Azt vettem észre magamon, hogy nem tudom összefoglalni mélyebbnél mélyebb gondolataimat. Csapongok összevissza. Erőltetni meg semmit se érdemes. Ennek ellenére mégis írnék egy rövid jegyzetet.
A költészetet már három napja elkezdtem ünnepelni (na jó, valójában egész évben ünneplem, de most különösen), ugyanis Balla D. Károly fészbúkon elküldött körlevelének hatására megszületett első haikum (amit a Balládiumban virtuálisan felolvastam). Íme:
Íródik a blog.
Egy monitor hosszasan
nézi a költőt.
Cím nélkül kellett beküldeni, most már azért mégiscsak adok neki egyet: Blogirodalom. Jó, nem ez lesz életem főműve, nem kismesteri darab, de talán alkalmi versnek megteszi. Blogom oldalára-tetejére (vagy mittudomén) is kirakom később... Aztán, ha már így belejöttem a haiku-írásba, megpróbáltam egy szenrjút alkotni (ez egy tréfás japán alkalmi vers a haiku formájában írva), amit blogomon ezennel megosztanék a Kedves Olvasóval:
Magányos poéta
Hol jár a költő?
Ott jő! Két guminő van
a hóna alatt…
Ezt sem fogom sehová beküldeni, de azért egy próbát megért. A megírása közben jutott eszembe egyébként, hogy kritikáimban mindenkinek nagy bölcsen ajánlom a kísérletezést, erre én magam kísérletezem a legkevesebbet mostanában. Teljesen leszoktam például a zárt formákról, a rímről, az emelkedettségről. Pedig ezekkel jól el lehet szórakozni.
[Épp most zavartak meg. Fát kell vinni a kazánházba. Vegyes fűtés. Lassan itt a nyár és még mindig fűteni kell.
Közben visszaértem, de elfelejtettem, mit akartam írni az előbb. Ja, igen:]
A költészet napja. Mindenfelé felolvasások (még maratoni is!). Bemutatták a versmobot. Kirakom ide, érdemes megnézni.
versmob 0411 from versmob on Vimeo.
Szóval ünnepeltem. Nem csak a Balládiumban olvastam fel virtuálisan. Somban is. Utóbbi helyütt élőben. Néhány kép az eseményről:
Dióhéjban kb. ennyi.
