2011. január 27., csütörtök

IV. KAMK - fiatal költők estje

Tegnap olyan hideg volt, hogy nem is akartam kilépni a házból, nemhogy Ungvárra utazni. Végül  azonban rávettem magam, és finoman adagolt morgások közepette elmarsutkáztam (jujj, de csúnya szó!). Persze, ahogy az már lenni szokott, az állomásnál nem volt semmiféle busz. Jobb híján az apostolok lován  jutottam el a Váralja múzeum-kávézóba.

Nem tartom szükségesnek leírni az est menetét, hiszen nemsokára a sajtóban biztosan olvashatunk róla (még az ungvári tv-től is jöttek, Dezső mindenkit kimerítően meginterjúvolt, már azt hittem, dokumentumfilmet forgatnak). Ez alkalommal csupán néhány személyes észrevételt osztanék meg  az olvasókkal.

A legnagyobb bakit mi, szervezők követtük el, amikor a rendezvénysorozat tervezése közben nem számoltunk a vizsgaszezonnal és a hazautazó diákokkal. Főként ennek köszönhetően alakulhattak úgy a dolgok (bár egyesek a hidegre és a hóra hivatkoztak, mások meg a kutyagumira is...), hogy néhány beépített diákon kívül csak az ún. elit képviseltette magát. Itt legyen elég annyi, hogy egy ungvári és egy beregszászi konzul is jelen volt, ami szerintem egyértelműen nívós rendezvényt feltételez.

Felpörgettük az eseményeket. Nagyon hatásos volt. LPG-vel és BKK-val meg voltam elégedve. Röviden, tartalmasan és pontosan válaszoltak a kérdéseimre. Ez manapság ritkaságszámba megy. A rendezvény elején és végén felolvasott két-két vers pedig még ezt is fokozni tudta. Marcsák Gergőnek van előadói képessége. Alighanem ez az irodalmi est sikerült eddig a legjobban: el voltak találva az arányok, az időkeretet pedig teljesen kihasználtuk. Kár, hogy viszonylag kevesen voltak jelen.

A többiről pedig meséljenek a képek:

LPG interjút ad

Marcsák Gergely felolvas

A beszélgetés
Tóth Mihályt kérdeztük a kettős állampolgárságról

Kapcsolódó bejegyzések:

III. KAMK-interjúk

2011. január 25., kedd

Még egy kis díjátadó

Enyhe nárcisztikus személyiségzavaromra és mágikus gondolkodásomra hivatkozva (ne nevesse ki senki a fura szóhasználatot, tényleg vannak ilyenek, most néztem meg a Wikin) közzé teszem a díjátadón rólam készült fotókat, amikért nem mellesleg köszönettel tartozom Szemere Juditnak és Molnár Bertalannak.

P. S. Az egyik kép jól tükrözi, amint lányos zavaromban csak hebegek-habogok a mikrofon előtt. Ekkor adtam mindenki tudtára, hogy nem tudom, mit kell ilyenkor mondani. Pomogáts Béla szerencsére kisegített: mondd azt, ami eszedbe jut. És tényleg használt! Hogy ez nekem mért nem jutott eszembe? Ilyenkor látszik meg igazán, hogy még csak kezdő vagyok...







2011. január 23., vasárnap