Enyhe nárcisztikus személyiségzavaromra és mágikus gondolkodásomra hivatkozva (ne nevesse ki senki a fura szóhasználatot, tényleg vannak ilyenek, most néztem meg a Wikin) közzé teszem a díjátadón rólam készült fotókat, amikért nem mellesleg köszönettel tartozom Szemere Juditnak és Molnár Bertalannak.
P. S. Az egyik kép jól tükrözi, amint lányos zavaromban csak hebegek-habogok a mikrofon előtt. Ekkor adtam mindenki tudtára, hogy nem tudom, mit kell ilyenkor mondani. Pomogáts Béla szerencsére kisegített: mondd azt, ami eszedbe jut. És tényleg használt! Hogy ez nekem mért nem jutott eszembe? Ilyenkor látszik meg igazán, hogy még csak kezdő vagyok...
