2010. október 27., szerda

Egy szuper realista sztori (élményhalmaz)


2010. október 26-án, reggel hét óra körül összepakoltam néhány dolgot, majd a hátitáskámmal útra keltem, hogy „meghódítsam” Budapestet (vagy mondhatnám így is: „határontúli, vidéki fiatal magyar értelmiségi vágyai az anyaországi fővárosban”-komplexus).

Alighogy beértem Csapra, első utam a legközelebbi kávézóba vezetett: elfelejtettem ugyanis vodkát venni, pedig e nélkül aligha lehet elindulni egy ilyen hosszú útra (persze rövidebbre sem igazán, de az most nem ide tartozik). Nos, betuszkoltam az üveg Nemiroffot hátizsákomba és nekiindultam az állomásnak. Alighogy beléptem az ajtón, egy öreg néni leszólított: nem kell-e fél áron jegy Záhonyig? Már hogyne kéne. Megvettem. Komposzirovaty, mondta oroszul. Tulajdonképpen nem tudtam mit jelent a szó, de rávágtam: háráso. Utána rájöttem: a jegyet kell hitelesíttetni. Ez is pénzbe került. Szóval, itt a "fél ár".

A vámházban az illetékes kifaggatott rendesen:
- Hová megy?
- Budapestre.
- Úti cél?
- Felolvasás.
- Mit olvas fel?
- Verset, prózát, műfordítást.
- Jó, de minek kell ezért Budapestre menni?
Beláthatjuk: volt humorérzéke a vámosnak (humorérzék nélkül nem is igen lehet vámos az ember). A Csap – Záhony vonaton egy szimpatikus orosz diáklánnyal szemben ültem le. Elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy Diánának hívják. Vagy tíz perce paroláztunk, amikor felvetette: nincs-e kedvem megnősülni? Hát, egyelőre nem gondoltam rá, mosolyodtam el. Aztán még ennyit mondott: lehet, hogy valamikor összefutunk. Erre megint csak azt mondtam: háráso.

Záhonyban leszálltam. Vettem jegyet a legközelebbi gyorsra, majd kényelembe helyeztem magam, és a butykosomból úgy két-három korty Nemiroffal enyhítettem az út okozta fáradalmakat. 



Röpke öt óra múltán már a Nyugati pályaudvarban leledzettem. Öcsém kijött elém, elbuszoztunk a Márton Áron kollégiumba, lepakoltuk a fölösleget és elindultunk megkeresni a Szabad az Á-t. Szerencsére Márton sokkal járatosabb nálam a budapesti közlekedésben, így körülbelül negyven perc alatt meg is találtuk a rendezvény helyét. Épp időben érkeztem.

Tetszik nekem a Szabad az Á. Nyugodt, tágas, hangulatos, egyszóval minden megvan benne, ami jó alaphangulatot adhat a felolvasásokhoz. Magáról a rendezvény menetéről most nem beszélek, nyilván nemsokára megjelenik egy-két összefoglaló ezzel kapcsolatban. Legyen elég ennyi: nagyon hálás volt a közönség. Végig figyeltek, mosolyogtak, meghatódtak, és ami a legfontosabb: tapsoltak is. Nyerges Gábor Ádám (az est házigazdája, az Apokrif főszerkesztője) limerickjei után nekem adta át "a virtuális különdíjat". Külön kiemelte: egészen Eszenyből jöttem (biztosan utánanézett a google maps-en, hol is van az az Eszeny)...



Úgy gondoltam, blogom olvasóinak kedveskedem egy exkluzív videóval, hogy át tudják érezni kissé a hely hangulatát:



A felolvasás után visszamentem a kollégiumba, majd vodkapartyt csaptunk a haverokkal, hogy megünnepeljük: Budapesten vagyok. Kicsit talán többet is ittam a kelleténél, így hajnali ötkor morcosan, félig másnaposan indultam útnak. Szerencsére délre már itthon is voltam, minden különösebb fennakadás nélkül. Azt hiszem, tartalmas volt ez a kis kirándulás.

