2011. június 2., csütörtök

netnapló - kinn a szabadban

Ma félig szomorú idő van kint. De sehogy sem tudom megérteni az időjárásnak ezt a fajta pesszimizmusát. Egyszer elkezd cseperegni az eső, utána pedig égetően csap le a nyári nap sugára a gyanútlanokra. Furcsa. Mindez a könyv ünnepén. Ajaj.

Mivel nem tudok jelen lenni a 82. Ünnepi Könyvhéten,  itthon rendezkedtem be egy kis szabadtéri olvasásra. Fogtam a hosszabbítót, kivezettem a kiskertbe, a szőlőlugas alá, hoztam a netbookomat, a mobilomat meg a kék nejlonbögrémet, és kiültem egy direkt erre a célra kialakított fedett kis biz-basz alá. Itt az esőcseppek úgysem érnek el, a napot pedig megszoktam a néhány hete tartó kapálás során (parasztromantika, sej-haj!).

Reggel volt még egy kis korrektúrázni való anyag, ezzel körülbelül délfelé végeztem. Azóta élvezem a természet lágy ölét: a fülembe döngő döglegyeket, a nem tudom hol, de állandóan huhogó baglyot, a letakart szalonnasütő tégláit és az esővíz tárolására  alkalmas (de nem arra alkalmazott) ízléstelenül piros hordót, amit nem tudom, miért kellett a kiskertbe kiállítani. Szóval igazi az idill. Ünnepi a hangulat. Az a néhány kíváncsi szempár, ami tízpercenként tevékenységemre vetődik az utcáról, csak hab a tortán. Vagy inkább a mesék teje. Vagy valami ehhez hasonló.

Mindenesetre tele a szív ünneppel. Folyamatosan lesem a portálok híreit, csorgatom a nyálam a könyvek után, és ábrándozom. (Meg egy hangya épp most csípett belém, csak úgy mellékesen.)

Azért én is kiveszem a részem a buliból: kaptam egy recenzálandó verseskötetet, ami a napokban jelent meg. Ez azért jó dolog. Nem?

Nincsenek megjegyzések: