2021. január 22., péntek

Az irodalom határátkelői - Lajtos Nóra recenziója

 

Lajtos Nóra az Irodalmi Jelen oldalán írt a Bezárkózás vagy határátlépés?-ről:

"Meglepően érett anyaggal találkozhat az olvasó egy fiatal irodalmártól, ha keze ügyébe kerül a Bezárkózás vagy határátlépés? című, tanulmányokat, esszéket és kritikákat közreadó gyűjteményes kötet." A teljes írás ide kattintva érhető el.

2020. szeptember 25., péntek

Városesszém az Alföld 2020/9. számában


Az alfoldonline.hu híradása szerint megjelent az Alföld 2020/9. száma, amely a trianoni békeszerződésre és következményeire emlékezik, a témához pedig a lap tanulmányai és kritikái, valamint a szépirodalmi rovat bizonyos írásai is kapcsolódnak. Az oldalon a tartalomjegyzék is elérhető.

Ez a lapszám számomra azért is fontos mindenekelőtt, mert itt olvasható első városesszém. 


Életem első városesszéje a szeptemberi Alföldben olvasható: "A buszon kevesen vannak, úgy látszik, csak az indul útnak...

Közzétette: Csordás László – 2020. szeptember 8., kedd

Magyar Krónika - helyzetjelentés

A Magyar Krónika 2020/6. számában Nehezebb, mint gondoltuk volna címmel Farkas Anita és Smid Róbert készített helyzetjelentést a Trianonban elcsatolt területek irodalmáról. 

Harag Anita és Smid Róbert felvezetője
Harag Anita és Smid Róbert felvezetője
 

Vajdaságból Bence Erika, Erdélyből Demeter Zsuzsa, Felvidékről Tóth László, Magyarországról Márkus Béla vállalkozott a téma rövid bemutatására. Kárpátaljáról pedig az én gondolataim kaptak helyet a lapban. Ebből osztok meg most részletet:



2020. augusztus 7., péntek

[Élet és Irodalom] A hét könyvei

 

A Bezárkózás vagy határátlépés? az Élet és Irodalom friss számában (2020. augusztus 7.) A hét könyvei közt szerepel.

 

A Bezárkózás vagy határátlépés? az Élet és Irodalomban A hét könyvei közt szerepel. 📖 https://www.es.hu/cikk/2020-08-07//a-het-konyvei.html

Közzétette: Csordás László – 2020. augusztus 7., péntek

2020. augusztus 2., vasárnap

Horizontok metszéspontján (Szilágyi István: Messze túl a láthatáron)



