"Versfordításokat tesztel a google" - olvastam ma az SG.hu hírlevelében. Egyből végigfutott hátamon a borzongás: nem elég, hogy a google mindenhol ott van, lassan digitalizálja a Föld - szerzői jogvédelem alatt nem álló (vagy épp álló) - könyveit, de most már a hithű műfordítóktól is elveszi azt a szerény honoráriumot, amit a versek fordításáért kapnak. Erre befizetek!
Nos, a hír olvasása után ellátogattam a The Official Google translate blogra, hátha ott valóban lenyűgöznek valamivel. A Poetic Machine Translation bejegyzésben egyből Poe híres (és magyarul több lenyűgöző: szabad, ill. szöveghű fordításban fellelhető), A holló (The Raven) c. költeményének erőltetett google-parafrázisával találtam szembe magam. Hát, jól indul a bejegyzés, gondoltam magamban.
Eléggé reklámízű, mondhatnám, hatásvadász módon adja tudtunkra a szerző: még az embereknek is fejtörést okoz egy-egy vers átültetése (mintha ezt eddig nem tudtuk volna), de a google most megmutatja! A későbbiekben Nabokovot idézi, aki azt mondja, hogy egy vers tartalma és formája egyaránt fontos, s hogy ezért mennyire nehéz egy költeményt lefordítani egyik nyelvről a másikra (megjegyzés: ezt is tudtuk). Ezután egy amerikai akadémikus, műfordításkutató, Douglas Hofstadter véleményét ismerjük meg a versek érzelmi és onomatopoetikus lényegiségét illetően. Eddig szép és jó, de hol marad még mindig "a google-csoda"?
A következő bekezdésből immár megtudhatjuk azt is, hogy a ritmus és a rímelés kissé átszabja a google translate statisztikai elemzéseken alapuló, egyszerű szövegeknél többé-kevésbé működő rendszerét. Ez engem, mint felhasználót (kevésbé divatos szóval: olvasót) nem igazán érint/érdekel. Viszont pozitívum, hogy bármilyen szöveget fordíthatunk majd versformákba (akár limerickekbe, haikukba is) [1] . Na ez már valami! Hiszen sokkal könnyebb mondjuk kortárs angolszász irodalomelméletet tanulni csasztuskákban... Legvégül három próbafordítást közölnek. Azt mondom, döntsék el más "felhasználók", mennyire jók ezek a gépi megoldások (nekem nem annyira tetszenek).
Nem lehet csodálkozni azon, hogy erősen cinikus vagyok a "gépi műfordításokat" illetően. Elég elolvasni egyik tanulmányomat itt a blogon, amelyből kiderül, mennyi alapvető probléma akad egy vers átültetésével kapcsolatban (és én tényleg csak az alapvető problémákat körvonalaztam). De valóban örülnék, ha néhány év múlva mondjuk Jan Wagnert, Heaneyt, esetleg Tagorét olvashatnék művészi google-fordításokban. Szinte elképzelem: a kortárs antológiákban fel van tüntetve az, hogy adott verset Arany János, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Képes Géza, Weöres Sándor, Tandori Dezső és a google fordította. Mindezek között pedig a leghűbb és legművészibb a google fordítása... Na, erre tényleg befizetek!
Megjegyzés:
[1] angolul: "the system is also able to translate anything into poetry, allowing us to specify the genre"
