Néhányan biztosan értetlenkedtek a tegnapi kamikáze-típusú bejegyzést illetően. Most már ideje lelepleznem magam. Az egészet csak újévi huncutságnak szántam. És bizonyítani szerettem volna azoknak, akik attól félnek, hogy a sikerek miatt elszállok magamtól. Elszálltam. De lassan ideje visszatérnem a földre. Nem olyan jó ott a magasban. Hatalmasat lehet esni. Továbbra sem értem, miért kellene tökéletesebbnek lennem bárki másnál. Bennem ugyanúgy megvan az összes szemét, amit egy ilyen érthetetlen világ ki tud termelni. Hiú vagyok, ez kétségtelen. De amíg van önkritikám, addig szerintem nem vagyok önveszélyes. Máskülönben úgy gondolom, hiúság nélkül nem lehet írni. A kioktató hangnem és a félsznob túlesztétizálás, irodalmiaskodás nem az én kenyerem. Gondolkodom és írok. Továbbra is érdekel a naplóírás.
