2017. január 6., péntek

Könyvszerkesztések (2016)

Az Együtt és a kvit.hu mellett rendszeresen szerkesztek könyveket is. Ha jól számolom, legalább öt éve dolgozom az ungvári székhelyű Intermix Kiadónál. A tavalyi évben két kötet szerkesztését vállaltam el itt. Az egyik

Finta Éva: Hazamegyek (A kárpátaljai Sáfáry László)

című monográfiája volt (már elérhető a MEK archívumában). A szerzővel készítettem egy nagyobb lélegzetű interjút is a monográfia megjelenése kapcsán (ide kattintva olvasható el), amelyben igyekeztünk körbejárni a kulturális emlékezetből kissé talán kikopott, tragikus sorsú költő életművének mai értelmezési lehetőségeit.

A másik

Zubánics László: Vitézi végek dicsérete (A nemesség szerepe a XVI–XVIII. századi Északkelet-Magyarország társadalmi fejlődésében),



amely tulajdonképpen a szerző nemrég megvédett ukrán nyelvű doktori disszertációjának könyvvé átdolgozott, magyar nyelvű változata (a MEK-en ez is elérhető). Terveim szerint erről szintén készül majd beszélgetés az Együttbe.

2016 nyarától dolgozom a budapesti Napkút Kiadóban. Itt négy kötet szerkesztését bízták rám a tavalyi év folyamán.


Szajbély Anna: Nem kérek tőletek készített koporsót...
A fiatal írónőnek ez az első kötete. A kiadó honlapján a következő részlettel ajánlják:
"A város kihalt volt. Elek végigsírta a Boráros tértől az Üllői útig terjedő részt. Mindenütt lebombázott házak, halottak az utcán szerteszét. Romok. Romok. Szürkeség. A Duna-parton 68 kupac volt. Emberkupac. Mint a palacsinták egymáson. Kicsi piramisok. Alul 6, aztán 5, aztán 4… és így tovább. 68 kupac, Elek számolta. Körbevették a kupacokat az emberek, nézegették az arcokat. Egy fiú kihúzott az egyik kupacból egy fiatal lányt, és csak ült vele a földön, rázogatta, simogatta. Keservesen sírt. Elek is sírt. Elek felmérte, mit jelentett Budapest második felszabadítása." Szajbély Anna

Hidasi Judit: 50 japán egyperces




A kiadó az előszóból vett részlettel ajánlja:

"A groteszk mint kisepikai műfaj az, amely a leginkább képes visszaadni azokat az érzéseket és hangulatokat, amiket a tapasztalatlan vagy gyanútlan idegen megél Japánban. A nemes és fennkölt elemek bizarr módon ötvöződnek a mulatságos, nevetséges vagy akár váratlan fordulatokkal, így hatásuk egyszerre komikus és megütközést kiváltó.

A kötet egy rövid válogatást nyújt azokból az „egypercesek”-ből, amelyeken keresztül a groteszkben megnyilvánuló humor révén próbálom közelebb hozni a japán mindennapok, a japán életforma, a japán gondolkodás, a japán kommunikáció és a japán emberi kapcsolatok értelmezését, végső soron megértését." Hidasi Judit
 Szentirmai Mária: Veszteség


Az igazán izgalmas írásokat tartalmazó novellagyűjteményről a következő részlet beszél:


„Pára ereszkedett az útra s az erdőre, és ettől sejtelmes várakozásba merevedtek a fák. Leveleik nedvességtől átázva, elgyengülve hallgatóztak, s minden erejükkel a halvány fény felé nyújtóztak, hogy minél előbb megszáradhassanak. Lubickoltak a délelőtti csendben önmagukba zártan, de már érezték valami ismeretlen, egyelőre zajtalan közeledését, és valóban, a keskeny úton már láthatóvá vált egy meghatározhatatlan, lassú imbolygás.” Szentirmai Mária

 Végül - bár nincs külön kiemelve a nevem - bábáskodtam

Stanczik-Starecz Ervin Varázsvágta, Levelek az Újvilágból


című "tudományos regényének" könyvvé válása körül. A közös munka során egy számomra eleddig teljesen ismeretlen világba nyerhettem bepillantást, amelyről egyébként így ír a szerző:

