2011. május 1., vasárnap

netnapló - intermezzo


Jegyzetekkel és különféle más papírokkal napok óta körülvéve ebben a pillanatban végre rászántam magam arra, hogy egy rövid, meglehetősen töredékes jegyzetet írjak életemnek erről az eseményekben torlódó epizódjáról. Már többen is érdeklődtek hogylétem felől az utóbbi időben. (Bizonyára nem hitték el előző bejegyzésem igazságtartalmát ti. „Még élek”. Eme feltételezésemet alátámasztja, hogy csupán csak két ember lájkolta eddig a posztot. De az is lehet, hogy egyszerűen nem örültek a hírnek. Nem lényeges.). Hát igen, rengeteg papírmunka van a felvételivel kapcsolatban. Tegnap már összeállítottam az eddig publikált cikkeim, tanulmányaim, recenzióim jegyzékét, ami nem is annyira szegényes egy huszonhárom éves irodalmártól. Majd megírtam a szakmai önéletrajzomat, de ennek nem sok értelmét látom, mert ez bizony még nagyon sovány. „Na, majd kb. 20 év múlva meglátod!” – mondogattam magamban. Egy „curriculum vitae” talán több kreativitást megengedne. De hát ez van: az irodalomtudomány a tárgyilagosságot követeli meg az egyszeri embertől...
 
***

Április 19-én, amikor 24:00-át ütött a digitális óra, véget ért a nagy nap. Többen felköszöntöttek születésnapomon, főleg a facebookon keresztül  (ha nem ez a közösségi portál, valószínűleg néhány közeli ismerősömön és egy-két fanatikuson kívül senki sem ír). De még többen nem köszöntöttek fel. Az előbbieknek is és az utóbbiaknak is köszönöm a kedvességüket. Azt, hogy gondoltak rám vagy éppen megkíméltek engem ettől (mindkettő a kedvesség és az  irántam tanúsított mérhetetlen emberszeretet jele).

***

Aztán voltam még locsolózni. Lassan kezd kiveszni ez a szokás Eszenyből. Szinte senki sem jár már. Kár. (Hát még az erőltetett sorvégi összecsengésért!)

***

Igazából nem unatkoztam az utóbbi időben. Olvastam, jegyzeteltem. Nem csak tanulmányokat, elemzéseket. Szépirodalmat is. Néhány név/mű: Takács Zsuzsa (A test imádása – India), Lászlóffy Aladár (Symphonia antiqua), Tandori Dezső (nem sorolom, de régebbi verseskötetek), Csoóri Sándor (Harangok zúgnak bennem és rengeteg esszé, mert ezeket nem nagyon ismertem eddig).

***

Érdekes cikket olvastam a minap a Kárpáti Igaz Szóban. Ezt egyszerűen nem hagyhatom említetlenül. Varga Márta arról ír, hogy Ukrajna sugárszennyezett földjeit (közel ötvenezer hektárról van szó) újra meg akarják művelni. Nincs elég baja szegény ukrán állampolgároknak, még a kajával is irtani akarják az istenadta jó népet, kiálthatnánk fel rögtön. Majd pedig, ha még nem rekedtünk be: na ez aztán az igazán eredeti nemzetpolitika! Bár azt is fel lehet vetni, hogy eddig sem volt valami egészséges itt az élet. Eztán pedig ha a piacokon görögdinnye nagyságú krumplit látunk, nem biztos, hogy örülnünk kell neki. Ellenben egészen jól használható a KISZ megújult honlapja. És az utóbbi időben szintén megkedveltem a Kárpátalja.ma elnevezésű hírportált. A hírportálok  (és a pocsék kávé) mellé ajánlanék hétvégére még egy netújságot is, melybe már tegnap módom volt belenézni. Így böngészhettem kicsit. De igazából csak ma válik a szélesebb olvasóközönség számára hozzáférhetővé Balla D. Károly egyszemélyes webmagazinja a http://bdk.hhrf.org/ címen. Azt mondom, bátran nézzünk bele!

***

Közben elkészültem az Együtt 2011/2. számába ígért írásaimmal. Ezúttal kicsit soványabb a kínálatom, de a felvételi-hajcihő után visszatérek. Feltéve, hogy túlélem...

2 megjegyzés:

bdk írta...

Kösz az említést.

Csordás László írta...

Szívesen.