Mindig nagy öröm, ha kiderül: nem csak néhány szakmabeli, barát, közeli ismerős vagy éppen rokon olvassa el azokat a szövegeket, amelyek nevemmel fémjelezve jelennek meg. Persze nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy nagyon kevesen érdeklődnek a kortárs irodalom problémái iránt. Így legtöbbször már az is megelégedéssel tölt el, ha olykor-olykor visszajeleznek: olvastam gondolataidat valamelyik újságban, ritkábban: folyóiratban, s ezzel meg ezzel a kijelentéseddel teljesen egyetértek (vagy ellenkezőleg: én egyáltalán nem így látom a dolgokat).
Hétfőn kerestek meg a Kárpáti Igaz Szótól, hogy adnék-e interjút számukra a közelgő költészet napja alkalmából. Természetesen rögtön igent mondtam, hiszen minden publicitási lehetőséget megragadok, ahol elmondhatom saját gondolataimat. Az interjú jól időzítve, pontosan április 11-én jelent meg. Ma pedig ennek az interjúnak sajtóvisszhangját is olvashattam, mégpedig a zentai születésű Szabó Palócz Attila Árnyalt létérzékelés című, a Magyar Hírlapban megjelent publicisztikájában. Az írás gondolatmenete az én egyik interjúkérdésre adott válaszomra épül. Ide is másolom egy részletét:
A Kárpáti Igaz Szó honlapját böngészem. Kis alkalmi interjút készített az újság a minap, a költészet napja (csütörtökön volt, ugye…) tiszteletére Csordás László kritikussal, a kárpátaljai Együtt című irodalmi-művészeti folyóirat olvasószerkesztőjével, aki egyik válaszában így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy a költészetnek konkrét, előírásszerű feladatokat kellene teljesítenie. Az ilyen elvárások általában a diktatórikus rendszerek részéről bukkannak fel, s gyakran fulladnak sematizmusba. Ezzel együtt úgy gondolom, egy kisebbségi léthelyzetben lévő költő olyan sajátos tapasztalatokat közvetíthet a művészi megformálás eszközeivel, melyek árnyaltabbá teszik saját létérzékelésünket. E tapasztalatok nélkül bizonyára szegényebb lenne a magyar irodalom.”
Csordás László ma még, lassan a harminchoz közeledve, a fiatalabb irodalmi nemzedékhez tartozik, s mivel a Debreceni Egyetemen tanul, írásaival rendre találkozhat az olvasó az anyaországi folyóiratokban is, sőt, a Partium című periodikának is állandó munkatársa. A fiatal kritikus pedig arra a kérdésre válaszolva fogalmazta meg itt idézett gondolatait, hogy szerinte van-e valamilyen különleges feladata a költészetnek – meg hát úgy nagy általánosságban az irodalomnak – a kisebbségi létben, és ha igen, akkor az miként definiálható. (...) Forrás: Magyar Hírlap Online, 2013. 04. 13.A teljes cikk egy rövid regisztrációt követően ide kattintva érhető el.
