Ukrán nyelvű publikáció

Nemrég jelent meg Lembergben az Угорсько-українське пограниччя: етнополітичні, мовні та релігійні критерії самоідентифікації населення (Magyar-ukrán határok: a lakosság önazonosításának etnopolitikai, nyelvi és vallási kritériumai) című kollektív monográfia, melynek egyik fejezetét én jegyzem a regény és a kárpátaljai magyar irodalom kapcsolatáról a rendszerváltás utáni időszakban. Ez egyben az első ukrán nyelvű szakmai publikációm is.

 

 

Együtt bemutató Kaposváron

Búcsú Kovács Évától

Kovács Évával, Kovács Vilmos özvegyével három évvel ezelőtt találkoztam, amikor öcsémmel együtt felkerestük őt férje hagyatékának ügyében. Már a találkozó szervezése előtt lehetett hallani, hogy nincs túl jól, gyakran nem tud már fogadni látogatókat megrendült egészségi állapota miatt. Az első megbeszélt időpontot is halasztani kellett éppen emiatt. Viszont amikor telefonon jelezte, hogy meglátogathatjuk budapesti otthonában, nagyon szívesen fogadott minket. 

 

Amennyire közel két-háromórás ottlétünk alatt megismerhettem, állíthatom, végtelen életigenlés sugárzott belőle. Még előttem van, ahogy kényelmesen hátradőlt foteljében, felpolcolta lábait az előkészített ülőalkalmatosságra, és szívesen ábrándozott, beszélt egykor történt dolgokról, férjéről, a kárpátaljai emlékekről. Amit megfigyeltem, és amire máig határozottan emlékszem, hogy elmesélt történeteiből jórészt hiányzott a vidékünkre általában jellemző tragikus hangoltság és pátosz. Sőt, kifejezetten hangsúlyozta: ne gondoljam, hogy az 1960-as és 70-es években csak rossz dolgok történtek Kárpátalján. A szovjet hatalom szorításában is lehetett örülni a hétköznap pillanatainak, az elért kis sikereknek.

 

Kovács Éva lakásán megtekinthettem férje hagyatékának egy részét. Átlapozhattam többek közt a jegyzeteket, amelyeket összefoglaló jellegű, őstörténettel foglalkozó munkájához, a Kik voltak…?-hoz írt. Az egyik szekrényben, a sok gépelt lap alatt pedig megtaláltam fontos versének, a Testamentumnak a kézírásos változatát. Régi nyomtatópapírba volt csomagolva, és amikor felfedeztem benne a kézzel írt verset, úgy éreztem, szakrális ihletettség hatja át a pillanatot. Ezért a pillanatért mindig hálás leszek. Csak remélni tudom, hogy a hagyaték jó kezekbe kerül.

 

Ugyanis tegnap érkezett a hír, hogy Kovács Éva hosszú betegség után elhunyt. Sajnos nem ismerhettem meg őt alaposabban. De mindaz, amit a társaságában, a viszonylag rövid beszélgetés során sikerült feltárni, emlékezetes epizód Kárpátalja 20. századi irodalomtörténetéből. Számomra mindenképp.

 

Legyen neki könnyű a föld!

 

Megjelent: a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság Facebook-oldala (2021. 11. 10.)

[interjú] Kényszer? Lehetőség a bezárkózás?

 

Argejó Éva készített velem interjút a Kortárs Online-ra a Bezárkózás vagy határátlépés? megjelenése kapcsán. A teljes szöveg erre a linkre kattintva olvasható.

 

Két gondolatot emelnék ki:

 

„Ami viszont hosszabb távon bizonyosan komoly problémát jelent Kárpátalján a magyar kultúra fennmaradását tekintve, az az elvándorlás és a nyelvi jogoknak a folyamatos szűkítése. Napjaink helyi sajtójában már rendszeresen jelennek meg olyan cikkek, amelyek azt a kérdést járják körül, hogy a jelenlegi helyzetben egy-két generáción belül eltűnhet-e a magyar kultúra Kárpátalján, a helyi magyarság pedig vagy teljesen beolvad, asszimilálódik, vagy az áttelepülést választja. Én azért még hiszek abban, hogy a kárpátaljai magyar kultúra és intézményrendszer ellenállóbb ennél. Szerencsére vannak fiatalok, akik ugyanígy gondolják.”