(A harmadik szöveg, amit felolvastam, az alábbi Ahmatova-fordításom volt:)

Anna Ahmatova: A végső búcsú (Fordította: Csordás László)

2010. október 25., hétfő

Holnap Apokrif lapbemutató

Holnap lesz a megújult Apokrif lapbemutatója Bp.-n, a Szabad az Á-ban. Ha sikerül átjutnom a határon, elérnem a vonatot és megtalálnom a Szabad az Á-t, akkor három szöveget olvasnék fel a közönségnek (előre is elnézést a minőségért, a rossz beállításért, de szerintem egy ilyen "homemade" felolvasás vágatlanul sokkal természetesebb, mint egy profi, celeb video): 

Csordás László: Hajnali szonett (Megjelent: Együtt 2010/3.)




Csordás László: Mesemű vendégszöveggel (Megjelent: Apokrif, 2010. ősz)



A harmadik szöveg egyelőre maradjon meglepetés.

Blogvoks No. 1.

Mivel Ukrajna az utóbbi hetekben a választások tüzében ég, úgy gondoltam, a politikában kevésbé kompetens olvasóim örömére én magam is indítok egy kisebb szavazást blogomon. Az első kérdés és a hozzá kapcsolódó válaszlehetőségek a következők voltak: 

Hogy tetszett Brenzovics Marianna Kilátás c. regénye?
a) nagyon
b) jó volt
c) lehetett volna jobb is
d) az egy rossz regény
Azt javaslom, álljunk továbbra is pozitívan a dolgokhoz. A kezdeményezés sikerét jelzi, hogy egy hét leforgása alatt nem kevesebb, mint összesen három szavazat érkezett. Ebből a tényből több messzemenő következtetést is levonhatunk. Az első blogvoks megerősített minket abban, hogy még mindig három a magyar igazság. Továbbá megemlítendő: már legalább három ember elolvasta Kárpátalján a Kilátást, ami kortárs regény lévén kiskontextusban (értsd: kishazánkban) egészen magas számadatnak számít.

Járjunk utána a szavazatoknak! Két voks érkezett a "nagyon" lehetőségre. Bevallom: az egyiket én magam adtam le, csakhogy kipróbáljam, működik-e az új modul... És működött! A második szavazatot Marcsák Gergely adhatta le, mivel neki adtam kölcsön legutóbb a könyvet (megjegyzem: igazam volt, Gergő csodálkozott is, honnan tudom, hogy ő szavazott). Ezek után még egy voks érkezett a "jó volt" lehetőségre. Nem akarom alaptalanul meggyanúsítani, de (Szegedy-Maszák szavaival élve) "megkockáztathatnók azt az előföltevést", hogy ez a harmadik személy Balla D. Károly lehetett. Persze nem feltétlenül minden alapot mellőzve gondolok épp őrá, hiszen biztosan elolvasta a regényt, írt is róla, tetszett is neki. Kíváncsi vagyok, hogy sejtésem beigazolódik-e?

A legmesszebb menő következtetés: ha kurtábban tettem volna fel a kérdést (ti. Hogy tetszett Brenzovics Marianna?) nyilván több szavazat érkezik, s minden bizonnyal a "nagyon" válaszlehetőség dominált volna továbbra is. Szerintem többen megfordulnak utána az utcán, minthogy elolvasnák első regényét (nézzünk csak rá a képre alább, valóban vonzó egyéniség). Ej, ha idősebb lennék úgy tíz évvel... Na de Vörösmarty óta jól tudjuk: "Ábrándozás az élet megrontója", így ne is ábrándozzunk természetfeletti dolgokról.

Mától egy hétig új kérdésre lehet szavazni blogomban. Remélem ezúttal is meg lesz a három szavazat egy hét alatt.


Brenzovics Marianna (a kép forrása: Facebook)