2013. március 29., péntek

Szárnyait próbálgató nemzedék (Lengyel János interjúja)

Öt év telt el az Új vetés megjelenése óta és újra megjelent egy antológia. Bevezetődben igyekszel megmagyarázni a szerkesztési elképzeléseidet. Szerinted ez a könyvecske teljes képet ad a fiatal kárpátaljai irodalmárokról? Vannak olyan fiatalok, akik ugyan beleférnének az általad megszabott születési keretbe, de mivel nem köthetők sem az Együtthöz, sem a KMMI-hez, kimaradtak a válogatásból?

Természetesen nem ad teljes képet, nem is ez a célja. Az antológia egy körülhatárolt válogatás. Csak lírai és rövid elbeszélői műveket tartalmaz. Esszét, kritikát, tanulmányt nem. Vannak olyan pályakezdő verselők és prózaszerzők, akik végül kimaradtak. De ők sem kötődés miatt nem kaptak helyet. A szerkesztés során úgy ítéltem meg, hogy még nem elég érettek egy ilyen antológia-szereplésre.

Az egyik vezető kárpátaljai irodalmár szerint elsietett volt a könyv megjelentetése. Várni kellett volna még néhány évet. Te hogy látod ezt? Szerinted a Szárnypróba milyen képet ad a fiatalok irodalmi teljesítményéről?

Ez a vezető kárpátaljai irodalmár ugyanígy vélekedett az előző ehhez hasonló vállalkozás, az Új vetés megjelenése után is. Nehéz vitatkozni vele, hiszen véleménye megfoghatatlan: honnan lehet tudni, hogy néhány év múlva milyen írások születnek? Az igazság az, hogy a kiadónak határozott elképzelései voltak a könyv megjelenését illetően. Ehhez kellett tartanom magam. A Szárnypróba pályakezdő fiatalokat mutat be, irodalmi teljesítményről – akármit is jelentsen ez – a saját kötetek megjelenése után érdemes beszélni.

Te is azt írod, hogy a művek között kevés a „letisztult, határozott hangvételről tanúskodó”. Éppen ezért nem érzed úgy, mintha az antológia a legfiatalabb nemzedék egyfajta „szegénységi bizonyítványa” lenne? Vajon a magyarországi kritika mit fog majd szólni? Esetleg hallottál már visszajelzéseket?

A „szegénységi bizonyítvány” nagyon súlyos, méltánytalan kifejezés, még idézőjelben sem tartom szerencsésnek a fiatalok munkáinak értékelésére. A könyv bemutatóján elmondtam, hogy a Szárnypróba – véleményem szerint – egy beváltásra váró ígéret. Eddig még nem hallottam releváns, szakmailag komolyan vehető visszajelzést. De örülnék, ha erőteljes kritikák, bírálatok jelennének meg az antológiáról. Ez segítené a szerzők útkeresését, kibontakozását.

Néhány szerző esetében, akik egy-egy verssel vagy prózával vannak jelen, az jutott eszembe: azért kerültek be, hogy a létszámot növeljék. Hiszen az olvasó egy írásból még felületes véleményt sem tud alkotni. Ez azt jelenti, hogy tőlük nem találtál több közlésre méltó művet? Ha így van, az komoly gondot jelent, hiszen korábban első, illetve második helyezést értek el a KMMI pályázatain.

Ezzel nem értek egyet. A befogadó egyetlen írás elolvasása után is tud véleményt alkotni. Miért ne tudna? Egy markáns vélemény jelent meg az előbbi kérdésben is. Azok a szerzők kerültek be a válogatásba, akiktől legalább egy tehetségre utaló írást találtam. Nem tekintettem mércének a pályázatokon elért helyezéseket. Ezért olyan szerzők is helyet kaptak, akik nem indultak a tehetségkutatási programban. Az, hogy jól ítéltem-e meg valakit, természetesen vitatható. Erre való a kritika.

A szerzők közül kiemelkedik Kovács Eleonóra, Hájas Csilla és Marcsák Gergely, de figyelemre méltó Héder Ingrid novellája is. Kurmai-Ráti Szilvia esetében talán nem volt szerencsés a mű megválasztása. Neked mi a véleményed, ezeknek a fiataloknak később sikerül majd egy nemzedéket alkotniuk? Szerinted kik azok a szerzők, akik a jövőben Kárpátalja meghatározó irodalmárai lehetnek?

Egy ilyen névsornak akkor van súlya, ha esztétikai értékeléssel társul. Különben könnyen gyanakodhatnánk a prózaírók iránti elfogultságra. Miért nem emelkedik ki a szerzők közül például Pák Diána? Kurmai-Ráti Szilvia esetében ezt az írást éreztem a legsikerültebbnek és a koncepcióba leginkább beillőnek. Ez persze kétségbe vonható, de akkor vitaképes egy ilyen pozíció, ha érkezik másik ajánlat is e novella helyére. Nemzedékről és a jövő meghatározó irodalmárairól még nagyon korai lenne beszélni. A legfontosabb az, hogy a szerzők minél előbb lépjenek túl a pályakezdés eseményén.

Köszönöm a beszélgetést.
 
Lengyel János


Jegyzet: Sajnos kárpátaljai lapban még nem jelent meg ez a beszélgetés. Pedig az itthoni nyilvánosságra és a véleményalkotás szabadságára is szükség lenne egy új nemzedék identitásának megképzéséhez. Mindenesetre biztató, hogy a Facebookon már létrehoztak egy csoportot, amely az antológia körül szerveződik. A fenti interjúra is érkeztek vélemények: maguk a szerzők reflektáltak az itt felmerült kérdésekre.

Nincsenek megjegyzések: