Pörgős ez a hét. Hétfőn voltam Ungváron. Ismerőseim bevittek Csapra. Biztosan megsajnáltak, ahogy "búsan, egyedül" ballagtam a vonathoz.
Csapon az állomáson egy érdekes párbeszédnek voltam véletlen fültanúja. Mindjárt le is jegyeztem magamnak. Két idősebb nő (mondhatjuk nyugodtan: néni) beszélgetett:
"- Te hova mégy?- Magyarítani magam. Te nem fogsz menni?- Minek? Én magyar vagyok így is, úgy is."
Ettől frappánsabban aligha lehetne megfogalmazni a kettős állampolgárság eléggé megosztott fogadtatását.
Az Ung könyvesboltban már el voltak készítve a folyóiratok. S mivel épp előtte ébredt fel bennem a nyelvészösztön, vettem magamnak egy Nyelvi fogalmak kisszótárát. Repetitio est mater studiorum. (Erről jut eszembe. Még évekkel ezelőtt valamelyik győri anyanyelvi táborban tartott előadást Szijjártó. Akkor is odamondtam egy latin aforizmát. Lupus in fabula. Erre ő felkiáltott: micsoda műveltség! Nem igazán kell műveltség ahhoz, hogy bemagolj néhány latin közmondást. Én például kémia helyett tanultam. De ez már egy másik történet. Majd egyszer talán elmesélem.)
Igényes könyv ez a kisszótár. Kedden Beregszász felé utazva átlapoztam. Olvasgattam. Persze olyan szerzőkkel, mint Kugler Nóra és Tolcsvai Nagy Gábor, nem kérdés a minőség.
Átnéztük a KMMI tehetséggondozói pályázatára érkezett anyagokat. Többször is megváltoztattuk a sorrendet. Rengeteget vitatkoztunk. De a végére szerintem méltányos eredmény született. Meglepetés volt számomra, hogy a grafika kategóriában kaptunk egy pályaművet, mely a Hajnali szonett című versem illusztrálásaként (vagy inkább inspirációjából) született.
Busszal jöttem haza. Hideg volt. Köd. Morcos voltam. Fáradt. De még elküldtem a helyezetteknek a meghívó ímélt a csütörtöki díjátadó ünnepségre. Aztán elaludtam.
