2010. december 25., szombat

Hogyan viseljük el az idei karácsonyt?

Kis karácsonyi túlélő tanfolyam:


1) keressünk fel néhány havert, akik ugyanúgy unják az ünnepi "szeretetözönt", akárcsak mi:


2) vegyünk pár korsó sört:


3) rendeljünk a sörhöz egy olyan desszertet, amely sehogyan sem illik hozzá (a legtrendibb a banános-ananászos bigyó; az eredeti nevét sajnos nem jegyeztem meg):


 4) ...és miután a két egymáshoz nem illő dolog íze összekeveredett, megvan a legeredetibb karácsonyi élményünk. Egy ilyen válogatott marhaság általában segít. Kellemes túlélést mindenkinek!

2010. december 23., csütörtök

Csordás László: Elmúlás


Mikor reggel kinézek ezen a koszos ablakon,
Te jutsz eszembe. És az, hogy nem hitted el:
Van ablak a szobámban. Elmosolyodom.
Kint cseperegni kezd az eső. Talán hiányzol.
(Azt hiszem, élveztem a sört veled, meg
Hogy főzni tanítottál, pedig tudtad jól,
Teljesen tehetségtelen vagyok ehhez.)
Zuhog. Újragondolom eddigi csókjainkat.
Lehettek volna édesebbek. Lehettek volna.
De nem voltak. Megtagadjuk egymást. Te is
Érzed, bár nem akarod bevallani magadnak.
Kidobtad a rózsát, amit tegnap neked adtam.
Szomorú voltál kissé. Most én lettem az.
Úgy látszik, tényleg ideje van az elmúlásnak.

Megjelent: Együtt 2010/4.

2010. december 21., kedd

Irodalmi sörözés

Megvolt a beígért sörözés Brenzovics Mariannával. Műhelytitkokat semmiképp nem árulok el. De itt van két kép bizonyításképp:


2010. december 20., hétfő

Anna Ahmatova: A végső búcsú


Szívem lehűlt, már alig dobogott,
Mégis könnyed volt a léptem…
Kezemen a kesztyűt valahogy,
Tán félúton, fölcseréltem…

Lépcsőfok… Csak az lett volna több!
De tudtam jól: három van összesen.
Egy őszi sóhaj az ihar mögött
Kérlelt ekkor: „Tűnj el velem!

Meguntam már e gondterhes,
Ingatag, kósza életet.”
Feleltem egyből: „Kedves, kedves,
Én is! Úgy eltűnnék veled…”

Majd a sötét házra néztem,
- Végső búcsú várt ma ránk -,
S csak a hálószoba közönyében
Pislákolt a gyertyaláng.

(Fordította: Csordás László)

Megjelent: Együtt 2010/4.