Az előadás szövegének befejezése után talán itt az ideje, hogy összegezzem tapasztalataimat. Körülbelül egy év telt el azóta, hogy előző e témában készült dolgozatomat megírtam. Azóta sok víz lefolyt a Tiszán, változott némileg az én irodalomról alkotott képem is. Folyamatosan publikáltam recenziókat (nem csak kárpátaljaiakról), és persze olvastam, művelődtem, csiszolódtam. Kicsit jobban/mélyebben megismertem a kortárs magyar irodalom szövegeit, így problémaérzékenyebben állok hozzá sok mindenhez.
Ezúttal megpróbáltam egy történetben összefoglalni a kárpátaljai fiatal alkotók (az utóbbi néhány évben elért) eredményeit (kudarcait). Nem vagyok elfogulatlan, ez sajnos akkor is igaz, ha igyekeztem mindenkihez a lehető legnyitottabban hozzáállni. Nem könnyű úgy összegezni valamit, hogy közben ott lebeg végig előttem: a szerző nem is ezt gondolja, ezt a megállapítást biztosan kikérné magának stb. (hiszen a legtöbbjüket személyesen ismerem, és azért nagyjából tudom, miről mi a véleményük). Elfogultságomat viszont szerettem volna ellensúlyozni azzal, hogy nem csak az én véleményem kapott itt helyet. Igyekeztem feldolgozni a kritikai visszajelzéseket, értékelni azokat. Amit hasznosnak gondoltam, azt átmentettem dolgozatomba. Az új tanulmány felfogható a Tokaji Írótáborban tartott előadás szövegének korrekciójaként: kevésbé harsány. Inkább a sajátos kontextust igyekeztem kidomborítani, mintsem valamit is ráerőltetni a szerzőkre, főleg nem túlértékelni senkit. A megállapításokkal lehet vitatkozni, sőt kell is. De megkockáztatnám, hogy ez a szöveg átgondoltabb, kevésbé következetlen. És persze még mindig rengeteg hibája van...
Ezúttal megpróbáltam egy történetben összefoglalni a kárpátaljai fiatal alkotók (az utóbbi néhány évben elért) eredményeit (kudarcait). Nem vagyok elfogulatlan, ez sajnos akkor is igaz, ha igyekeztem mindenkihez a lehető legnyitottabban hozzáállni. Nem könnyű úgy összegezni valamit, hogy közben ott lebeg végig előttem: a szerző nem is ezt gondolja, ezt a megállapítást biztosan kikérné magának stb. (hiszen a legtöbbjüket személyesen ismerem, és azért nagyjából tudom, miről mi a véleményük). Elfogultságomat viszont szerettem volna ellensúlyozni azzal, hogy nem csak az én véleményem kapott itt helyet. Igyekeztem feldolgozni a kritikai visszajelzéseket, értékelni azokat. Amit hasznosnak gondoltam, azt átmentettem dolgozatomba. Az új tanulmány felfogható a Tokaji Írótáborban tartott előadás szövegének korrekciójaként: kevésbé harsány. Inkább a sajátos kontextust igyekeztem kidomborítani, mintsem valamit is ráerőltetni a szerzőkre, főleg nem túlértékelni senkit. A megállapításokkal lehet vitatkozni, sőt kell is. De megkockáztatnám, hogy ez a szöveg átgondoltabb, kevésbé következetlen. És persze még mindig rengeteg hibája van...
