Tegnap este, úgy tizenegy körül kezembe akadt A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban megjelent Szabó Lőrinc válogatott versei. Kis, 1977-es kiadvány (második kiadás), Somlyó György válogatása. Aztán, amint elkezdtem forgatni, olvasni a könyvet rögtön eszembe jutott: hány szép és nagy versre nem emlékszem.
A középiskolában, amikor még kötelezően be kellett magolni néhány mondatot egy-egy versről, az egzisztencializmusról, nem igazán fogott meg Szabó Lőrinc lírája (talán egyedül a Lóci-ciklus). Aztán az egyetemen, azt hiszem harmadik évfolyamon, végigolvastam az összegyűjtött verseit. Azóta Szabó Lőrinc előkelő helyet foglal el az irodalmi toplistámon. A napokban végig is olvasom ezt a kis kötetet. Jót tesz az agynak a felfrissítés. Meg Szabó Lőrinc lírája olyan egyenletesen magas esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hogy vétek nem újraolvasni egy idő után a köteteit.
A középiskolában, amikor még kötelezően be kellett magolni néhány mondatot egy-egy versről, az egzisztencializmusról, nem igazán fogott meg Szabó Lőrinc lírája (talán egyedül a Lóci-ciklus). Aztán az egyetemen, azt hiszem harmadik évfolyamon, végigolvastam az összegyűjtött verseit. Azóta Szabó Lőrinc előkelő helyet foglal el az irodalmi toplistámon. A napokban végig is olvasom ezt a kis kötetet. Jót tesz az agynak a felfrissítés. Meg Szabó Lőrinc lírája olyan egyenletesen magas esztétikai élményt nyújt az olvasónak, hogy vétek nem újraolvasni egy idő után a köteteit.
