netnapló - Nabokov és Lolita

A lehető legritkább alkalommal szólalok meg közügyet érintő kérdésben. A politika nem az én világom, amit pedig az irodalomról szerzett tapasztalataimmal kapcsolatban szeretnék megosztani az olvasóval, az recenzióimban és tanulmányaimban rendszerint megtalálható. Most is csak a magánember-olvasó felháborodása szólal meg bennem.

A Könyvesblogon botoltam az alábbi MTI-hírbe:

"A Szentpétervári Egyetem által üzemeltetett Nabokov Múzeum falára kedden a "pedofil" feliratot festették. Előtte már az intézmény vezetését pedofil propagandával vádolták levelekben, sőt az egyik üzenetet üvegbe zárva a múzeum egyik ablakán hajították be. Legutóbb Artyom Szuszlovot, egy Lolita által inspirált színdarab producerét verték össze." (Forrás)

Némi keresgélés után a Cанкт-Петербург.ру-n találtam fotót is az esetről:

A "pedofil" felirat a múzeum falán (forrás: saint-petersburg.ru)

Szóval ami a felháborodást kiváltotta belőlem: hihetetlen félreolvasási készség kell ahhoz, hogy valaki a Lolita főszereplőjét, Humbert Humbertet, valamint íróját, Nabokovot egy és ugyanannak a személynek vegye. Ezúttal nem szükséges elméleti fejtegetésekbe bocsátkozni arról, mennyire kétséges olvasói eljárás az életrajzi értelemben vett szerző és a szöveg fiktív én-elbeszélője közé egyenlőségjelet tenni, elég elolvasni a könyv előszavát. 

Nabokov ugyanis posztmodern játékot űz az olvasóval. Egy fiktív irodalomtörténész - név szerint Ifjabb John Ray - előszót illeszt a regényhez, amelyben kitér arra, hogy talált szövegként adja közre H. H. feljegyzéseit:

"Lolita, avagy egy megözvegyült fehér ember vallomásai – ezzel a címmel ellátva érkezett jelen jegyzet írójához e különös kézirat, melyet most megelőszavaz. Szerzője, “Humbert Humbert" vizsgálati fogságban halt meg, szívkoszorúér-trombózis következtében 1952. november 16-án, néhány nappal kitűzött tárgyalásának kezdete előtt." (Forrás: Lolita, Békés Pál fordítása, Európa Könyvkiadó, 1987.)

De azok, akik megbélyegzik Nabokovot és "pedofil-propagandaként" tekintenek a Lolitára, valószínűleg nem félreértik, egyszerűen nem olvasták a könyvet. Rengeteg ilyen példát ismerünk. A hallomásokra épülő félműveltség pedig ritka veszélyes dolog.