2011. február 19., szombat

netnapló (február 14-19.)

2011. február 14.

Megtartottuk az V. KAMK-t. Van egy viszonylag szűk számú érdeklődő közönség. A többieket egyszerűen nem tudjuk megszólítani. Érdekes volt a számomra, hogy majdnem mindenki olvassa a netnaplóm. És még idézni is tudnak belőle. Kedves netnaplóm, gratulálok a sikeredhez!

2011. február 15.

Végre van honorárium. Sörözés MG-vel és BM-mel. Kicsit nyűgös, undok voltam. Ezt nagyon sajnálom. De amúgy jó volt.

2011. február 16.

Beregszász. Konzulátus. Beadtuk a vízumot. A főkonzul felajánlotta a tegeződés lehetőségét számomra. Ezt komoly megtiszteltetésnek veszem.

2011. február 17.

Z. és Sz. hívott sörözni. Közben megjelent V. is. Két sört ittunk összesen. Szerkesztenem kell. Estére olvasnivalókat tettem el magamnak. Lassan belekezdek a következő kritikámba is.

2011. február 18.


BDK megemlítette a nevem új blogjában. Erről jutott eszembe M., aki azt mondta: én és BDK olyanok vagyunk, mint két kakas. De M. azt is hozzátette: én vagyok a kakasabb (már ha lehet ezt a szót középfokban használni).

2011. február 19.

Olvasom a múűtban a Kilátásról írt recenziókat. Meg sem említik a kárpátaljaiságot. Csak én olvastam volna bele a szociografikus igényt? Azt, hogy ez egy ízig-vérig kárpátaljai regény? "Bennszülöttként" biztosan másképp fogadom be az itt született írásokat. De ennyire? Annyi bizonyos, a határontúliság definiálhatatlan (mégis nehezen megkerülhető) kategóriája erősíti a szöveget. Fogadjam el, hogy ez pusztán szövegirodalom? És ha nem fogadom el? Viszonylag jól ismerem azt a világot, amelyben a Kilátás játszódik. Ez a ragaszkodás provincializmus lenne a részemről? Nem hiszem. Inkább valami más.

2011. február 17., csütörtök

Open Reading meghívó

Az előbb kaptam meg a körlevelet, így blogomon is közzé teszem:

 
A Magyar Írószövetség Költői Szakosztálya
tisztelettel meghívja Önt és barátait

az
OPEN READING
azaz ’szabad felolvasások’ rendezvényére

az Írószövetség klubjában
(Bajza u. 18)


Házigazda: TURCZI ISTVÁN
                                                           

a költői szakosztály elnöke    

*
Február 24-én 18 órától


Felolvas:
VÁRI FÁBIÁN LÁSZLÓ
és vendége
CSORDÁS LÁSZLÓ


Az Open Reading íratlan szabályainak megfelelően az est második részében 1 verset felolvashatnak azok a költőtársak és bátor versfaragók, akik hoznak magukkal saját szöveget, olthatatlan vágyat éreznek magukban a szereplésre és szándékukat jelzik a házigazdának.


A vers legyen veletek.

2011. február 13., vasárnap

netnapló (február 7-13.)

2011. február 7.

Végigszenvedtem A blogger c. sorozatot. Unalmas. Pedig a címe alapján jónak tűnt. Eseménytelen. Borzalmas. Időrablás. Nem is folytatom. Elolvastam a Magyar Napló januári számát.

2011. február 8.


Meghívtak egy budapesti felolvasásra. Épp lejár a vízumom. Kértem támogatói nyilatkozatot. Nem kaptam. Gratulálok mindenkinek ehhez a remek rendszerhez.

2011. február 9.

Voltam a papnál. Adott ajánlást. Nem értem, miért kell ilyen bonyolult út a vízumhoz a 21. században. Megjelent az új Partium. Nincs benne a novellám. De nekem azt mondták, benne lesz. Gyönyörű. Megnéztem Tihanyi "energizálását", hátha én is kapok egy kis pozitív energiát. Mindenesetre ilyen jót már rég nevettem:



2011. február 10.

