2010. december 31., péntek

netnapló


Sokat töprengtem az utóbbi időben azon, hogyan oldjam fel végre szokásos (és mostanra eléggé unalmas) alkotói válságomat. Aztán úgy döntöttem (III. Richárd-féle mély elhatározással), elkezdek netnaplót írni. A blog naplóval együtt az igazi. Persze ez csak részben eredeti ötlet (a Literáról loptam; az irodalom valahogy így működik). BDK az év végére – szokásához híven – egy új bloggal rukkolt ki (ezt kivételesen meg kell dicsérnem, mert nagyon tetszik a dizájn, remélem, a tartalom is hasonlóan igényes lesz). Én sem mehetek valamilyen új projekt nélkül neki a következő évnek. Azt hiszem, egy netnapló írása ígéretes vállalkozás.

Persze ilyenkor mindig az jut az ember eszébe, milyen stílusban és nem mellékesen kinek érdemes nyilvános naplót írni. A legelején még Esterházy Péter modorában szerettem volna megcsinálni egy posztmodern, töredékes, fikcióktól sem mentes inter-, kon- és különféle textusokkal terhelt interaktív naplót (a blogot kicsit nehezebb lángra lobbantani - ajaj, ez bizony egy posztromantikus freudi elszólás, elnézést... khm... khm...). Aztán rá kellett jönnöm, ma már nincs semmi kunst (!) abban, ha valaki úgy ír, mint EP (EP maga is folyamatosan ezt csinálja; EP előtt nehezebb volt kitalálni EP-t, de most már nem sík az ilyesmi). Szóval maradok a saját stílusomnál, de azért fogok kísérletezni, kicsapongani, maszkokat magamra ölteni, meg mindent, ami ma még divatos irodalmi dolog (esetleg magam is megpróbálok divatba hozni ezt-azt).

Az olvasókkal és az őszinteséggel viszont hadilábon állok. Mert egy hasonló irodalmi próbálkozás a közhiedelemmel ellentétben nem mindig a közérthetőséget állítja elsődleges célul maga elé (még kisebbségi léthelyzetben sem!), a másik dolog pedig az, hogy nyilván a sok „bennfentes” utalás miatt egy (számítógépes szleng-kifejezéssel élve) „mezei felhasználó” nem mindig fogja érteni a lényegét annak, amit ehelyt leírok, illetve rosszul dekódolja, azaz félreérti az egészet. Ez ellen csupán egyetlen ellenszer van: tessék elkezdeni olvasni a kortárs irodalmat földön, vízen, neten (a kárpátaljait is!). Őszintének mindig szinte (vagy szinte mindig?) bántóan őszinte vagyok, az más dolog, hogy igyekszem diplomatikus is lenni. Éppen ezért (vagyis azért, hogy kicsit izgalmasabb legyen a játék), a valóságot és a fikciót saját recept szerint fogom elegyíteni, néha talán logikai bukfencek sorát is megengedem magamnak. Még nem igazán tudom. Olyan ez, mint regényt írni. Bajos. Talán kérdéseket teszek majd fel. Másoknak is. BÚÉK!

5 megjegyzés:

bdk írta...

Kösz az említést és a linket. Nagyjából mostanra lett teljesen kész a blogom, sok aprósággal vacakoltam még a napokban. Netnaplót írni pedig jó, belevághatnál!

Csordás László írta...

Bámulatos ez a naplóírás. Valamikor tíz évvel ezelőtt (úgy szoktam mondani: "még fiatal koromban") próbálkoztam vele, de nem kötött le. Most pedig visszaadta a kedvem az íráshoz. Lehet, hogy klinikai eset vagyok, de mindig ki akartam próbálni milyen a világba kiabálni a legelvontabb badarságot, ami csak eszembe jut. Jó érzés! :)

Marcsák Gergely írta...

Ez nagyon is igaz. Az én fejemben is megfordult "fiatal koromban". Kaptam is egy lelakatolt noteszt. Volt benne vagy 10-20 lap és a borítóján az állt, hogy XIUKJIAN (vagy valami hasonló). Származási helyét már nem is részletezem. A lényeg, hogy a naplónak rejtélyes módon pinceszaga volt és néhány nap alatt a lakatja is tönkrement.
Így hiúsult meg a naplóírásom terve.

Csordás László írta...

Tényleg jó néha nosztalgiázni kicsit, visszagondolni a régi szép időkre. A fiatalságra. Ilyenek. Én is akartam venni magamnak egy ilyen XIUKJIAN-szerű naplót, de se Ungváron, se Beregszászott nem találkoztam vele. Lehet, hogy nem is kerestem annyira. Ez a pinceszag kicsit horrorisztikusnak hangzik.

Nem vagyok én a naplóhoz elég romlott. Legalábbis egyelőre. Sémákból, száraz tényekből meg nem lehet jó naplót írni. A napló szövege is irodalmi alkotás kell legyen és mint ilyen, nem igazságköteles (ezt már BDK reflexiójára is írom). Megint csak a sokat bírált Horváth Ivánt kell idéznem (ami miatt engem is sokat bíráltak már), akinek ezt a nézetét teljesen elfogadom:

"az irodalmi beszéd kijelentései nem igazságkötelesek: nem lehetnek hamisak vagy igazak, más szóval nem állítások. Amíg olvassuk a művet, elfogadjuk részkijelentéseit, tudomásul vesszük (ha van neki) alapeszméjét, ám tisztán rajtunk, vérmérsékletünkön, pillanatnyi szeszélyünkön múlik, hogy mindezt közvetlenül a szövegen kívüli világra vonatkoztatjuk-e vagy sem, s ha igen, milyen mértékben." (Villanyspenót előszó)

Csordás László írta...

Megnéztem a kínai-magyar kisszótárban (még Budapesten vettem tavaly), hogy mit jelent a XIUKJIAN kifejezés, de sajnos nem volt benne. Ellenben megtudtam, hogy az apáca "xiunu", a manikűr "xiushouzhijia", a szemérem "xiuqie", a csinos pedig "xiulide" kínaiul. És én még kínaiul kezdtem el tanulni anno. Wo hwei shuo Putonghua!