II. KAMK - Fodor Géza 60 éves

Tegnap ünnepelte hatvanadik születésnapját Fodor Géza költő, irodalomtörténész, szerkesztő (és gyorsan hozzáteszem még a felsoroláshoz: állandó vitapartnerem). Az alkalomhoz illően a KAMK csapata igyekezett megajándékozni az ünnepeltet tortával, érmével, énekléssel, versmondással és egy hosszan tartó beszélgetéssel. Pont úgy, ahogy kell.

Sokan gyűltünk össze. Gyuri bácsi szerint körülbelül negyven-ötven ember volt jelen. Szerintem ez a számadat magáért beszél. Mindenképp komoly előrelépésnek tekinthető egy családias közösség és a kárpátaljai olvasáskultúra kiépítése felé.

Az ünnepi rendezvényre való „kedvre hangolást” Filep Anita vállalta magára, aki két ének után sajnos (iskolai okok miatt: azaz épp órára sietett) otthagyni kényszerült az akkor már javában  jókedvű közösséget. Majd Dupka György nyitotta meg a II. KAMK-t köszöntve és bemutatva Fodor Gézát. Marcsák Gergely pedig felolvasott egy verset a 2006-ban megjelent Hamvazó Hold a jávoron című Fodor-kötetből.

Ezek után én is szót kaptam. Bár kissé rekedt hangon és félig lázas állapotban, de kitartóan, mondhatni komoly elszántsággal faggattam vidékünk prominens költőjét indulásáról, az egyetemi inzultálásokról, a kirúgás utáni kálváriától az első versesfüzet kiadásáig. Kis kultúrkirándulást tettünk a rendszerváltás korába, innen szép sorjában haladva egészen napjainkig tekintettük át ezt a rendkívül eseménydús életutat. 

Engem leginkább Fodor Géza költészete, absztrakt versnyelve, motívumvilága, a folyamatos újraközlések miértjei érdekeltek, ám sokszor kaptam hosszú, valamit kimerítő, jobbára a kérdéseimet finoman megkerülő válaszokat. Tudomásul vettem néhány kérdésem provokatív voltát, ezért nem is erőltettem annyira a válaszok konkretizálását. Zselicki József viszont Fodor Géza helyett is válaszolt a Forrás Stúdió versantológiájának szerkesztői tudatosságát taglaló kérdésemre, miszerint: miért pont az a nyolc szerző és az a néhány mű került bele ebbe a válogatásba? 

Majd Dupka György kérdezett rá Fodor Géza sörgyári munkásként eltöltött mindennapjaira, hrabali idillbe sodorva ezzel a beszélgetést. Annyi bizonyos: sokan nevettek a műhelytitkok feltárása közben.

A Magyar Írószövetség két tagja, B. Horváth István és Kaiser László szintén felszólalt, kifejtve, milyen jól érezték magukat Kárpátalján, bár az ukrán nyelvű rendezvényekből majdhogynem egy kukkot sem értettek, ezért felüdülés volt számukra, hogy egy ilyen ünnepi eseménybe bepillantást nyerhettek.

Az összejövetel végén (vodkázás – sörözés – borozás közben) B. Horváth kissé meglepődve kérdezte is tőlem, hogy mindig ennyi sok ember jön el egy ilyen találkozóra, mert Magyarországon jó, ha ennek a negyedét meg tudják mozgatni. Én meg nem kevés büszkeséggel arra gondoltam, hogy lám, lám, hiába a politikai megosztottság, a különféle pszichikai manipuláció, a Kárpátalján élő maréknyi magyarság még mindig össze tud fogni ilyen ünnepi alkalmakkor.

Persze sokkal több dolog került szóba, sokkal több irodalmi pletyka kélt szárnyra a Váralja múzeum - kávézóban, de erről csak azok tudnak, akik megjelentek a II. KAMK-n. És azt hiszem, jól is van ez így.

Sajtóvisszhang: összefoglaló a KMMI honlapján.