A minap azon gondolkodtam, érdemes lenne újjáéleszteni a blogomat. Ma pedig arra az elhatározásra jutottam, hogy újjá is élesztem. Szóval ilyen hosszú kihagyás után mivel kezdhetném a helyzetjelentést? Talán azzal, hogy gondjaim vannak. Persze elsősorban önmagammal, utána csak a világgal. Ahogy ez lenni szokott nálam. Az írás most éppen kényszer, de terápia is egyben. Amit kiírok magamból, attól talán könnyebb lesz. Legalább lélegezni könnyebb lesz.
Köszönöm az érdeklődést hogylétem felől. Megint enyhén depressziós vagyok. A legfájóbb: az ok annyira intim, hogy erről nem beszélhetek. Talán annyit mégis megoszthatok itt, hogy a férfi-szerepek idegesítenek. Ha olyan elvárásokkal találkozom, amik komplexust ébresztenek bennem. Ennek így kellene működnie (és kész!). Rossz a gondolkodásom, nem vagyok elég jó, puhány vagyok (vagy túl durva). Ilyenek. Nehéz velem, ezzel tisztában vagyok. Pedig nagyon igyekszem: rengeteg rossz szokásomat feladtam már. Próbálok jobb lenni, és ha nem sikerül? "Jó lesz minden!" - szoktam vigasztalni másokat. De mi van akkor, ha nem lesz? Olyan dolgok kavarognak most bennem, amik porig rombolják azt, ami vagyok. Nem érzem túl jól magam. Most megyek, veszek egy feltöltőkártyát, feltöltöm az egyenlegem, és megpróbálom felhívni azt, akit szeretek. Hátha így enyhül ez a kurva érzés. Nemsokára jelentkezem.