Meglehetősen régóta várjuk már Szilágyi István új regényét, a Messze túl a láthatáron megjelenése most mégis az őszinte meglepetés erejével hat. Ebben természetesen része van annak, hogy bár tudtunk az új mű készülődéséről, sőt különféle interjúkban, beszélgetésekben elszórt információk alapján a témáját, a fontosabb problémákat is sejthettük, amelyek köré a történet szerveződik majd, de az olvasó arra is felfigyelhetett, hogy a szerző következetesen hárított, amikor a várható megjelenésről próbálták kérdezni. Annak, aki arra gondolt, milyen műgonddal készülnek a szépirodalmi műalkotások Szilágyi műhelyében, az is teljesen jogosan eszébe juthatott, hogy már jó ideje készül ugyan ez a regény, de vajon előfordulhat-e, hogy sosem készül el. Ez a megjelenés viszont most határozottan jelzi: az életmű nem zárult le, szervesen épül tovább. A Messze túl a láthatáron ugyanis több szálon kapcsolódik az előző regényekhez. A rendkívül töredékes szerkezet az első, kísérleti jellegű regényre, az Üllő, dobszó, harangra emlékeztet. A Kő hull apadó kútba juthat eszünkbe, amikor az új kötet lapjain többször is utalás történik Jajdonra, és az első részben II. Rákóczi Ferenc, a fejedelem is megelevenedik előttünk. Mélyebben pedig a bűn értelmezése körüli problémák, a babonaság iránti érzékenység sarkall közös pontok keresésére. Az Agancsbozót a részletezés, az abszurd döntéshelyzetek és párbeszédek miatt idéződhet fel bennünk leginkább. Míg a Hollóidőre az előzményként is tételezhető történelmi léthelyzet ábrázolása és az írásfikcióhoz (előbbiben a deák mostoha sorsú lejegyzései, utóbbiban pedig Tompay éppen íródó memoárja) való viszony miatt gondolhatunk már az első oldalakon túlhaladva. A Messze túl a láthatáron előzménye azonban egyértelműen megnevezhető egy konkrét – bár az imént említettekhez képest kevésbé ismert – címmel az írói életműben: ez pedig a könyvformában eddig nem publikált A hóhér könnyei, ami az Utunk Évkönyvben, majd újraközölve az Alföldben, illetve a Digitális Irodalmi Akadémia archívumában volt hozzáférhető. A két mű között olyannyira nagy a hasonlóság, hogy az újabb regény az előbbi szöveg továbbgondolásának, újraírásának tekinthető. A filológiai alaposságú összevetés bizonyára sok szöveghely átvételét, apró, de jelentéses módosulásokat (például a Rákóczi szabadságharc A hóhér könnyeiben még kuruc zördülésként szerepel, míg a Messze túl a láthatáron következetesen kuruc zajdulást említ), motivikus változásokat, hangsúlyáthelyeződéseket (ilyen a hóhér motívumának háttérbe szorulása, a kocsisok és Rekettye Pila módosult szerepe, a személyes érintettség, motiváció Tompay bírói döntéseiben vagy a nehezen megfejthető, víziószerű befejezés teljes újragondolása) tárna fel, de ebben a rövid írásban csupán a jelzésre van lehetőség.

A teljes szöveg a SziF Online-ra kattintva olvasható.

2020. július 31., péntek

Újabb részlet A megmaradás poétikájából



Az Irodalmi Magazin Facebook-oldalán újabb részlet látott napvilágot A megmaradás poétikája című esszémből.


Csordás László A megmaradás poétikája címmel írt lapszámunkba a kárpátaljai magyar irodalomról. A teljes cikk 1920/2020...

Közzétette: Irodalmi Magazin – 2020. július 28., kedd

2020. július 28., kedd

Szépirodalmi Figyelő 2020/3.


Szilágyi István friss regényéről, a Messze túl a láthatáronról írtam a Szépirodalmi Figyelő 2020/3. számában Horizontok metszéspontján címmel. 

Részlet a kritikából: 

„Szilágyi István egy nyitott, kísérleti regényformában, a rá jellemző finom motivikus hálóval átszőve fogalmazza meg a bűn meghatározásának és megítélésének fontos kérdéseit. Teszi ezt egyrészt történeti jelleggel, a boszorkányperek hagyományára tekintve, másrészt pedig az egyetemes emberi távlatában gondolkodva. [...] Tompay Wajtha Mátyás a titkok mögé próbál tekinteni, végső soron feltárni a babonák, hiedelmek, bűbájosságok és szerelemkötő mesterkedések mögött megbúvó észszerűséget. Olyan értelmezői horizontok metszik egymást izgalmasan a párbeszédekben, melyekről első pillantásra azt gondolnánk, már rég meghaladottak a mai ember számára. De mivel »egy história sohasem annyi, amennyi később kilátszik belőle« (96.), épp ezért ebben az átmeneti történelmi léthelyzetben ismerhetjük fel igazán, hogy a láthatáron túlit érzékelni vagy akár megsejteni is mennyivel nehezebb, mint azt manapság hinnénk.”



Megjelent a SziF 2020/3-as, a romániai német irodalmat tematizáló száma! A szemlében Vörös István, Bajtai András, Becsy...
Közzétette: Szépirodalmi Figyelő – 2020. július 22., szerda