Boráros tértől az Üllői útig terjedő részt. Mindenütt lebombázott házak, halottak az utcán szerteszét. Romok. Romok. Szürkeség. A Duna-parton 68 kupac volt. Emberkupac. Mint a palacsinták egymáson. Kicsi piramisok. Alul 6, aztán 5, aztán 4… és így tovább. 68 kupac, Elek számolta. Körbevették a kupacokat az emberek, nézegették az arcokat. Egy fiú kihúzott az egyik kupacból egy fiatal lányt, és csak ült vele a földön, rázogatta, simogatta. Keservesen sírt. Elek is sírt. Elek felmérte, mit jelentett Budapest második felszabadítása." Szajbély Anna

Hidasi Judit: 50 japán egyperces




A kiadó az előszóból vett részlettel ajánlja:

"A groteszk mint kisepikai műfaj az, amely a leginkább képes visszaadni azokat az érzéseket és hangulatokat, amiket a tapasztalatlan vagy gyanútlan idegen megél Japánban. A nemes és fennkölt elemek bizarr módon ötvöződnek a mulatságos, nevetséges vagy akár váratlan fordulatokkal, így hatásuk egyszerre komikus és megütközést kiváltó.

A kötet egy rövid válogatást nyújt azokból az „egypercesek”-ből, amelyeken keresztül a groteszkben megnyilvánuló humor révén próbálom közelebb hozni a japán mindennapok, a japán életforma, a japán gondolkodás, a japán kommunikáció és a japán emberi kapcsolatok értelmezését, végső soron megértését." Hidasi Judit
 Szentirmai Mária: Veszteség


Az igazán izgalmas írásokat tartalmazó novellagyűjteményről a következő részlet beszél:


„Pára ereszkedett az útra s az erdőre, és ettől sejtelmes várakozásba merevedtek a fák. Leveleik nedvességtől átázva, elgyengülve hallgatóztak, s minden erejükkel a halvány fény felé nyújtóztak, hogy minél előbb megszáradhassanak. Lubickoltak a délelőtti csendben önmagukba zártan, de már érezték valami ismeretlen, egyelőre zajtalan közeledését, és valóban, a keskeny úton már láthatóvá vált egy meghatározhatatlan, lassú imbolygás.” Szentirmai Mária

 Végül - bár nincs külön kiemelve a nevem - bábáskodtam

Stanczik-Starecz Ervin Varázsvágta, Levelek az Újvilágból


című "tudományos regényének" könyvvé válása körül. A közös munka során egy számomra eleddig teljesen ismeretlen világba nyerhettem bepillantást, amelyről egyébként így ír a szerző:

"Dél-Amerika fájdalmas, töredezett történelméből és jelenéből emelek ki három nagy fontosságú területet: az antik Perut, Araukániát és a Tűzföldet. Araukánia és a Tűzföld históriája, kultúrája alig-alig ismert a magyar olvasóközönség előtt. Az inkák hazájáról már nagyon sokan írtak, de az ősi Peru mind a mai napig rejteget megfejtetlen titkokat tudósoknak és laikusoknak egyaránt. Főként ezekről írok. A kettős amerikai kontinens déli felének lakói féltve őrzik ősi hagyományaikat. Gondolkodásmódjuk meglepetéssel hat ma is az európai emberre. Még a konkvisztádorok leszármazottainak sem sikerült az őslakók világfelfogását és a létezésről vallott elképzeléseit pontosan feltárni és tisztázni." Stanczik-Starecz Ervin