Szólj harmonika, unva... unva...
Szólj, harmonika, unva... unva...
Muzsikuskéz húz hűvösen.
Vedelj velem, te ótvaros szuka!
Vedelj velem!
Szétraktad másnak lábad nem egyszer -
Kiver a frász!
Mit lesel nagy, kék, könnyes szemeddel,
Tán pofra vársz?
Varjakat kergetni, kertemben,
Jó báb-képed.
Epémig gyötört engem minden
Ballépésed.
Szólj, harmonika, keserűt, búsat!
Te tyúk, vedelj!
Többre juthatnék egy bambával vagy
Egy bögyössel.
Ismerem egészen asszonyfajtád,
Sokkal voltam...
De ilyet, mint te, efféle banyát,
Még nem csókoltam!
Húzzad, ha fáj, csak jobban, -
Már minden mindegy!
Érted nem ölöm meg magam,
Pokolba veled!
A pórázt ilyen dögökön
Szorítani jobb...
Bocsáss meg belül, édesem...
Nézd csak... Sirok...
(Fordította: Csordás László)
Megjelent: Apokrif 2010. március