 

„[...] a populáris kultúrában nemcsak az irodalomtól elvezető utat, hanem a visszavezetőt is látom. Az egyik diákommal épp arról beszélgettünk nemrég, hogy A szolgálólány meséje filmsorozatot nézve miért érthető meg jobban Margaret Atwood regénye. Órámon a Dexterből hoztam példát a kulturális fordításra, azt a jelenetet felelevenítve, amikor a szinkronizált változatban a főhős az egyik kényes szituációt értelmezve mondja a következőt: Héja-nász az avaron. »Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit«, vagy egy Ady-verscímet, ugye… A Ubisoft tavaly megjelent videojátékából (Immortals Fenyx Rising) pedig tényleg nagyon könnyen elvezethet az út a posztmodernig, az iróniáig, a paródiáig és az elbeszélés nehézségéig. A sort még lehetne folytatni.”

 

Argejó Éva készített velem interjút a Kortárs Online-ra a Bezárkózás vagy határátlépés? megjelenése kapcsán. A teljes...

Közzétette: Csordás László – 2021. március 25., csütörtök

Határátlépés vagy intergráció? - Zelei Dávid kritikája

 

Határátlépés vagy intergráció? címmel jelent meg Zelei Dávid kritikája könyvemről az Élet és Irodalom 2021. április 9-i számában. Részletek: "Nem arról van szó persze, hogy Csordás határtalanul kalandozna a tágan vett magyar irodalomban (ahhoz túl erős a határtudata) – inkább arról, hogy bizonyos határvonalak, amelyeket idehaza kevesen ugranak át (népi – [poszt]posztmodern), kívülről könnyebben átléphetőek. [...] Csordás elsősorban a kárpátaljaiság kódjait használva, belső perspektívából rendez egymás mellé olyan szövegeket, amelyek nagyrészt Magyarországon, a kárpátaljai olvasó számára elérhetetlen távolságban jelentek meg – vagyis egy olyan kárpátaljai kánont villant fel, amely elérhetőbb egy jobban felszerelt budapesti könyvtár olvasójának, mint egy fiatal ungvári költőnek. Ez egyszerre veti fel, praktikus-e kizárólag a kárpátaljaiság felől olvasni ezeket a részben áttelepült, részben többlaki szerzőket, és hogy lehet-e e kánonból hagyomány, összefüggő irodalomtörténet, ha az egymást követő generációk csak töredékesen olvashatják lehetséges irodalmi felmenőiket."

A teljes szöveg ide kattintva olvasható el (a reklám megtekintése után).

Határátlépés vagy integráció? címmel írt az Élet és Irodalom Követési távolság című rovatába bírálatot könyvemről Zelei...

Közzétette: Csordás László – 2021. április 12., hétfő

Az Irodalmi Szemle körkérdése

Az Irodalmi Szemle nemrég körkérdést intézett költőkhöz, írókhoz, irodalmárokhoz a Mészöly-évforduló kapcsán.

 

Az Irodalmi Szemle nemrég körkérdést intézett költőkhöz, írókhoz, irodalmárokhoz a Mészöly-évforduló kapcsán. Én többek...

Közzétette: Csordás László – 2021. március 1., hétfő

Fűzfa Balázs Ex librise

 

Az Élet és Irodalom 2021. január 15-i számában jelent meg Fűzfa Balázs Ex librise, melyben a Bezárkózás vagy határátlépés?-ről is ír:

"Csordás László könyvének elsődleges érdeme mindenekelőtt elfogulatlansága. A kisebbségi irodalmak örök kérdését igyekszik elkerülni a szerző, s igyekezete sikeressé is lesz. A kárpátaljai magyar irodalom alkotóit és alkotásait úgy helyezi el az egyetemes magyar irodalom horizontján, hogy azok valóságos értékeik alapján ítéltessenek meg." (Az írás teljes terjedelmében a reklám megtekintése után olvasható erre a linkre kattintva)

Az irodalom határátkelői - Lajtos Nóra recenziója

 

Lajtos Nóra az Irodalmi Jelen oldalán írt a Bezárkózás vagy határátlépés?-ről:

"Meglepően érett anyaggal találkozhat az olvasó egy fiatal irodalmártól, ha keze ügyébe kerül a Bezárkózás vagy határátlépés? című, tanulmányokat, esszéket és kritikákat közreadó gyűjteményes kötet." A teljes írás ide kattintva érhető el.