2010. október 1., péntek

Éledő irodalmi-kulturális élet Ungváron

A Váralja múzeum-kávézónak már önmagában is figyelemfelkeltő hangulata van. Egy kicsit klasszikus (a szó legnemesebbik értelmében) és egy kicsit mai (na nem a literes söröskorsók, s az azokat színültig töltő pincérlányok miatt). Utólag úgy vélem, jó ötlet volt itt megrendezni az első Együtt-fórumot. Az igazat megvallva, nem hittem volna, hogy ennyire meghitt és otthonos tud lenni egy irodalmi délután ebben a kávézóban. Szerencsére tévedtem.

Szintén kicsit cinikusan álltam hozzá az egyetemistákhoz. Ha öten jelennek meg, már azt is sikerként könyvelhetjük el, gondoltam magamban. Ezzel szemben körülbelül huszonöt ember foglalt helyet az asztaloknál, zömében diákok, de az idősebb értelmiségi-generáció néhány tagja szintén jelen volt. (Zárójelben megjegyzem: a fülembe jutott, hogy nemsokára irodalmi-művészeti folyóiratot indítanak az UNE magyar karán. Csak így tovább!)

Az Együtt-fórum célja elsősorban az, hogy életközelivé tegyük a művészetet. Mert egy dolog tankönyvekből olvasni valamilyen elméletet, esetleg szépirodalmi alkotást, és megint más élőben beszélgetni egy művésszel, tudóssal a jelenkor problémáiról. Éppen ezért igyekeztem olyan kérdéseket összeállítani, melyek a mai fiatalok számára fontosak lehetnek, de az idősebbeknek sem árt, ha tisztában vannak a generációs nézetkülönbségekkel. Az effajta kérdéseknek viszont - előnyei mellett - komoly hátrányai is vannak: túl összetettek ahhoz, hogy egy néhány perces beszélgetésben igazán el lehessen merülni bennük. Bár szerintem már az is haladás, hogy párbeszédet kezdeményezünk a kultúráról, a hagyományról, a kisebbségi létkérdésekről stb.

Vári Fábián Lászlóval legújabb verseskötetének megjelenése kapcsán beszélgettem az újraolvasás, újraértelmezés szükségességéről. A Jég és korbács kritikai fogadtatásának tükrében kérdeztem a költőt jobboldaliságról és baloldaliságról, a ruszin népballadák hatásáról, illetve a magánmitológiáról, ami egészen sajátos poétikai eljárásokat takar. A VFL-líra megújuló nyelvi eszköztárából olyan képeket idéztem, mint „orgazmus-közeli sikoly”, „hibernálódó éjszaka” és a többi. Az új kötetben már vers-abortátumokkal is találkozhatunk, a vallásos tematika pedig egészen eredeti értelmezésben jelenik meg pl. A Gikhon partjain című versben (melyet a szerző fel is olvasott a rendezvényen).

Külön köszönettel tartozom Marcsák Gergelynek az Ajánlás nélkül című vers értő előadásáért (ezen kívül sokat segített a körlevél terjesztésében is).

Nyilván minden jelenlévő át tudta érezni a kötet hangulatát a beszélgetés és a felolvasások közben. Értékes volt továbbá Fodor Géza kritikai jellegű hozzászólása. Sajnálom, hogy nem tudtuk mélyebben kibeszélni a felmerülő kérdéseket. Ideje lenne már utánajárni annak, miért van nálunk még mindig túlmisztifikálva a posztmodern. De nemsokára sor kerülhet erre a vitára, hiszen következő vendégünk (előreláthatóan október 6-án) Fodor Géza lesz.

Zubánics László történésszel két nemrég megjelent könyve apropóján beszélgettem. Körbejártuk a történelmi tévhiteket, Könyves Kálmánnal kapcsolatban kitértünk a történelmi hűség kérdésére, majd ezt továbbgondolva a történelemhamisításoknál időztünk. Itt bekapcsolódott a párbeszédbe a diákkorosztály is. Szó volt boszorkányhistóriákról, Románia, Szlovákia, Ukrajna történelemszemléletéről, végül az Oroszországban botrányt kavart egyetemi tankönyv esetét vizsgáltuk meg, mely igyekszik tisztázni Sztálin tagadhatatlan bűneit.

A rendezvény vége felé – mivel már jócskán szorított az idő – kissé kutyafuttában sikerült bemutatni az Együtt című folyóiratot, az Intermix Kiadó könyveit és a közeljövő terveit. Majd Soltész Péter képeit tekintettük meg a falakon. A festőművész maga is mondott néhány szót életéről, festészetéről.

Fontos szerepet játszott az író-olvasó találkozók hagyományának felelevenítése, ill. a publikálási lehetőségek szóba hozása mellett a hangulatkeltésben Dupka György, aki folyamatosan hol a jobb, hol a bal vállamat veregette. De közben megnyugtatóan biztosította a fiatalokat támogatásáról, amit én nagy dolognak tartok. Na meg az a kis tokaji bor sem volt rossz, amivel megvendégelt bennünket. Láttam, hogy minden résztvevő örült a könyvajándékoknak is (Gyuri bácsi sokat segített a szervezésben, nélküle nem igazán valósulhatott volna meg ez a rendezvény).

Egy szó, mint száz, a lényeg: éledni kezd az irodalmi-művészi élet Ungváron. Úgy látom, nem volt meddő próbálkozás az irodalmi kávézó létrehozása. Remélem egyre több érdeklődő lesz, és persze egyre többen kezdik el olvasni az itthoni írók műveit, megtekinteni az itteni művészek alkotásait. Utólag is köszönöm mindenkinek, hogy jelenlétével emelte a délután színvonalát. 

A képeket Gálfi Dezső készítette. 

Sajtóvisszhang: beszámoló Marcsák Gergely blogján, rövid összefoglaló a KMMI honlapján, Szemere Judit cikke a Beregi Hírlapban,Gálfi Dezső riportja a kárpátaljai rádióban.

Nincsenek megjegyzések: