Megtartottuk az V. KAMK-t. Van egy viszonylag szűk számú érdeklődő közönség. A többieket egyszerűen nem tudjuk megszólítani. Érdekes volt a számomra, hogy majdnem mindenki olvassa a netnaplóm. És még idézni is tudnak belőle. Kedves netnaplóm, gratulálok a sikeredhez!
2011. február 15.
Végre van honorárium. Sörözés MG-vel és BM-mel. Kicsit nyűgös, undok voltam. Ezt nagyon sajnálom. De amúgy jó volt.
2011. február 16.
Beregszász. Konzulátus. Beadtuk a vízumot. A főkonzul felajánlotta a tegeződés lehetőségét számomra. Ezt komoly megtiszteltetésnek veszem.
2011. február 17.
Z. és Sz. hívott sörözni. Közben megjelent V. is. Két sört ittunk összesen. Szerkesztenem kell. Estére olvasnivalókat tettem el magamnak. Lassan belekezdek a következő kritikámba is.
2011. február 18.
BDK megemlítette a nevem új blogjában. Erről jutott eszembe M., aki azt mondta: én és BDK olyanok vagyunk, mint két kakas. De M. azt is hozzátette: én vagyok a kakasabb (már ha lehet ezt a szót középfokban használni).
2011. február 19.
Olvasom a múűtban a Kilátásról írt recenziókat. Meg sem említik a kárpátaljaiságot. Csak én olvastam volna bele a szociografikus igényt? Azt, hogy ez egy ízig-vérig kárpátaljai regény? "Bennszülöttként" biztosan másképp fogadom be az itt született írásokat. De ennyire? Annyi bizonyos, a határontúliság definiálhatatlan (mégis nehezen megkerülhető) kategóriája erősíti a szöveget. Fogadjam el, hogy ez pusztán szövegirodalom? És ha nem fogadom el? Viszonylag jól ismerem azt a világot, amelyben a Kilátás játszódik. Ez a ragaszkodás provincializmus lenne a részemről? Nem hiszem. Inkább valami más.