"Dél-Amerika fájdalmas, töredezett történelméből és jelenéből emelek ki három nagy fontosságú területet: az antik Perut, Araukániát és a Tűzföldet. Araukánia és a Tűzföld históriája, kultúrája alig-alig ismert a magyar olvasóközönség előtt. Az inkák hazájáról már nagyon sokan írtak, de az ősi Peru mind a mai napig rejteget megfejtetlen titkokat tudósoknak és laikusoknak egyaránt. Főként ezekről írok. A kettős amerikai kontinens déli felének lakói féltve őrzik ősi hagyományaikat. Gondolkodásmódjuk meglepetéssel hat ma is az európai emberre. Még a konkvisztádorok leszármazottainak sem sikerült az őslakók világfelfogását és a létezésről vallott elképzeléseit pontosan feltárni és tisztázni." Stanczik-Starecz Ervin

2016. november 13., vasárnap

Előadás a gulág-konferencián

2016. november 18-án, pénteken én is felszólalok Makkosjánosiban, A Kárpát-medencéből elhurcolt magyar és német foglyok nyomában elnevezésű konferencián. Előadásomban ezúttal Mandrik Erzsébet A pokol bugyraiban és Mészáros Sándorné Elrabolt éveim a GULAGON című emlékiratai alapján elemzem a sajátos női nézőpontból közvetített tapasztalatokat. Az esemény Facebook-oldala ide kattintva érhető el.

Kapcsolódó bejegyzéseim:

Emlékírás és regényszerűség. Mandrik Erzsébet szövegeinek olvasásmódja
A malenykij robot és hatásának megjelenítése Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című kisregényében

Továbbá ide tartozik még vázlatos áttekintésem is:

A malenykij robot jelenléte a kárpátaljai magyar irodalomban, Együtt, 2016/3.

2016. november 9., szerda

Beszélgetés Balázs Imre Józseffel

A SzIF Online-on már olvasható beszélgetésem Balázs Imre Józseffel, melyben kitérünk az erdélyiségre, a regionalitásra, a nyugati kánonra (és sok egyébre is). A szöveg IDE kattintva érhető el.

2016. szeptember 20., kedd

Finta Éva könyve

Már a MEK archívumában is elérhetővé vált Finta Éva Sáfáry Lászlóról írt monográfiája, melynek címe: Hazamegyek. Fontos lépés ez a könyv a kárpátaljai magyar kultúra múltjának feltárása, valamint az önismeret elmélyítése felé. A szerkesztés során sokat tanultam belőle.

Nemsokára napvilágot lát egy hosszabb beszélgetésem a szerzővel a könyvről, Sáfáry költészetéről, az életmű hozzáférésének nehézségeiről és sok egyébről. De addig is ott a könyv. Lehet olvasni.

2016. szeptember 19., hétfő

konferencia - A kortárs irodalomértelmezés perspektívái

2016. szeptember 21-én előadást tartok A kortárs irodalomértelmezés perspektívái elnevezésű konferencián Budapesten, a Pesti Vigadóban (a magyarnaplo.hu-n már olvasható Mórocz Gábor ajánlása).

Témám a regény és a kárpátaljai magyar irodalom viszonya a rendszerváltás utáni időszakban. Kedvcsinálónak egy rövid részlet előadásom bevezetőjéből:

Sokan  tették  már  fel  a  kérdést:  van-e  egyáltalán  kárpátaljai magyar  irodalom?  Egyre  inkább  beigazolódik  azonban,  hogy  az ilyen  típusú  kérdésfelvetés  önmagában  terméketlen,  hiszen megnyugtató  választ  aligha  találhatunk  e  lételméleti  problémára. Úgy  tűnik,  a  vita  jobbára  az  „egységes”  versus  „darabokra  szaggatott” magyar irodalom metaforikus létképzeteinek igazolása körül éled  újjá,  hol  az  egyik,  hol  a  másik  álláspont  képviselőinek kezdeményezésével. De talán több eredménnyel járhat, ha ezúttal a kérdés mögé kerülve fogalmazódik meg a dilemma: fenntartható-e olyan,  bizonyos  kanonizált  irodalmi  műalkotásokat  és  olvasatokat magába  foglaló  irodalomtörténeti  elbeszélés,  amely  a  XXI.  században  létrehozza,  és  ezzel  egyben  újraírja  a  kárpátaljai  magyar irodalom fogalmát?