Voltam Ungváron. Bevittem az illetékeseknek a kérelmet. Azt mondták, holnap mehetek érdeklődni. Kíváncsian várom a holnapot. A könyvesboltban is jártam. Kár, hogy nem volt pénzem az egyik Kundera-kötetre. De megleptem magam egy valódi naplóval. Az a fura, hogy mindig csak magamat lepem meg. Ha kicsit korszerűtlen szeretnék lenni, azt mondanám erre: magány. De mivel nem szeretnék az lenni, így nem akarok giccsközelbe kerülni. Helyette idézem a papíralapú naplóm első gondolatait: "Ez itt a naplóm. Ez pedig a második sora. A napló, amint írja önmagát. Nem is rossz ötlet. Borzasztóak ezek a kockák a füzetben. Nehéz visszaszoknom a tollhoz. Meg a papírhoz..." A naplón nincs zár. Direkt nem vettem olyat, mert MG a blogomon is említette, hogy a zár nem tart sokáig.

2011. február 11.

Tartalmas nap volt. Megjártam Ungvárt. Aláírták a támogatói nyilatkozatomat. Megbeszéltük a szerkeszteni való dolgokat. Megvettem Kundera könyvét. A tesóm hazajött Bp.-ről. Meglepett Mészáros Márton Mai magyar irodalmi olvasókönyv c. jegyzetével (még nagyon friss könyv, örülök neki!). Nemrég írtam, hogy mindig magamat lepem csak meg. Hát most nem. Este mutatkoztak rajtam a megfázás első tünetei. Ittam Coldrexet. A borsos pálinka jobb. Ezt N. is megerősítette.

2011. február 12.

Szövegek javítása, szerkesztése.

2011. február 13.

Készülődés az V. KAMK-ra. Szeretném ma még újranézni a Legényanya c. filmet. Remélem, lesz rá időm.

Kovács Eleonóra blogja


Lassan több mint egy hete készülök arra, hogy megírjam ezt a posztot, de mindig valamilyen más esemény terelt el eredeti tervemtől. Most azonban úgy döntöttem, addig nem állok fel fotelemből, amíg el nem készül ez a bejegyzés.

Kovács Eleonórát már egyetemi éveim előtt megismertem. Nem egyszer táboroztunk együtt, s amikor néha sikerült kisebb beszélgetésbe elegyednünk, sokszor értettünk egyet a pocsék szervezést illetően. Azért írom, hogy néha, mivel Eleonóra keveset beszél. Megfontolt, szolid, korához képest figyelemreméltó műveltséggel rendelkező embernek ismertem meg. Még mindig emlékszem, amikor egyszer olyan részletesen elemzett egy József Attila-verset, hogy én (mint utána következő szerencsétlen pária) csak ennyit tudtam kinyögni: Nóra már mindent elmondott, amit érdemes elmondani.

Ilyen előzmények után egyből felcsillant a szemem, amikor  tavalyi budapesti részképzésünk ideje alatt kiderült, írással szeretne foglalkozni. S ezt ő komolyan gondolja. Felajánlottam neki: jöjjön el velem az Apokrif szerkesztőivel megbeszélt találkozóra, hogy máris kezdje el ízlelgetni az irodalmi életet. Talán senki sem fog csodálkozni: élt is a lehetőséggel.

Azóta már túl van egy tehetséggondozói pályázaton, amelyen egészen szép eredményt ért el. Bár legelső írásaival nem igazán voltam megelégedve, kicsit fésületlennek találtam mondatait, az egyik, pályázatra beküldött novellája különösen megtetszett. Érződött rajta a kafkai mágikus realizmus hatása. Ez üdítően hatott jellegtelen, az iskolai fogalmazás szintjét éppen csak meghaladó, legtöbbször összecsapott „művek” garmadája után.

Ajánlottam neki néhány mai szerzőt (főleg Szvoren Edinát, mert úgy éreztem, a kettejük lelki világa közel áll egymáshoz), akiket olvasva sikeresen elegyítheti a mágikus realizmust valamelyik mai stílusirányzattal. Eleonóra belátta, amit sok fiatal tollforgató nem akar megszívlelni: a mai irodalom ismerete nélkül egyszerűen nem lehet jó íróvá válni. Az internet térhódításával pedig semmi különösebb akadályát nem látom annak, hogy egy kárpátaljai magyar alkotó is naprakész legyen a mai irodalmi kérdésekben. Ezért haragszom azokra, akik egyszerűen lusták olvasni kortársaik műveit. Eleonóra nem tartozik közéjük.

No de mielőtt ez a blogajánló átcsapna egy kritikai reflexióba, le is zárom gondolataimat. A kedves olvasónak csak annyit tudok még mondani: figyeljen oda erre a lányra, mert tehetséges, Eleonórának pedig annyit: isten hozott a kárpátaljai magyar irodalomban!
 
Kovács Eleonóra blogja: http://kovacseleonora.blogspot.com