2011. június 30., csütörtök

Ma...

Ma délben indulok Jánosiba. Vasárnap délután már itthon leszek. Majd mesélek.

2011. június 29., szerda

netnapló - néhány megjegyzés

Az előadás szövegének befejezése után talán itt az ideje, hogy összegezzem tapasztalataimat. Körülbelül egy év telt el azóta, hogy előző e témában készült dolgozatomat megírtam. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, változott némileg az én irodalomról alkotott képem is. Folyamatosan publikáltam recenziókat (nem csak kárpátaljaiakról), és persze olvastam, művelődtem, csiszolódtam. Kicsit jobban/mélyebben megismertem a kortárs magyar irodalom szövegeit, így problémaérzékenyebben állok hozzá sok mindenhez.

Ezúttal megpróbáltam egy történetben összefoglalni a kárpátaljai fiatal alkotók (az utóbbi néhány évben elért) eredményeit (kudarcait). Nem vagyok elfogulatlan, ez sajnos akkor is igaz, ha igyekeztem mindenkihez a lehető legnyitottabban hozzáállni. Nem könnyű úgy összegezni valamit, hogy közben ott lebeg végig előttem: a szerző nem is ezt gondolja, ezt a megállapítást biztosan kikérné magának stb. (hiszen a legtöbbjüket személyesen ismerem, és azért nagyjából tudom, miről mi a véleményük). Elfogultságomat viszont szerettem volna ellensúlyozni azzal, hogy nem csak az én véleményem kapott itt helyet. Igyekeztem feldolgozni a kritikai visszajelzéseket, értékelni azokat. Amit hasznosnak gondoltam, azt átmentettem dolgozatomba. Az új tanulmány felfogható a Tokaji Írótáborban tartott előadás szövegének korrekciójaként: kevésbé harsány. Inkább a sajátos kontextust igyekeztem kidomborítani, mintsem valamit is ráerőltetni a szerzőkre, főleg nem túlértékelni senkit. A megállapításokkal lehet vitatkozni, sőt kell is. De megkockáztatnám, hogy ez a szöveg átgondoltabb, kevésbé következetlen. És persze még mindig rengeteg hibája van...

2011. június 28., kedd

A Költő



Elered a maró eső.
Írd: a Költő bagóleső
S nyüszít, hogyha lány után jár.
(Toplistáknak hátulján áll.)

Édes, mikor szókat rímel.
„Ügyes!” – a nép bókot mímel.
Nem szeretik mélyebb sorát:
„Írás helyett inná borát!”

De a Költő sört inkább nyel,
S paroláz’ a posztmodernnel:
Szegény Költő, írja magát.
S ha nem tetszik? Rúgd a farát!

2011. június 27., hétfő

Blogger szemle vol. 3. (Magyar Napló, 2011. június; Szkholion, 2011/1.)

Magyar Napló, 2011. június


Magyar Napló, 2011. június
A Magyar Napló idei júniusi számában Penckófer János írásával találkozhatunk, mely a kárpátaljai magyar irodalom 90 évéről szól: A stúdiók kora (előtt és után). Irodalmi-kulturális irányultságok, folyamatok, szerveződések, fórumok Kárpátalja eddigi kilencven évében. Örülök annak, hogy mostanában egyre több, alapjaiban különböző szemléletű dolgozat jelenik meg e régió irodalmával kapcsolatban (Balla D. Károly A generációváltás elmarad c. tanulmányának a Villanyspenóton való közlése is hiányt pótol, bár a 2000-ben született cikk mára némiképp elavult). Talán elérjük nemsokára azt is, hogy a különféle szemléletek végre ütközzenek egymással, mert ez e régió literatúrájának „felnőtté” válásához, lássuk be, elengedhetetlen.

Penckófer János a „kárpátaljainak is nevezhető” magyar irodalom kilencven évét négy vázlatpontban járja körül, melyek a következők: 1. Csehszlovákiában, 2. A Szovjetunióban (I.), 3. A Szovjetunióban (II.), 4. Ukrajnában és Magyarországon. Az összefoglalásból idéznék: „2010-ben az UngParty, az Együtt és a Kárpátaljai Hírmondó nevével jelölhető három széles és nyitott, különálló irodalmi-kulturális egységnek közös múltja és motiváltsága is létezik, akárcsak azon (öregebb és fiatalabb) alkotóknak, akik szorosan nem kötődnek egyik egység irányultságához sem. A magyar irodalomnak egy olyan, kicsit külön is szemlélhető folyamatát hozzák létre közösen, melyet a kárpátaljai jelző (is) megillethet.”

Aki még csak most ismerkedik a kárpátaljai magyar irodalommal, annak mindenképp alapvető fontosságú ez az önmagát vázlatként meghatározó tárgyilagos írás.

Szkholion, 2011/1.

Szkholion, 2011/1.
Most, amikor Debrecenben jártam legutóbb, megkaptam a Szkholion legfrissebb számát.

Ezúttal egy kétségtelenül izgalmas tanulmányt ajánlanék  a Kedves Olvasó figyelmébe. Mivel a Doktor House majdnem minden epizódját láttam, és mondhatni: rajongó vagyok,  megszerettem Hudácskó Brigitta tanulmányát (CSI: Princeton – Doktor House nyomoz). A szerző egy érdekes megközelítést ajánl: „olvassuk” kedvenc sorozatunkat detektívtörténetként, melyben a Nagy Detektív szerepét maga Dr. House játssza. Az epizódokból felhozott példák sorát átgondolva igaznak bizonyul: „a Doktor House című kórházsorozat a klasszikus krimiben megismert nyomozási technikákat orvosi rejtélyek megoldására használja”, csakhogy „itt a „bűnesetek” az emberi testen belül történnek”.

De bárhogy is nézzük, ez a sorozat egyszerűen briliáns (igaz, volt  néhány feledhető epizódja is).

A Szkholion legfrissebb száma pdf-ben letölthető innen.