2015. április 22., szerda

Áthúzni, letörni, eltörölni

Egyre nagyobb visszhangot vált ki a fekete festékkel lefújt kétnyelvű falunévtáblák, a lefújt és letört magyar nyelvű útjelzőtáblák ügye Kárpátalján. Nem véletlenül, hiszen egy ilyen eset nagyon hamar túllép önmagán: egyszeriben szimbolikus gesztussá válik. Ahogyan maga a tett, úgy az azt meg-, illetve elítélő reakció is. Egyfajta próbatétel ez: megmutatja, hol jár a mai zavaros körülmények között Ukrajna a választott európai úton.

A napisajtóban eddig megjelent cikkek zöme a következő kérdést veti fel: vajon részegek vandalizmusa vagy pedig fizetett provokáció eredménye volt ez a barbár tett? Úgy gondolom, ez a kérdésfeltevés pontatlan, éppen a lényeget nem érinti, egyáltalán nem közvetíti a helyzet súlyosságát. Hiszen könnyen belátható, hogy a részegség (nem indokként, sokkal inkább indikátorként) vagy az előre eltervezett fizetett provokáció voltaképpen egy gyökérből ered, mégpedig a másik, a számukra idegen mélységes gyűlöletéből. Ezt támasztja alá, hogy a helységnévtáblákon lévő ukrán nyelvű feliratok érintetlenek maradtak, csupán a magyar nyelvű részeket igyekeztek áthúzni, letörni, összességében eltörölni (a támadás több magyar ajkú települést is érintett).

A mániákus vak gyűlölet nagyon veszélyes dolog, ezt a történelmi tapasztalatok már számtalanszor bebizonyították. A gyűlölködés lehetetlenné teszi a józan érvelést, sőt már a párbeszédre való törekvést is. Párbeszéd nélkül aligha létezhet valódi megismerés (egymás kölcsönös megismerése és megértése), megismerés nélkül pedig hiába is várunk a toleranciára. Holott ezek lennének az európaiság fogalmának – néha mégoly megragadhatatlannak is tűnő és folytonosan válságba kerülő – alapértékei. Semmiképp nem a rombolás, a másik nyelvi identitásának és történelmi tudatának vandál módon történő meggyalázása, sőt ha egyetlen lépéssel tovább megyünk, létének kétségbe vonása.

A megismerés, a megértés, a tolerancia, a szabadság nem eleve adottak, ezeket tanulni kell (megbecsülni is), különösen egy olyan országban, amelynek csak a rendszerváltás utáni történelmében mennyi zavaros, az európai értékekkel összeegyeztethetetlen dolog történt és történik jelen pillanatban is. A tanulási folyamat persze nem fájdalommentes, különösen itt, Kelet-Közép-Európában, hiszen ehhez félre kellene tenni a mélyen gyökerező előítéletek egy jelentős részét, félre a gyűlölködés retorikáját és civilizált emberek módjára szembenézni a történelem, valamint a kollektív és egyéni emlékezet legsúlyosabb traumáival is. Ami egyáltalán nem könnyű, de mindenképp szükséges, elkerülhetetlen folyamat.

Amíg ez a folyamat nem indul el a hétköznapok tapasztalatainak szintjén, addig üressé válnak az európaisághoz való közeledés egyébként szépen hangzó retorikai fordulatai. Addig jórészt megbántás és megbántottság, sértés és sértettség lesz úrrá az ukrajnai mindennapokon. Meg persze a félelem attól, hogy vajon mi történik holnap.

Nincsenek megjegyzések: